Talán rád talál egy árva denevér a nappali éjben, ha jő a költemény. Töröd a fejedet a macskakövet nézed. Járod az utadat, még elnem ér a végzet..

*

Isten az állatnak nem adott elmét. Mégis megtalálja mind a helyét..

*

Lemegyünka Föld gyomrába bunkert építeni. Emberek! Jobb lenne inkább egymást szeretni...!

*

Lelkeknek csapdája a mézes-mázos beszéd, mely józan főnek is elveszi az eszét.

*

Keserves vágyak, izzadt lepedők, mint megfeszített élni igyekvők.

*

Járom az utamat keskeny sikátoron, de folyton eltapos a féreges lelkű barom...!

*

Forr a vérem, az agyam dobol!Ember vagyok én valahol...?!

*

Véremet a földnek eresztem. Lógok száraz ágon, mint megszült lator a kereszten...!

*

Lelkem holt fövényt a Nap felszárítja. Harmatcseppet várok; gyógyírt bánatomra.

*

Megáll a kéz félúton. Járom az utamat tévúton. Megáll a láb, mely jó irányba vinne. Hazajönnek a csillagok, ha szívünk a fénynek hinne.

*

Vágyam, álmam a tiszta élet, hol nem telepednek ránk a mihaszna férgek...

*

Több lett a bajom, de már nem félek! Bátrabb vagyok, mivel más lélekkel is élek.

*

Késett

Késett az élet. Késett a virág. Késett a szív, mely reményért kiált! Késett a lélek, aki együtt érez. Késett a gőg, mi keményen kényes. Késett a szeretet, miből kevés jutott. Késett a csillagom, mert tévpályára futott. Késett a vágy, a szépre a jóra. Késett a kitartás, nem lett habos torta. Késett a barátság a bizsergető meleg. Késett a lélek a halhatatlan, ki megtalálja magát e szavakban...

*

Magány

Megölel a magány, Amint a tollat felveszem. Írhatok szépeket, vagy gyenge verseket.

Sorsomon nem segít más mint  halál. Nem írhatok tovább,  mert jó és lekaszál.

Darabokra törött a lelkem cserepe. Sárba lett taposva, hever a szemétbe'.

Hiába görgetem sziklám fel a hegyre. Tudom hogy lezuhan maga alá temetve.

Lehetne szépítő, segítő jó szándék. Bekenni mázzal és kész az ajándék.

A burok lepereg és látszanak a foltok. Meggyötört szívemmel lehetek még boldog...?

*

A szívem mint szerkezet csak a vért pumpálja, képzelet csupán, hogy van érzésvilága.

(by: Vengrinyák János)