|
"Kitalált Blog"
2007.09.28. 16:25
Sztem felháborító de kitettem...
Paris Hilton fiktív börtönnaplója
1.fejezet...
Nos, ennyi volt. Ahogy a legutóbbi versikémben megígértem, kint vagyok a hűvösről. Ami azt illeti, nem is volt igazán hűvös, sőt… that’s HOT! Rengeteg mindent tanultam az elmúlt három és fél hétben. Tudom például, hogy zuhanytálcában is lehet medencés bulit csapni, hogy a svédasztal állhat kenyérből és vízből, és hogy elég egyhelyben ülnöm, akkor is tele van velem a bulvársajtó. Kiderült, hogy a csótányok néha jobb társaságnak bizonyulnak, mint Britney vagy Nicole Richie, és hogy még én magam sem tudom elviselni a hangomat. (Néha ugyanis énekléssel próbáltam felvidítani magam, de mindig olyan depis lettem tőle, hogy majdnem öngyi lettem.)
Komolyra fordítva a szót… Mindenki csinál marhaságokat, és ha híres örökösnő vagy, a sajtó minden baklövésed címlapra teszi, így az emberek sosem felejtik el azokat. Most azonban kaptam még egy esélyt az égiektől. Elhatároztam, hogy építtetek egy otthont azoknak a csajsziknak, akik s börtönből kiszabadulva nem tudnak hová menni. Így legalább bármikor meglátogathatom a dutyiban megismert barátnőket. Az is lehet, hogy beindítom az egyedi rabruhák tervezésével foglalkozó üzletemet. Persze chihuahua kutyusok számára is tervezek majd rabszerkót, mert nekem nagyon hiányzott a kis Tinkerbell a rács mögött. Sokat sírtam, mert szerettem volna magamhoz ölelni, és megpuszilgatni. Persze előtte is és utána is szájfényt tennék rá.
Őszintén: örülök, hogy rákényszerültem a börtönre. Hatalmasat változott az énképem, és a világról alkotott nézeteim. Azt hiszem, megkomolyodtam. Persze nem állítom, hogy soha többé nem fogok bulizni, vagy cuki ruhákban pózolni, de az értékrendem már sosem lesz olyan, mint azelőtt volt. Hálás vagyok mindenkinek, aki szeretettel gondolt rám ezalatt a z erőpróbáló időszak alatt, és azoknak is, akik gyűlölködve acsarkodtak. Belőlük merítettem az erőt ugyanis, hogy megmutassam: ezt is kibírom, sőt a javamra fordítom. Persze nem anyagi, hanem emberi értelemben. Na jó, egy kicsit talán anyagi értelemben is. Hamarosan pedig minden élményemet, bánatomat, tapasztalatomat papírra vetem, és ha van egy kicsit is adsz önmagadra, nem hiányzik majd a könyvespolcodról, ahogy az előző művem sem. Elvégre Monte Cristo Grófja is a börtönbüntetése után lett legenda! Remélem készen állsz… mert jövök!
XxXxX Paris
2.fejezet...
Hey sexy! Íme, felírtam néhány alap szabályt arról, hogyan viselkedik egy örökösnő, ha börtönbe kerül. Ha betartod, te leszel a dutyi legfelkapottabb lakója. És lássuk be: mindenki szeret hírnévben fürdeni… ha már zuhanyozni csak naponta egyszer engednek.
- Legyen hangzatos vezetékneved. Ha szerencsétlenségedre valami slampos vezetéknévvel jöttél világra, bármikor jogodban áll megváltoztatni azt. Petrezselyem Roziként bemutatkozni egyenlő az életfogytiglan tartó börtönbüntetéssel. Használd nyugodtan a Hilton nevet, kölcsönadom. Hidd el: minden kaput megnyit. Amint látod, még a börtönét is, igaz, csak befelé…
- Ápold bőrödet az adott lehetőségekhez képest. Egy világhírű magyar táncosnő (aki mellesleg szerintem engem majmol) állítólag esküszik a pisi szépítő erejére. Ez pedig ugyebár a dutyiban is hozzáférhető. Az ehetetlen kosztot is felhasználhatod bőrápolási célokra. Ha lágytojás a reggeli, kend bátran az arcodra pakolás gyanánt. Csodálatosan hatástalanítja a szabadgyököket. Ezt akkor is tartsd észben, ha az ellenségeid megdobálnak záptojással.
- Ne edd meg a kosztot! Rendelj a Mekiből egy szaftos hamburgert, vagy grillezett rákfarkat egy flancos étteremből! Köztudott, hogy a börtönkosztot a szomszédos zsírleszívó klinika napi hulladékállományából állítják össze. Boá!
- Maradj csokibarna! Nehéz megoldani, de ez mindennél fontosabb. Egy örökösnő a börtönben sem lehet fakó. Különösen a börtönben nem. Mivel a börtön ablakába soha nem süt be a nap, szerezz be önbarnítót. Vagy kend magadra az ebéd utáni kávét.
- Minden nap változtass a frizurádon! Ha tengerparti hatást akarsz elérni, lögybölj egy kis vizet magadra a csapból, kézmosó minden cellában van. Ha csillogásra vágysz, kapargasd addig a rácsokat egy körömreszelővel, míg kellő mennyiségű acélport kapsz, hogy csillámporként alkalmazd a frizurádon. Ha pedig nincs kedved a hajkoronáddal vesződni, tekerd a fejedre a pokrócot turbánként, és mondd, hogy kabbalista szerzetes lettél, vagy ilyesmi. Nagyon menő!
+1 Ami a legfontosabb: tudj nevetni magadon. Nemrég egy magyar színész-rendező rosszmájú megjegyzést tett rám és azt mondta, azért vagyok börtönben, mert ott a helyem. Tudjátok mit? Igaza van. Elvégre törvényt sértettem. Miért vagyok mégis szipi-szupi boldog? Mert nem a magam törvényeit hágtam át. Számomra a világ legsúlyosabb bűntette az, ha valaki unalmas és túl komolyan veszi önmagát. Ennek fényében pedig nincs csodásabb, mint börtönbe kerülni. Hiszen így még többet foglalkoznak velem, a könyvemet pedig - az Egy örökösnő vallomásait - úgy veszik, mint a cukrot. Tényleg, neked már megvan?
3.fejezet...
Nos… hogy is kezdhetném… Hogy kerültem ide, a hideg, sötét cellába, topis göncökben, - és ami a legrémesebb- mobiltelefon nélkül? Huh, hosszú sztori. Nem fogom magam azzal fárasztani, hogy leírom, mennyire igazságtalan volt a rendőr, aki elvette a jogsimat. Bár nem vagytok örökösnők, valahol, a szívetek mélyén azért ott rejtőzik bennetek egy kényes, gőgös, botrányos hisztérika. Így tehát tudjátok, hogy egy örökösnőnek mindig igaza van. Nincs szüksége jogosítványra, mert a vele született jogosítványa nem csak autóvezetésre, hanem a világon mindenre érvényes. Ezek a jogok persze egyszerre kötelezettségek is: be kell számolnom minden egyes cuki pasiról, akivel kavartam, minden tivornyapartiról (vagy legalábbis amire emlékszem belőlük) és persze most arról, hogyan élem az életet itt, a dutyiban. Ezért kezdtem bele ebbe a naplóba. És különben is: úgy sem tehettek hasznosabbat annál, mint hogy velem foglalkoztok. Elvégre átlagemberek vagytok.
Ma reggel átalakítottam ezt az undi narancssárga rabruhát. Annnyira kilencvenes évek szabása volt. Most már egész menő, levágtam az ujjából, a száraiból, kicsit a hasi részből, és egy csöppet a hátából. Na jó, egy falatnyit a fenekéből és egy leheletnyit a dekoltázsból is lekanyarintottam. Egyes átlagemberek persze azt mondanák, most nincs is rajtam ruha, de ez totál igazságtalan. Egy aprócska nap-sárga cafatka takarja a melleimet, és odalenn... ha értitek, hogy értem. Amióta így flangálok a cellámban a smasszer csajok valahogy sokkal kedvesebbek velem. Egész nap fotóznak, és azt kérik, hogy pózoljak nekik a rácsoknál. Nyilvánvaló, hogy csodálnak és imádnak. Mondjuk azt nem értem, miért mondogatnak közben olyanokat, hogy „ebből meggazdagszunk”, meg „ezért milliókat ad majd valamelyik pletykalap”. Kis buták. Nem tudják, hogy ha pénzt akarsz keresni, és pletykalapokban szerepelni, ahhoz a kamera lencse-felöli végén kell állnod. Vagy térdelned.
xoxo: Amazon
Hozzátenném:
ezt nem én írtam találtam egy oldalon...
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Rólunk...
