Az album az Egyesült Királyságban 1983. március 21-én, az USA-ban pedig április 2-án jelent meg. A brit listákon 1., az amerikain viszont csak a 6. lett. 1983. május 23-án aranylemez, ugyanebben a hónapban platinalemez, 1997. január 31-én pedig dupla platina minősítést kapott.
Eredetileg a The Wall filmzenéjének szánták, végül azonban egy új, háborúellenes koncept album lett belőle. A borítón ez olvasható: „Rekviem a háború utáni álomért. Írta: Roger Waters. Előadja: Pink Floyd”. A dalokat egyedül Waters írta, és ez a Floyd utolsó albuma, melyen ő is szerepel, valamint az egyetlen, melynek felvételében Richard Wright nem vett részt – Waters 1979-ben kirúgta a zenekarból.
Sokak szerint ez tulajdonképpen Waters szólóalbuma, ami a Pink Floyd neve alatt jelent meg. Hangzásában Waters későbbi albumaira hasonlít és csak egy dal van rajta, amit David Gilmour énekel ("Not Now John"). Waters felajánlotta, hogy sajátjaként jelenteti meg, de Gilmour ragaszkodott ahhoz, hogy Pink Floyd-album legyen. Gilmour produceri fizetést kapott, de Waters nem akarta, hogy neve felkerüljön az albumra, amibe Gilmour végül belement. A felvételeken Waters vette át az irányítást, fokozva ezzel a közte, valamint Gilmour és Nick Mason közötti feszültséget; végül a "Two Suns in the Sunset" című dalban Mason helyett egy stúdiózenész dobolt. Waters ezt szánta az utolsó Pink Floyd-albumnak, de Gilmour és Mason (és Wright, aki fizetett zenész volt) 1987-ben megjelentette az A Momentary Lapse of Reason című albumot, amivel turnéra indultak. A The Final Cut az egyetlen Floyd-album, melyet teljes egészében egy tag írt.
A tekintetben sincs párja, hogy a zenekar nem indult vele turnéra. 1983 januárjában nemhivatalosan feloszlottak, Waters és Gilmour saját szólóalbumot vett fel (The Pros and Cons of Hitch Hiking és About Face).
Az albumról kimásolt kislemez a "Not Now John" volt. Itt a „fuck all that” helyett „stop all that” hangzik el. A B-oldalon a "The Hero's Return" hosszabb változata kapott helyet, ami egy új versszakot tartalmaz. |