Nem Felsőpáhok számított előzetesen a meccs esélyesének, hiszen Zalavár eddig négy meccsből négyet nyert, ráadásul igen magabiztosan. A hazaiak mellett annyi szólt, hogy most már nem az első meccsen sikerült viszonylag stabil csapatot a pályára küldeni.

Zalavári helyzettel indult a meccs, a harmadik percben egy kapura csavart szabadrúgásra nem mozdultak ki a védőink, de szerencsére Dörnyeinek sikerült szögletre tisztáznia. A másik oldalon néhány perccel később Porel veszélyeztetett távolról, de lövése nem volt elég erős, így nem okozott nagy problémát a kapusnak. A kilencedik percben Dörnyei 25 méterről csavart szabadrúgása épp csak kapu fölé ment, ugyanúgy ahogy öt perccel később az ellenfélé is. Egyébként is a szabadrúgások mérkőzése volt a vasárnapi, a játékvezető jóformán szétfütyülte a meccset, nyilván a szebbnél szebb eséseket látva nem bírt ellenállni a kísértésnek. Kár, hogy nem egészen egyforma volt ezek megítélése, de erről majd később…

Egyáltalán nem játszott fölényben az esélyesebb Zalavár, de ezen a 18. perc eseményei változtatni látszottak: a zalavári játékos ártalmatlan helyzetből többméteres távolságról alattomosan rácsúszott Mészáros lábára, aki ezt zokon vette, és meglökte ellenfelét. Az első esetnél „természetesen” még néma maradt a síp, viszont Norbinak máris villant a piros lap. Kár lenne belebonyolódni, hogy jogos volt, vagy sem, nyilván adnak ilyenért kiállítást, de az azért nem volt igaz, ami a jegyzőkönyvbe került, miszerint „megütötte ellenfelét”. Mindenesetre Mészáros jó néhány év alatt még soha nem volt kiállítva, de talán még lapot sem kapott eddig… A kiállítás tehát tekinthető jogosnak, de Norbinak is igaza van, miszerint neki is dolgoznia kell menni hétfőn, a játékvezetőről pedig sokat el lehet mondani, csak azt nem, hogy igyekezett volna védeni a játékosok testi épségét.

Hatalmas lehetőséghez jutottak tehát a vendégek, de ezzel nem tudtak élni. Sőt Felsőpáhok egyre jobban kezdett játszani (ez egyébként jellemző a csapatunkra a kiállítások után). Mindkét oldalon voltak lehetőségek, a vendégek szabadrúgásból és fejjel is veszélyeztettek, míg a másik oldalon a 37. percben egy kezdőkörből felívelt szabadrúgásra jól indultak a támadók, Verest buktatták, de Tóth Ferinek pont jó volt fejre a labda, sajnos egy hajszállal kapu fölé fejelt. Egy perccel később viszont Zalavár már nem hibázott: egy bedobás után 15 méterről találtak kapuba. A félidő végén volt két felsőpáhoki helyzet, először Veres csapott le jól egy labdára, majd Tóth alakított ki szépen helyzetet egy lefordulás után, de egyiküknek sem sikerült a kapuba találnia. Így 0-1-es eredménnyel mehettek pihenni a csapatok.

A második játékrész is hazai helyzetekkel kezdődött (Veres, Strom), majd az 50. percben a vendégek rontottak hatalmas ziccert: 5 méterről rúgták fölé az ordító helyzetet.

Ezt követően azonban beindult a páhoki henger: az 53. percben Veres erőteljes szabadrúgása még kipattant a kapusról, egy perccel később azonban már a hálóba került a labda. Ekkor egy magasra felrúgott labdát Porel lefejelt, amit Sárvári lestoppolt, majd fordulásból a kapus feje fölött a kapuba vágott. Ezzel 1-1 volt az állás, három perc múlva pedig egy elképesztő góllal már 2-1: Dörnyei 60 méterről végzett el egy szabadrúgást, ami nagy ívet írt le a levegőben, ám ahelyett, hogy a támadók elé érkezett volna, egyenesen a kapura tartott, a kesztyű nélkül védő kapus pedig elképesztően bevédte. Ezt követően felváltva voltak helyzetek mindkét oldalon, de nem sikerült gólt rúgni. Erdélyi a 71. percben például nagy vetődéssel védett egy lövést. Nem álltak be védekezni a hazaiak, sőt a 74. percben Veres remekül csavart szabadrúgásával tovább növelte előnyét a tíz emberrel küzdő Felsőpáhok. Persze Zalavár sem adta fel, sorban alakították ki a helyzeteket. A 84. percben Erdélyi még hatalmas védéssel menteni tudott egy közeli lövésnél, egy perc múlva viszont szépített Zalavár. Öt perc volt már csak hátra, amit fél lábon is ki lehetett volna bírni, de ez nem sikerült. Mielőtt azonban az utolsó momentumokról esne szó, nem szabad elfelejteni néhány más eseményt.

Ahogy azt már említettem, a vendégek egyrészt végig dobálták magukat a meccsen, másrészt alattomosan játszottak. Persze ez nem azt jelenti, hogy a hazaiak úgy játszottak, mint a ma született bárányok, de a hasonló helyzetek megítélése közel sem volt azonos. Sárvári az 54. percben például azért kapott sárga lapot, mert sípszó előtt elvégzett egy szabadrúgást. Igaz, hogy a bíró nem jelezte, hogy lapot akar adni még a zalavári játékosnak és a sorfalat sem kérte senki, de azért villant a sárga. Ez a labdaelrúgás tehát elképesztően sportszerűtlen volt, az viszont nem, amikor egy sípszó után a zalavári játékos indulatból hátba rúgta a labdával Sárvárit. Az nemhogy piros lapot, de még sárgát sem ért. És sajnos nem ez volt az egyetlen eset. Persze felbátorodtak ezen a vendégek, akik a kispadjukról is támogatást élveztek, „szurkolóik” csak jókat mulattak ezeken az eseteken. Persze a pálya széléről, a kézilabdapályára felálló terepjáróra támaszkodva biztos elképesztően viccesek voltak ezek az események. A 15-ös Boldi Tibor különösen sportszerűtlenül játszott, ő még le is köpte Tombort. Meccs után a bíró persze arra hivatkozott, hogy 30 méterről hogy látta volna az esetet… Hát úgy, ahogy a 89. percben Veres kezezését. Bár a partjelző nem jelzett semmit, ott bátran befújta a büntetőt. Csapaton belül is vitatott volt, hogy jogos volt-e, volt, aki szerint egyértelmű kezezés volt, volt, aki szerint nem. Egyesek szerint pofátlanság volt egy perccel a vége előtt egy különösebben veszélytelen helyzet miatt tizenegyest ítélni egy nem szándékos kezezésért, más megadhatónak tartotta. A lényeg, hogy a büntetőt Király bevágta. Erdélyi jól érezte a bal alsó sarkot, 1-2 centiméter kellett volna csak a védéshez. Király annyira megörült a „megérdemelt” egyenlítésnek, hogy a már így is megszeppent Tombor Nándit visszafutásnál még meg is ütötte. Persze ebből kitört a balhé, aminek páros kiállítás lett a vége: Tóth Ferenc és Király is mehetett öltözni. Sportembereknek persze vissza kell fogni magukat a pályán, de talán azért mindennek van határa. Hogy fajulhat odáig egy szórakoztató esemény, hogy így viselkedjen valaki egy 16 éves játékossal szemben? Tudom, hogy sokszor esem túlzásba, de Nándit ismerem már elég rég ahhoz, hogy tudjam, hogy a légynek sem ártana. Erre (vagy pont ezért?) éppen őt találják meg az alattomos játékosok. Na de ennyit a sérelmekről, hiszen sokkal többet nem is várhattunk a zalaváriaktól…

Ami ennél sokkal fontosabb az az, hogy csapatunk egészen remekül játszott, jó volt nézni azt, ahogy 10 emberrel egyre elszántabban játszanak, megfordították a meccset, egyszerűen lefocizták a zalaváriakat. Iberhalt Sanyi a meccs után nem is győzte hangsúlyozni, hogy mennyire büszke a fiúkra. A vége döntetlen lett, ez persze bosszantó, főleg a történtek tükrében, de ez semmit nem von le a csapat teljesítményéből. A nevetséges az, hogy mégis ebből az együttesből kaptak hárman sárga lapot és állítottak ki két embert…