Békapoéta
helenbereg 2007.10.26. 22:25
Sóhajt a béka: brekeke!....
A békapoéta
Sóhajt a béka: brekeke! Verset írnom kellene, A szúnyogos csoda rétről, Vagy a sárga pipitérről.
Mire írjam? Nádszélére? Tündérrózsa levelére? Mivel írjam? Nincsen tollam. Breke-breke, én megmondtam!
Megkérdezte a gólyahírt Van-e nála toll és papír, De az csak a fejét rázta Virágport szórva reája.
Elugrált a tó széléig, Közben mondta véges-végig: Koszorús költő hogy legyek, Ha senki nem ismerhet meg?
A gólya ott sétált éppen Keresve az estebédet. Békánk pont eléje tottyant Gólyalábnál feje koppant.
Breke-bereke brekeke Toll és papír kellene! Mond te csodás szép madár Szárnyadból tollat nem adnál?
De a gólya meg se szólalt. Magában csak azt suttogta: Itt van, megjött a vacsora! Gólyapocak nem korog ma.
Békaköltő meghallotta, Mit suttogott fent a gólya. Ugrott, rohant, toccsant, koppant Ott hagyta a gólyatollat.
Visszament a tó mélyére Tündérrózsa levelére Ott brekegi reggel, este Nádirigóval versenyezve:
Nehéz szakma a költészet. Ihletem is elenyészett. Inkább énekes leszek, Reggel, este brekegek.
|