A golden retrieverre pillantva az embert óhatatlanul valami melegség járja át. Simogatásra csábító, dús bundája, barátságosságról és hűségről árulkodó tekintete miatt a legtöbb ember számára az „ideális kutya” megtestesítője. Ez érthető, hiszen a golden külleme hűen tükrözi simulékony jellemét és az emberek iránti odaadó szeretetét

Ha nagyon cinikus akarnék lenni, azt mondanám, hogy ez a kutya szinte oly giccsesen tökéletes, mintha egy hollywoodi filmgyárban készült volna. A valóságban azonban Angliából származik, ahol kezdetben kifinomult brit vadászok mellett teljesített szolgálatot, majd népszerűsége növekedésével hivatása is átalakult. Napjainkban az első számú családi kutyaként tartják számon. Rajta kívül persze akad még jó néhány szép megjelenésű, nemes vonalú vadászkutya, és természetesen Dunát lehetne rekeszteni azokkal a fajtákkal, melyekre az utóbb említett jelzőt szintén ráragasztották, ám a tapasztalat mégis azt mutatja, hogy a golden retriever esetében valóban hiteles e megnevezés. Ennek igazolásához érdemes megvizsgálnunk a fajta kialakításának célját, és eredeti feladatát.

Sárgából arany

Kialakulása Lord Tweedmouth nevéhez fűződik. A lord, angol nemes lévén, kedvelte a vadászatot. 1865-ben, Brightonban vásárolta első sárga retrieverjét, Nous-t, mely egy fekete színű, wavy coated (hullámos szőrű) alomból származott. Három évvel később, 1868-ban a lord kutyáját egy akkoriban igen ismert, de ma már nem létező fajta, a tweed vízispániel egy májszínű egyedével, Bell-lel pároztatta. Az így született alom egyedei, valamint később más archaikus fajták (fekete retriever, homokszínű véreb, vörös szetter és további tweed vízispánielek) is részt vettek az általa megálmodott új fajta létrehozásában. A Lord Tweedmouth tenyészetéből kikerülő kutyákra alapozta később Lord Harcourt Culham a XIX. század legjelentősebb goldentenyészetét; az ebből származó kutyák, ma valamennyi golden retriever ősei között fellelhetők. Az idők folyamán a fajta neve is némileg átalakult, hiszen önálló fajtaként először 1913-ban ismerték el, mint yellow, tehát sárga retrievert, majd 1920-ban már golden, vagyis arany retriever néven szerepelt. A golden tehát eredetileg vadászkutya, de ha lépésről lépésre végiggondoljuk munkájának lényegét és körülményeit, nyilvánvalóvá válik, hogy ennek ellenére miért volt képes a „privát szférában” is fényes karriert befutni. A vadászatban csillogtatott érdemeit szem előtt tartva, bontsuk hát elemeire a fajta sikerének titkát!

Mindig az ember közelében!

Születésének idején másfajta szemlélet jellemezte az embereket. A XIX. századi vadászat nem a pénzről vagy nyereségvágyról szólt, hanem a vadat, a vadászatot és a kutyákat tisztelő sport, valamint az élelemszerzés egyik módja volt. Bármelyik felfogást is képviselte a vadász, nem szívesen hagyta hátra a sérült, szenvedő vadat, ezért igen nagy szüksége volt egy olyan kutyára, amely szárazon és vízen egyaránt lendületesen dolgozik, nem állja útját a tüskés, sűrű aljnövényzet vagy a jeges víz sem, és mindenáron felkutatja, majd elhozza a meglőtt zsákmányt.

A retrieverek, és ezen belül is a golden retriever – mint ahogy neve is elárulja (to retrieve = visszahozni) – alapvető és elsődleges feladata a lövés utáni kereső és elhozó munka. Emiatt gyakran olyan vadászebekkel együtt használták, melyek felkutatták és állták a vadat, mialatt a retriever a vadász közelében, vagy mögötte tartózkodott. Mikor eldörrent a lövés, akkor jött az ő ideje. Megjegyezte a vad leesésének körülbelüli helyét, majd rendkívül fejlett szaglásával felkutatta, és a retriever-védjegynek számító, ún. „puha szájjal” apportírozta gazdájának. Amúgy erőteljes állkapcsának fogása annyira finom, hogy a visszahozott fácán-, vagy nyúltetemről általában egyetlen tollpihe vagy szőrpamacs sem hiányzik.

Robusztus, de elegáns

Megjelenése se nem túl finom, se nem túl nehéz, a vadászkutyák között szinte robusztusnak is mondható. Ez a testalkat segít neki abban, hogy lendületesen átgázoljon a bokrok, tövisek erdején, anélkül, hogy mérete akadályozná a mozgásban. Aki pedig nem a vadász segítőjét, hanem „csak” a kutyát látja benne, annak is általában ez a középnagy testalkat felel meg a legjobban, aminek köszönhetően zömökebb és nyugodtabb, mint egy szetter vagy vizsla, de könnyebb felépítésű és mozgékonyabb, mint a berni pásztorkutya vagy az újfoundlandi. Nemcsak mérete és higgadtsága teszi lehetővé lakásban való tartását, hanem ragaszkodó jelleméhez is a szoros ember–kutya kapcsolat illik leginkább.

A golden szemet gyönyörködtető szőrzete is a munkájával van kapcsolatban. Sárga vagy krémszín árnyalatú, középhosszú, sima, esetleg hullámos bundája a megfelelően szigetelő aljszőrzettel lehetővé teszi számára, hogy tüskés bokrok között, hóban, fagyban vagy éppen hideg vízben is gond nélkül dolgozzon. Persze ezen a ponton már tetten érhetünk némi kis „tenyésztői csalást”, ugyanis a kutyakedvelők szemében oly impozáns és elegáns szőrtakaró leginkább a kiállítási vonalak sajátja: belátható, hogy a vadászat során inkább hátrányt jelent a lábakon és farkon hosszú zászlót alkotó, látványosan dús szőrzet.

Szolgálunk, de nem védünk

Tekintettel arra, hogy a vadászatokon rendszerint több kutya és ember társaságában kellett együtt dolgoznia, a golden jellemében az agresszivitásnak, bizalmatlanságnak és félelemnek nem volt helye. Ennek köszönhetően alapvetően rendkívül nyitott, békés és barátságos állat. Idegen kutyákkal vagy más fajú állatokkal sem ellenséges, az embereket pedig szinte túlcsorduló, de mégsem tolakodó szeretettel rajongja körül, ami zsúfolt világunkban nem hátrányos tulajdonság. Ne gondoljuk azonban, hogy minden golden a misszionáriusok jámborságával szemléli az életet. Ők is ugyanolyan kutyák, mint a többiek, s mint ilyenek, egyedenként szuverén egyéniségek, tehát nem biztos, hogy a fajtára nagy átlagban jellemző tulajdonságok mindegyikével rendelkeznek. Többször tanúja voltam például, amikor egyes példányok – leginkább kanok – bizony igen kötekedő módon viselkedtek más kutyákkal szemben. Mindez azonban korántsem általános tekinthető tapasztalatnak: inkább a hiányos szocializációnak volt betudható, vagy esetleges jellemhibára utalt.

Ahogyan az korábban olvasható volt, retrievernek vadászat közben gazdája közelében kellett tartózkodnia, ahonnan csak parancsra indulhatott el. Az ilyen típusú munkavégzés olyan kutyát követel, mely alapvetően emberközpontú, és képes öröklött hajlamait gazdája parancsainak alávetni. Mindehhez stabil idegrendszerre, nyugodtságra, kiegyensúlyozottságra, valamint igen erős megfelelni vágyásra van szükség. Ezek a tulajdonságok azonban nemcsak a megbízható pontos munkához elengedhetetlenek, hanem a hobbitartásban is messzemenően kamatoznak, hiszen kevés ilyen kiegyensúlyozott, türelmes, kezdő kutyásnak és gyermekes családoknak egyaránt nyugodt szívvel ajánlható fajta akad. Ennek ellenére – mint mindig – a kutya és gyermek kapcsolata állandó szülői felügyeletet igényel, bár a golden esetében leginkább a kutyát kell félteni a rakoncátlan lurkók zaklatásától, mint fordítva.

Gazdája „szeme fénye”

Nyilván nem véletlen az sem, hogy a retrieverek igen alkalmasak a kutyák által végzett legnemesebb munkák egyikére, a vakvezetésre, melynek során a kutya minden képességét és tehetségét arra használja, hogy gazdájának „szemévé” váljék. Ez a feladat még annál is nehezebb, mint amilyennek sokan gondolják, hiszen az egyébként teljesen más kiterjedésben és dimenzióban mozgó állatnak meg kell tanulnia a számára teljesen közömbös dolgokra (pl. zebra, lépcső, derékmagasságban lógó deszka vagy faág stb.) oly módon figyelni, hogy közben – gyakran ösztöneivel ellentétes módon – szem előtt tartsa gazdája érdekeit és testi épségét. Mindeközben még képesnek kell lennie a kialakult helyzetnek megfelelően is improvizálni, amihez nem kevés intelligencia szükségeltetik. Ennek köszönhetően a golden egyike azon fajtáknak, melyekkel az elsőkutyás gazdák is viszonylag könnyen elboldogulnak, mivel nem akaratos, nem domináns, inkább simulékony és tanulni szerető fajta.

Kiemelkedő intelligenciájának és apportkészségének köszönhetően a golden retriever a sportkiképzésben is eredményes lehet, feltéve, hogy nem várnak tőle gladiátormutatványokat, hiszen az eddigiekből is világosan kitűnik, hogy ha valami, akkor az őrző-védő feladatok távol állnak a fajtától. Viszont keresőmunkákban (kábítószerkeresés, romkeresés, lavinamentés) kiválóan teljesít.

„Felelősséggel tartozol azért, amit megszelídítettél”

Bár a kölyök-golden joggal pályázhat a legaranyosabb kölyökkutya prototípusának büszke címéért is, ne higgye senki, hogy elég megvásárolni és etetni, aztán magától szép, okos és jólnevelt kutyává, kiváló vadásszá vagy lavinamentővé válik majd! Vigasztaló viszont a tudat, hogy kiképzése a kevés tapasztalattal rendelkező kutyások számára is komoly sikerélményt jelenthet. Ha kellő érzékkel és játékossággal, a durvaságot teljesen elfelejtve nevelik, körülbelül fél éves korára játszva elsajátítja mindazt a tudást, amire egy átlagos kutyának, illetve gazdának minden helyzetben szüksége van.

A golden odaadóan ragaszkodik gazdájához, amit nem illik félvállról venni. Ez a fajta rendkívül érzékeny jellemmel megáldott kutya. Amolyan romantikus lélek, aki csak akkor élhet teljes életet, ha állandóan érzi gazdája megbecsülését és szeretetét. Az embertől távol, csak kennelben tartani lélektelenség, láncra verni pedig az érzelmi sivárság legbiztosabb jele. Szeretete nemcsak gazdájára és annak családjára terjed ki. Filantróp jellem lévén, örömmel fogad barátságába vadidegen embereket is, ezért sokkal inkább a környezetükkel harmóniában élő, optimista embereknek, vidám, gyermekes családoknak való, mint a zárkózott, egygazdás kutyákra vágyóknak. Ebből kifolyólag előszeretettel alkalmazzák terápiás célokra, hisz a jóságos tekintetű, aranyszínű kutya jóleső érintése sok rászoruló számára jelent örömet vagy vigaszt, mialatt a kutya is nagyszerűen érzi magát.

Nem mind arany, ami fénylik

Sajnos közismert, hogy a divatosnak számító fajták nem ússzák meg „káros mellékhatás” nélkül a rájuk szakadt népszerűséget. Ez a törvényszerűség mindegyiküket utoléri, és szinte kivétel nélkül a pénzsóvár szaporítók számlájára írható. A golden retriever fizikumából adódóan amúgy is csípőízületi diszpláziától fenyegetett, és hajlamos bizonyos szembetegségekre (szürkehályog, retinasorvadás), de ennél is szomorúbb, amikor egy eredendően kiegyensúlyozott fajtánál idegrendszeri problémák jelentkeznek, melyek alaphelyzetben még nyomokban sem lennének megtalálhatók jellegzetességei között. Ezek között említhetnénk például a félelemből való támadást, de talán ennél is markánsabb, bár szerencsére csak eddig egy-két esetben előfordult jelenség a semmiből előtörő harapási dühroham. Az ebben a szindrómában szenvedő kutya minden átmenet nélkül ámokfutóvá válik, és válogatás nélkül megharap mindent és mindenkit, aki az útjába kerül. Mint utóbb bebizonyosodott, ezt a viselkedést egy – a felelőtlen tenyésztés hatására kialakult – genetikai betegség okozza, melynek köszönhetően egy hibás, illetve hiányzó génkombináció az állat idegrendszerében és agyában esetenként megakadályozza az agressziót gátló, illetve nyugtató hatású vivőanyagok keletkezését. Mindezeket a sorokat Dr. Roger Mugford angol állatorvos megfigyeléseiből közöltük. Szerencsére hazánkban ilyen esetről csak egy alkalommal hallottunk.

Ez a példa érzésem szerint jól szemlélteti, hogy a pillanatnyi haszonszerzésért minden eszközt bevető és mindent ennek alárendelő gátlástalan emberek micsoda károkat tudnak okozni egy adott kutyafajtának. Az éremnek persze két oldala van, hiszen kereslet nélkül nincsen kínálat… Lehet, hogy jobb érzés mondjuk húszezret adni egy kutyáért, mint hatvanat, de jó lenne, ha végre mindenki megértené, hogy a kutya vételára töredéke annak, amit élete során (oltások, tápok, felszerelések, stb.) rá kell költeni – hát még ha mindezt megfejelik a kétes származású, beteges kölyök állandó állatorvosi költségeivel!

A szeretet szőke oázisa

A komoly gondok után evezzünk kissé békésebb vizekre. Bár a golden retriever nyugodtabb, mint szetter vagy vizsla „kollégái”, mégis rendszeres és kiadós mozgást igényel, amire azért is szüksége van, mert hízásra hajlamos állat, s bár kétségtelen, hogy a duci goldent is körüllengi valami sajátos báj, a túlsúly hosszútávon komoly egészségügyi problémákat okozhat. Mivel elég vastag csontozatú és meglehetősen súlyos kutya, növendékkori táplálására is külön gondot kell fordítani. Ebben az időszakban kerülni kell a magas fehérjetartalmú tápokat, melyek túl intenzív növekedést eredményeznek, valamint az erőltetett mozgatást. Mindkettő csontozati, ízületi és szalagproblémákat okoz, ami a kutya egész hátralévő életét megkeserítheti.

A lelkiismeretes és gondos tenyésztőtől vásárolt golden retriever mellé ajánlatos egy nagy teljesítményű porszívót és néhány raklapnyi porzsákot is beszerezni. Az sem feltétlenül túlzás, ha előtte felparkettázzuk a lakást, szőnyegeinket és ruháinkat lehetőleg kutyánk szőrszínéhez illeszkedő árnyalatúra cseréljük. A golden ugyanis bőségesen teríti félhosszú szőrét mindenhová, ahol megfordul. Ezt az apró problémát leszámítva viszont a fajta képes mindazt a békét, szeretetet, ragaszkodást és kedvességet nyújtani az embernek, amit egy kutya csak adhat. A mai rohanó és érzelmileg sivár világban a golden a szeretet szőke oázisa, aki mindig türelmes, állandóan boldogságot sugároz, és emellett puszta megjelenése önmagában is esztétikai élményt nyújt gazdája számára. Kedélybetegség ellen őket kellene receptre felírni a különböző bogyók helyett…