A boldogság forrása

Írta: PaBe

A Nap magasan van. Verőfényesen süt le az élők terére. A madarak boldogan csicseregnek.

     Körülnézek.

     Amerre ellátok, boldogságot látok. Nézem, ahogy az állatok élvezik a Nap adta meleget. Sütkéreznek a köveken, a fűben. Látszik rajtuk, hogy nincs semmi gondjuk-bajuk. Csak élvezik az életet. Nincs itt rohanás! Azt tesznek, amit akarnak! Nincs időhöz kötve a napjuk. Csak spontán élik kicsiny, ám annál értékesebb életüket.

     Balra fordítom fejemet.

     Virágokat látok. Halomnyi, megszámlálhatatlan virágot. Felette méhek, madarak felhője. Gyűjtik táplálékukra valót e hasznos munka közben.  

     Jobbra nézek. Kis patak folydogál. Medrében mindig van egy kis víz. Sose hagyja, hogy szomjazzanak az élőlények! Partjain állatok oltják szomjukat. És közben némelyik szaglássza társát. Gondtalanok. Nem tudják, mi a stressz. Nem tudják, mi a szomorúság.

     Hát ez a boldogság forrása. Az egyik. Ha csak öt percet nézem ezt az életközösséget, teljesen feltöltődöm. Ez idő alatt elszáll belőlem minden problémám. S ha visszatérek „a való világba”, máris jobban érzem magam. Öröm nézni ezt a nyugalmat. Főleg, ha a Nap is simogatja e tájat.