A második nap a Roxfortban, és máris bajba keveredik professzorunk...

Másnap néhány percig szitkozódott, míg megtalált mindent az átalakított lakásban. Végül nyugalmat erőltetett magára és elsétált reggelizni. A diákok még mindig összesúgtak a háta mögött, most viszont nem a régi „nagyranőtt denevér” vagy a „halálmadár” elnevezéseket hallotta. Ahogy észrevette, a harmadikosok izgatottan fészkelődtek. Ma velük volt az első órája. Gyorsan bekapott néhány falatot, és lesétált a tanterembe. Eltakarította a tegnapi szemetet az asztalokról és várta, hogy a diákok megérkezzenek. Hamarosan mindenki az ajtóban ácsorgott, így intett nekik, hogy jöjjenek be.

- Legközelebb ne ott kinn szorongjanak. A nevem Suavasper Piton, régi tanárotokat helyettesítem. Kérem, tegyenek el mindent. Ma csupán a pálcáikra lesz szükségük.

Végignézett a döbbent arcokon és gyorsan névsort olvasott.

- Kérem, kövessenek.- tette le végül a pergament, és elindult kifele.

Reggel egy igazán jó ötlete támadt. Mivel a harmadikosokkal dupla órája lesz, és természetesen ez volt a leggyengébb osztály, kihasználja az időt. A kölykök is tanulnak valamit, és neki is hasznos lesz. Kinyitotta a nagykaput és kilépett rajta.

- Egy jó Bájital Mester arról ismerszik meg, hogy maga szerzi be a hozzávalók legnagyobb részét.- magyarázta. A bájitaltan szorosan összefügg a gyógynövénytannal, a legendás lények gondozásával és a sötét varázslatok kivédésével. Azok, akik elindulnak beszerezni az alapanyagokat, tisztában kell legyenek mindennel. Úgy mint növények, és állatok felismerése, ártalmatlanná tevése, esetleg tárolása.

Arra gondoltam, ma összegyűjthetik a jövő óra anyagához szükséges növényeket. Jegyezzék meg őket, csak  egyszer mondom el. Vegyék úgy, hogy ez egy kis segítség. Ha van annyi eszük, azokból a növényekből, amit keresni fogunk, rájönnek milyen bájitalról lesz szó, és felkészülhetnek az órára. Csupán a következő szabályokra kell figyelnetek: semmi hangzavar, és mindenek fölött azt teszik, amit mondok. Megértették?

- Igen, Piton professzor.- jött a válasz kórusban.

- Helyes.

Perselus elindult a Tiltott Rengeteg felé, majd eltűnt az első fák között. A diákok megtorpantak, így kénytelen volt visszafordulni.

- Kövessenek.

Egy diák előrelépett.

- Igen, Mr. Williams?

- Professzor…ez a Tiltott Rengeteg.

- Igen, tudom.

- De itt vérfarkasok vannak.

- Akadnak. Sőt, acromantulák, kentaurok is vannak odabenn. De ne aggódjanak. Most még nem sétálunk annyira mélyen be az erdőbe. A növények, amiket összegyűjtünk itt is megtalálhatóak a szélén. Jöjjenek.

A diákok szorosan egymás mellé álltak, mintha támadástól tartanának, majd  követték tanárukat. Néhány perc séta után Perselus megtorpant. Mindenki lábujjhegyre állva próbálta megtudni, mi történt.

- Lépjen közelebb, Mr. Williams.- utasította.

A fiú előrelépett és várta az elkerülhetetlent.

- Most jól figyeljen.

Perselus közelebb lépett egy fához, aminek az alját teljesen ellepte a moha. Lehajolt, és közelebbről is megvizsgálta.

- Igen, ez kétségtelenül az. - jelentette ki.

Mindenki tágra nyílt szemmel figyelt. Ő hasra feküdt, majd óvatosan végighúzta a mutatóujját a mohán. Egy pillanat múlva apró mozgás támadt, és hírtelen előbukkant eg gombához hasonló növény. Utána akart nyúlni, mikor az egyik pillanatról a másikra vörös színűvé vált.

- Feküdj!. - kiáltott, s a diákok gondolkodás nélkül hasra vágták magukat.

Épp időben, mert az apró növény legalább két méterre nőtt, és tüskéket kezdett záporozni magából. Pár perc múlva visszanyerte alakját, és Perselus egy gyors mozdulattal levágta a tövéről. A diákok hitetlenkedve álltak fel a földről.

- Mr. Williams, kérem, helyezze ezt biztonságba.

A fiú eleinte hátralépett egyet.

- Ne aggódjanak már annyit.- szólt rájuk. Higgyék el, nem keverném önöket veszélybe. Ez a növény már nem él. Kifejezetten csak bájitalba lehet használni már. És szerencsénk is volt. Miss Clarance, megtenné, hogy odamegy ahhoz a fához, és összegyűjti az összes tüskét, ami belé fúródott? Köszönöm. Most akár tovább is mehetnénk.

Jobbra fordult, és elindult egy tisztás felé. Közben pedig tovább magyarázott.

- Természetesen ismerniük kell a növények szokásait. Azt, hogy általában milyen helyen nőnek. Mennyi melegre, fényre, és másra van szükségük. Ha ezekkel tisztában vannak, könnyen megtalálhatják őket bármilyen erdőben járnak.

Megint megállt, és egy nagyot szippantott a levegőből.

- Használniuk kell minden érzéküket. Nem csak most, sőt, a bájitalok főzése közben még lényegesebb ez. Szaglása megállapíthatják, milyen bájitalról van szó. Ezen kívül azt is, hogy egy-egy alapanyag milyen állapotban van. A hallást általában arra használjuk, hogy néhány alapanyagot megtaláljunk, esetleg a bájitalfőzésnél néha fel lehet mérni a főzet állapotát. A tapintás talán az egyik leglényegesebb. Ha megfigyelik ezentúl, rájöhetnek hogy nem csak a kezeikre lesz ebben szükségük. Azok, akik bájitalokkal foglalkoznak nem holmi szakácsok, ahogy egyesek elképzelik. A bájitalfőzés talán az egyik legnemesebb  tudomány. Az érzékek kifejlődnek. Az elme kikapcsol. Mikor bájitalokat főzünk, tudnunk kell koncentrálni. Egyetlen hiba, egyetlen rezzenés, és akár egy tragédia is történhet. Ezért izgalmas az egész. Néhány növényből, és más anyagokból valami újat létrehozni.

Valamit, ami életeket menthet, esetleg életeket követelhet. És mindez egy pár csepp folyadék. Semmi átok, semmi „huss és pöcc”. Egy korty, és bármi megtörténhet. Ezért van szükségünk minden tudásra. Ha ismerik a növényeket, akkor azt is kikövetkeztethetik, milyen hatással vannak egymásra, hogyan lépnek reakcióba az emberi testtel.

Ha ismerik a bájitalokat, messziről megállapíthatják, mit rejt egy palack. Meg tudják különböztetni az árnyalatokat. Az állagukból is következtetni lehet néhányra. Van, amelyik sűrűbb, van, amelyik cseppfolyósabb. Meg kell tudniuk különböztetni az illatokat, a szagokat. Egy szóval kifejlődik egy olyan énük, amilyenről csak álmodozni tudnának egyesek. Erről szól a bájitaltan. Miss Foster, ha megkérem, szedje le ezt a virágot.- mutatott egy kéken virító növényre. Azt hiszem, ezzel összeszedtük a leglényegesebb anyagokat. A többit természetesen majd a következő órán megkapják.

Most viszont ideje visszamenni. Hamarosan vége a tanórának.

A gyerekek már indultak is visszafele, mikor egy hangos kiáltás törte meg az erdő csendjét. Ebben a pillanatban mindenki megtorpant.

- Maradjanak veszteg. Utánanézek.

Perselus gondolkodás nélkül indult a hang irányába Hamarosan a közelben megreccsent néhány száraz ág, és azt egy visszataszító morgás követte. Óvatosan közelebb lépett, meghúzva magát egy vastagabb fa mögött. Pár méterrel arrébb egy vérfarkas épp egy test fölé hajolt. Perselus előkapta a pálcáját, és egy jól irányzott átokkal eltalálta a lényt. Amíg az a földön fetrengett odarohant, és felkapta az ájult nőt. Nem volt ideje jobban megvizsgálni, mert a farkas kezdett magához térni. Elindult hát visszafele, hogy minél több időt nyerjen. Tudta, hogy a farkas nyomban utánuk ered, amint teljesen magánál va. Alig tett azonban néhány lépést, mikor az felüvöltött. Perselus rohanni kezdett, rá sem rántott az arcát és a karjait horzsoló ágakra. Az állat egyre jobban a nyomában volt, egyre jobban közeledett. Ekkor látta meg a még mindig tébláboló osztályt.

- Rohanj! Mindenki az iskolába!- kiáltotta.

Már mellettük állt, de azok még mindig nem mozdultak.

- Azt mondtam, tűnjünk innen!- ordított.

Ebben a pillanatban újra üvölteni kezdett a farkas, s mikor a diákok meghallották, úgy iszkoltak az iskola felé, mint még soha. Mire Perselus kiért az erdőből már csak néhányat látott az udvaron. Most már kissé nyugodtabban folytatta az útját, de még alig közelítette meg az épületet, mikor kirohant a farkas az erdőből. Perselus hírtelen nem tudta mit csináljon. A farkas gőzerővel közeledett. Gyorsan letette a kezéből a nőt és a farkasra szegezte a pálcáját. Vele egyidőben legalább tíz felől jött ugyanaz a varázsige, és ugyanennyi fénynyaláb csapódott a farkasba. Az átkoktól összegörnyedt, majd elterült a földön. Perselus leengedte a kezét, majd felkapta a nőt.

- Köszönöm a segítséget.- vetette oda a diákoknak, akik közben a nyomában beléptek az épületbe.

A bejárati csarnokban ott állt a teljes évfolyam. Perselus megtorpant.

- Valami gond van? Megsérült valaki?

- Nem.- lépett elő egyik.

- Akkor miért álldogálnak itt?

- Reméltük, hogy a professzor úr is épen eljut idáig.

- Mint látják, itt vagyok. De valaki rohanjon, és szóljon az igazgató úrnak. És szeretnék megkérni valakit arra is, hogy vezessen a gyengélkedőre.

Az egész osztály elindult a lépcsők felé.

- Álljon meg a menet!- szólt újra. Nem azt mondtam, hogy a fél iskola vezessen oda. Egy valaki, he kérhetném.

A fél osztály veszekedni kezdett.

- Ha lehetne, még ma.- szűrte ki a fogai között.

Azok egy pillanatra elhallgattak, majd tovább veszekedtek. Perselus egyre jobban elvesztette türelmét.

- Dobby!- kiáltotta.

Egy kis pukkanás kíséretében megjelent a házimanó.

- Hívott, Mr. Piton?

- Igen. Vezess a gyengélkedőre.

A manó nyomban rohanni kezdett annak irányába. Perselus hátrahagyta a még mindig vitatkozó diákokat. Néhány perc rohanás után máris az aggódó javasasszony előtt álltak.

- Tegye az ágyra.- mondta a nő bármi mát mellőzve. Kérem, hagyják el a gyengélkedőt, míg megvizsgálom.

Perselus bólintott, és kilépett az ajtón, Dobby kíséretében.

- Jól van, Dobby, Köszönöm.

A manó hajlongva tűnt el a folyosóról. Pár pillanat múlva megérkezett az igazgató, és megállt Perselusszal szemben.

- Állapota?

- Nem tudom, igazgató úr. Eszméletlen volt. A javasasszony most vizsgálja.

- Diákok?

- Semmi bajuk.

- Vérfarkas?

- Az udvaron.

- Tessék?

- Ne aggódjon… nem veszélyes. Egyszerre tíz átok találta el.

Albus felemelte a pálcáját, és elővarázsolta a patrónusát.

- Az épület előtt van egy eszméletlen vérfarkas. Vegye gondozásba.

Aztán a patrónus elillant, Albus pedig visszafordult a tanárhoz.

- Remekül végezte a dolgát. Legközelebb viszont szóljon, ha az erdőbe vinné a diákokat.

- Természetesen.

- Egyébként mit is csináltak ott?

- Órát tartottunk.

- A Tiltott Rengetegben, Suavasper? És miért ott?

- Csak rámutattam néhány érdekes dologra a bájitaltannal kapcsolatban.

- Mint például?

- Annak a fontossága, hogy ismerjék a növényeket, az állatokat és magukat.

- Remek lecke, Suavasper, bár kissé túlzás, hogy ezért oda vitte őket.

- Volt néhány növény, amit közben begyűjtöttünk. Azt hiszem, csakis a hasznukra vált.

- De a Rengeteg akkor is veszélyes, Suavasper.

- Viszont nem vittem őket messzire.

- És a vérfarkas?

- Meghallottam a nő sikítását, így utánanéztem. Sikerült kimenteni, de a farkas üldözni kezdett. Egyébként mit keresett fényes nappal ott a vérfarkas? Azok nem cask éjszaka változnak át? Teliholdkor?

- De igen, Suavasper. Ezért is furcsa ez az egész. És van még ennél érdekesebb dolog is, amire kíváncsi lennék. Mit keresett ott a nő?

Mint egy végszóra megjelent a javasasszony az ajtóban.

- Nos, Poppy? Mi a helyzet?

- Semmi komoly. Néhány mélyebb vágás, és karcolások. Nem harapta meg. Menekülés közben belerohant pár olyan növénybe, amit altatókban szoktak használni.

- Magához tért?

- Még nem. Azt hiszem legalább 24 órán keresztül aludni fog.

- Amint felébred, értesítsen.

- Természetesen Albus.

- Viszlát Poppy… Suavasper.

- Igazgató úr… - intett Perselus is, majd  elindult a szobája felé.

Következő