Az első fejezetből megtudhatjátok, hogy ki is az a Suavasper Piton. Hogyan "született" meg, és mit is keres a Roxfortban? Miért tűnt el Perselus Piton? És természetesen mindez egy nagy terv része, amit egy mégnagyobb baleset miatt kellett létrehoznia egy végtelenül okos elmének.

Albus Dumbledore napok óta gyanús volt, és ez Perselus Pitont a szokásosnál is jobban irritálta. Az igazgató túl sok időt töltött egymagában. Nem hívta teázni, nem kínálgatta édességekkel, és nem szólította fel, hogy viselkedjen emberibben a diákokkal. Normális esetben a bájitaltan tanár fellélegzett volna a hírtelen jött szabadság miatt. Csakhogy ez nem volt egy normális eset, sőt, még ő is különleges volt. Egy különleges kém, Albus oldalán, Voldemort ellen. És most roppant gyanús volt neki a szélcsend.

Már egy jó ideje próbálta kikémlelni, mivel foglalkozhat főnöke, de valahogy sosem jött össze neki. Miután sikeresen legyőzték a Sötét Nagyurat, sokat vesztett régi csillogásából. Valami miatt nem tudott elég diszkrét lenni. Az öregnek mindig sikerült túljárnia az eszén, és mindig meglépett. Egyetlen megoldás maradt hátra: félreteszi a büszkeségét, és rákérdez.

Éppen a kőszörny előtt álldogált, és sorolta az édességek neveit. Az igazgató még mindig nem mondott le róluk. Mikor végre sikerült eltalálnia a jelszót (tejkaramella) felsóhajtott, majd felsietett a lépcsőn. Már éppen bekopogni készült, mikor az ajtó feltárult, és megjelent Dumbledore.

- Á! Perselus! Fáradj csak be. Minek köszönhetem a látogatásod?- fogadta nyájasan a tanárt.

- Jó estét, Albus. Zavarok?

- Dehogy zavarsz. Gyere csak be. Talán valami gond van?

- Albus… mostanában láttam, hogy elég elfoglalt vagy…

- Igen, igen. Ez így van.

- És feltűnt, hogy kerülsz. Velem is kapcsolatban van, jól sejtem?

- Nos, Perselus, azt hiszem, ezt még korai lenne…

- Nem, Albus… elegem van, hogy mindig mindent az utolsó pillanatban tudok meg. Hogy mindig csak ide-oda rángat. Hogy soha nem tudok visszakozni. Tudnom kell, hogy miről van szó.

- Perselus…

- Nem… Tudod, hogy igazam van.

- Rendben, Perselus, de akkor sem…

- Jól van, Albus… mit kell tennem, hogy elmond?

- Hidd el, hogy el fogom mondani, ha eljön az ideje…

- Nem… most van itt az ideje, Albus.

- Jól van, Perselus… kössünk egy alkut. Én elmondom ezt neked, ha teljesítesz egy feladatot.

- Megegyeztünk.- vágta rá Perselus.

- Rendben. Add a kezed.

A férfi szó nélkül kinyújtotta a karját. Az igazgató hozzáérintette az alkarját az övéhez, és elővette a pálcáját.

- Én, Albus Percival Wulfric Brian Dumbledore ezennel megesküszöm, hogy amennyiben Perselus Piton teljesíti egy feltételemet, elárulok neki mindent a titkomról.

Előtört egy fénynyaláb a pálcából, majd Perselus folytatta.

- Én, Perselus Piton esküszöm, hogy teljesítem a feladatot, aminek jutalma lesz az előbb említett információ.

Egy második fénnyaláb is kitört a pálcából, körülvette az összeérintett kezeiket, és fogva tartotta őket.

- Amennyiben valamelyikünk csalni mer, vagy rászedni bármilyen módon a másikat, kénytelen lesz lemondani egy teljes évig a fizetéséről. A feladat, amit Perselus Pitonnak el kell végeznie, a következő: egy éven belül keres magának egy társat, akivel az egész életé eltöltheti boldogságban és egyetértésben.

A varázslat megszűnt, és Perselus úgy húzta el a kezét, mintha tűzbe nyúlt volna.

- Albus, maga vén hülye, mégis hogy gondolta ezt?

- Nana, Perselus… csak nyugodtan. Én megmondtam, hogy egyelőre nincs itt az idő. Ezt csak és kizárólag magadnak köszönheted. És most, ha megengeded, szeretnék egyedül maradni. Kellemes napot.- tessékelte ki.

Perselus becsapta maga mögött az ajtót. Soha nem érezte magát még ennyire megalázva. Méghogy ő…boldogságban… hah! És mégis… hogy kereshetne ő ilyet? A boszorkányoknak csak annyi kellene, hogy meglássák a karján a jegyet, és máris elmenekülnének. Mugli nőt pedig semmi esetre nem akar. Nem…Perselus Piton inkább elvállalja azt, hogy nem faggatja többet az öreget, de nem fog holmi társkeresőhöz folyamodni. Inkább az az egy év, ami során nem kap fizetést, mint a megaláztatás. De ha nem lesz fizetés, jobb lenne befejeznie a legutolsó kutatását, mert ha szabadalmaztatja, lesz egy ideig miből élnie. Igen… ezt kell tennie. Még most hozzálát…

Belépett a laborjába, és felkapta az asztalról a félkész bájitallal teli fiolát, majd az üstbe öntötte. Felszította a tüzet, és várt, hogy elérje a megfelelő hőfokot.  Közben felaprított egy aszfodéloszt, és összetört néhány szkarabeuszt. A bájital lassan felvette jellegzetes napraforgó-sárga színét, így gyorsan kevert rajta hármat az óramutatóval ellentétes irányba. Beleszórta a szkarabeuszokat, majd kevert rajta még egyet. Belecsepegtetett három csepp acromantula mérget, és néhány békapetét, aztán hagyta hogy összeérjen az egész. Gyorsan feljegyezte a tapasztalatait a főzettel kapcsolatban, és kezdte úgy érezni, hogy célirányban van. Tíz perc múlva a főzet egy hangos pukkanással babarózsaszínűvé vált, majd szikrázni kezdett. Perselus kioltotta a tüzet, és várt. Mikor a bájital sötétedni kezdett, beleszórta az aprított aszfodéloszt és megint megkeverte. Kitöltötte egy fiolába, hogy kihűljön. Indult volna kifele a laborból, mikor egy dörrenéssel az üveg elpattant, ezer kis szilánkot repítve szana-szét. Néhány kisebb darab sikeresen felkarcolta a bájitalmester karját, amivel az arcát védte. A sebekből lassan kiserkent a vér, így szitkozódva előhúzott egy másik fiolát és rájuk öntötte tartalmát. Egy ideig úgy tűnt nem lesz hatása, de hamarosan egy kis sistergés társaságában a sebek összeforrtak.

Megkönnyebbült, hogy az üvegeken nem volt egy csepp sem abból a főzetből. Még nem értette mi váltotta ki a robbanást, de gyanakodott, hogy a főzet reakcióba lépett a fiolával. Elővett egy másik anyagból készült üvegcsét, és azt is megtöltötte. Boldogan nyugtázta, hogy azzal nem lép reakcióba, majd kisétált. Ellenőrizte a hozzávalókat, majd rendbetette a dolgozóasztalát. És akkor kezdte a hatalmába keríteni egy furcsa érzés.

Először a karjaiban érezte a bizsergést. Olyan volt, mintha zsibbadna. Aztán lassan terjedni kezdett. Mikor már a feje búbjától a lábujjáig érezte, úgy gondolta, utánanéz. Besétált a fürdőbe, majd az egészalakos tükör elé állt. Semmi szokatlant nem tapasztalt. Egy idő után azonban úgy tűnt a bizsergés is megszűnik. Aztán meg a fejétől indulva nagyon lassan, lefelé terjedt úgy, mint egy hideg vízesés. Újra a tükörbe nézett, és majdnem elájult.

Ahol épp a furcsa érzés tartózkodott, hírtelen megváltozott. A haja továbbra is fekete maradt, azonban dús és frissen mosottá vált. A homlokáról eltűntek a ráncok. A bőre egészséges, már-már barnult árnyalatot vett fel. Ajkai megteltek és vérvörös színt öltöttek. Alkarjáról eltűnt a sötét jegy, orra kiegyenesedett, minden sebhely eltűnt a bőréről. Egy ideig csak tátogott, majd berohant a laborba és felkapta a bájitalos fiolát. Az egyik fiókból előhúzott egy kis dobozkát, majd visszavarázsolta eredeti méretére. Kinyitotta és kivett belőle egy pókot. Rácsepegtetett egy kevéskét a főzetből. Pár perc múlva egy gyönyörű pillangó állt a pók helyében. Magában elkönyvelte, hogy a bájital egyáltalán nem úgy sikerült, ahogy szerette volna, de talán így még nagyobb keletje lesz.

Már csak azt kellett kiderítenie, meddig tart a hatása. A kérdésre röpke öt perc múlva választ kapott. Az állat egy kis csattanással visszaváltozott. Ezután előhalászott egy egeret, és rá is cseppentett egy keveset. Az rögtön átváltozott egy aranyhörcsöggé. Néhány perc múlva ez is visszaváltozott. Rögtön kipróbált még valamit. Miután az egér megint átváltozott, várt néhány percet és még egy keveset csepegtetett rá. Aztán megint várt, és még egyet. Legalább két órán keresztül próbálkozott, míg elfogadta a tényt, hogy egy újabb adaggal hosszabbítani lehet a hatást. Mire mindent feljegyzett már elég későre járt az idő. Elindult hát átöltözni, és végre lefeküdni. A fürdőben olyan érzése támadt, hogy valamit elfelejtett. Egy ideig gondolkodott, de nem jött rá, mi lehet az, így megrántotta a vállát, és beállt a tus alá. Gyorsan végzett, és megállt a tükör előtt borotválkozni. Ekkor tudatosult benne, hogy ő nem változott vissza.

Perselus Piton már-már gyomorforgatóan sexi alakja nézett vissza rá a tükörből. Ordítani tudott volna a méregtől. Hogy fog így megjelenni másnap az órákon? Hiszen szinte magát sem ismerte meg. Ha belép a hetedikesek osztályába… nem… ezt már ő sem bírja ki ép ésszel. Fel-le rohangált a szobájában, és néhány órán belül kész volt a terve. Pár gyors mozdulattal elhagyta a lakosztályát, majd az iskola bejárata felé indult. Mikor végre kilépett gyorsan magára szórt egy kiábrándító- bűbájt, és elsétált a kapu felé. Kilépett rajta, majd hoppanált az Abszol Útra. Besietett a posta-hivatalba, megírt egy levelet, majd egy bagolyhoz kötötte. Elsietett a Foltozott Üst felé. Amíg lassan végigment az utcán magában díjazta a gyors és intelligens eszét, ahogy ilyen jól elintézte az ügyet. Kivett egy szobát a fogadóban, és várt. Néhány óra múlva megjött a bagoly, és izgatottan vette át a borítékot. A madár egy huhogással szárnyra is kapott, nyilvánvalóan visszatért az iskolába. Kibontotta a levelet, és olvasni kezdett.

Perselus!

Nagyon sajnálom, hogy ilyen váratlanul kellett távoznod, de legalább szólhattál volna, hogy helyettest kaphassak. Mivel ilyen módon jutott a tudomásomra a dolog, természetesen kénytelen leszek alkalmazni az általad kijelölt személyt. Remélem ő is ugyanolyan jól ért a bájitalokhoz, mint te.

Várom visszatértedet.

                                   A.

Perselus megdörzsölte a tenyerét. Ez tökéletes lesz így… Senki nem tudhatja meg, hogy pont ő esett áldozatul a saját kísérleteinek. Közben már azt is kitervelte, hogy kit fog eljátszani. Mivel még mindig hasonlított régi valójához, úgy fizikailag, mint érzelmileg, hát lehet Perselus Piton egy rokona. Az új neve… Nos, mindig is kedvelt a szavakkal játszani… hát akkor most kitalálhat magának egy igazán kecsegtető nevet. Mondjuk latin szavak összekapcsolásával. Természetesen szerepelnie kell benne, hogy szigorú… Ezek megfelelője: asper, vehemens, intento, severus. Ezek közül csakis egy maradhat: asper. És tekintve az új alakjára…mondjuk legyen a báj: suavitas, decoris…

Előkapott egy pergament és egy ideig próbálkozott, míg végül megtalálta a tökéleteset: Suavasper Piton. Gondolatban megint megveregette a hátát, majd tovább terelte a figyelmét. Hajnalig megvolt az összes háttér-információ magáról, így nyugodtan indult a Roxfort felé. Természetesen úgy fog tenni, mintha mit sem tudna erről a helyről.

 Következő