7.         Mellékletek

7.1.   Interjúk

Az alábbi két interjút készítette: Kiss Györgyi. Az interjú alanyok Manhattan rajongók (voltak), így ez a rész a leginkább szubjektív, előfordulnak benne tárgyi tévedések is, azokat szándékosan nem javítottam, mert az alanyok emlékezetében így él.

Szűcs Andrea

Mit jelent számodra az, hogy valaki rajong valamiért, tehát a rajongás, mit fogalom?

Azt, hogy kifejezi a csodálatát, illetve azt, hogy bizonyos területekre, bizonyos dolgokra különösen odafigyel. Nagyobb hangsúlyt tesz rá, jobban érdekli, a figyelmének a középpontjában van.

Mondanál esetleg konkrét példát, hogy ez miben tud a hétköznapok alatt megnyilvánulni?

Az érdeklődés egy tárgy, dolog vagy személy felé irányul, illetve nagyobb hangsúlyt kap a mindennapi újságolvasásban, hírek figyelésében, bizonyos dolgoknak a megítélésével kapcsolatban. Tehát az adott személy, akiért rajong az ember, az befolyásolja a többi dologról alkotott véleményét.

Mettől meddig voltál Manhattan rajongó?

A kamaszkorom nagy része erről szólt, ami nagyjából 15 éve volt. Tulajdonképpen, amíg a Manhattan a slágerlistákon volt, illetve híres volt, addig folyamatosan a rajongójának számítottam. A megalakulástól egészen a feloszlásig.

Hivatalosan 2000-ben oszlott fel… aztán újra alakult…megint feloszlott…

Hát igen, én tulajdonképpen az eredeti, alapfelállású Manhattan feloszlása után már nem figyeltem a sorsuk alakulását, így a rajongásom nem tartott 2000-ig, hanem úgy 1992-1993 táján vége szakadt.

Mikorra datálod az eredeti Manhattan feloszlását?

Pontos adatot nem tudok mondani, említettem már, hogy ’93 után már nem nagyon figyeltem a pályafutásukat, hiszen az én érdeklődésem más felé irányult. Elméletben viszont azt tartom feloszlásnak, amikor a négy fiú elvált egymástól. Az én gondolatom az, hogy egy együttes, ha az egyik tagja kiválik, vagy kicserélődik valaki, már nem ugyanaz az együttes többé. Ezért, az én fogalmaim szerint: amikor az alap négyesből kivált egy személy, akkor onnantól kezdve az már egy más együttes volt, tehát azt tartom feloszlásnak, de pontos évszámot nem tudok mondani.

Miért voltál a rajongójuk, mit szerettél a Manhattanben, mi fogott meg benne?

Tulajdonképpen két dolog tetszett bennük. Az egyik az, hogy sosem szerettem az ún. keményzenét, inkább a lágyabb stílusokat kedveltem. A másik pedig, egyértelműen az, hogy kamaszlány voltam, négy csinos fiú és ráadásul táncoltak… Nem a szokásos „fogok egy mikrofont, és kiállok a színpadra”; hanem volt show-elem, látvány benne, ami kiemelte a tucat közül számomra őket.

Utólag gondolod, hogy ebben az is közre játszhatott, hogy ők voltak az első ilyen zenekar Magyarországon? Vagy, ha lett volna mellettük még másik négy-öt, akkor is ők lettek volna a favoritok?

Azt gondolom, hogy nagyon sokat számított az, hogy ők voltak az elsők, hiszen utána is voltak próbálkozások és több-kevesebb sikerrel más együttesek, de egészen biztos, hogy ebben a műfajban, itthon a Manhattan volt az úttörő. Ugyanakkor azt is gondolom, hogy nem csak maga a mozgás, hanem a zenéjük is olyan volt, ami sokakhoz tudott szólni, több embert is érdekelt. Tehát a zene sem volt annyira bárgyú, mint az átlag. El lehetett gondolkodni egy-két dalukon, és szerintem ez fontos.

A személyes életedben milyen gyakorlati dolgokban mutatkozott meg a rajongás? Gondolok itt arra, hogy koncertre jártál…

A kazettákat azonnal megvettük, amikor megjelentek. Én vidéken élek, Pécsett, tehát a budapesti koncertekre nem tudtunk feljönni, de ha Pécs környékén, vagy a Balatonon volt koncert, akkor oda azért elmentünk a barátnőimmel. Vadásztunk olyan újságokra, amelyekben cikkek jelentek meg róluk, a TV műsort figyeltük, és ha előfordultak benne, akkor mentek a telefonok, hogy „most megy, nézzük!”.

Ezeket a cikkeket ki is vágtad és eltetted albumba, vagy csak elolvastad?

Nem, ennyire nem voltam rajongó, elolvastam és aztán az emlékezetemben őriztem, nem a nyomtatott formát.

Voltál Agárdon táborban?

Nem, a személyes rajongást nem tartottam soha korrekt dolognak, ezért nem is törekedtem rá, hogy személyesen megismerkedjem velük. A neveltetésembe az a szoros rajongás, hogy követni, utána menni a sztárnak, már nem fért bele.

Jó, de Agárdon olyan szervezett táborok voltak, amik azért nem ezt a kémkedős jellegű…

Igen, de mivel a szüleim nagyon szigorúan fogtak, ezért nem engedtek el ilyen helyre.

Néhány „kedvenc” kérdés a zenekarral kapcsolatban: Fiú és miért?

Hát, a Vilmányi, mert ő tetszett a legjobban.

Album?

Ezen sokat gondolkodtam… nincsen olyan, ami kedvenc, mindegyiket szerettem.

Dal?

Az van. Talán „Szállj velem…” (Szállj fel még-K. Gy.) Úgy emlékszem ez volt a címe, de sajnos nagyon régen volt már. Különleges volt a maga nemében, egészen másról szólt, mint a többi, és ez megfogott.

Koncert?

Balatonfenyvesen volt egy koncert, a dátumot nem tudom. Az bennem nagyon nagy nyomot hagyott, mert akkor sikerült úgy elmennünk, hogy olyan helyen tudtunk ülni, ahonnan láttunk is, és nem csak hallottunk. Meg a koreográfiája is annak tetszett a legjobban.

Láttál koncertfelvételt azokról, amikre nem tudtál elmenni?

A snitteket, amiket a TV-ben leadtak, de teljes koncertet nem láttam.

Videoklipet? És melyik a kedvenced ezek közül?

Igen, amit a tévében adtak. Ez megint egy olyan dolog, hogy én azt gondolom, hogy ha valaki szeret egy együttest, akkor nincs kedvenc klip, hanem mindegyiket szereti.

Most arra kérlek, hogy röviden meséld el a velük kapcsolatos legkedvesebb emlékedet!

Ez is ahhoz a Balatonfenyvesi koncerthez kapcsolódik. Ha jól emlékszem ráadásszámként énekelte el a Dobi ezt a bizonyos dalt, és számomra nagyon nagy kontraszt volt abban, hogy addig minden dal és show arról szólt, hogy sokan, sok mozgással, látványosan … ezt a számot viszont úgy adta elő, hogy egy széken ült és gitár volt nála. Ez akkor nagyon sokáig foglalkoztatott, hogy vajon miről énekelhet. Nem nagyon értettem, aztán évek múlva, amikor az életem nekem is megváltozott, és egy más közegben hallottam ezt a dalt újra, akkor megértettem, hogy miről is szólt, és hogy, amit akkor gondoltam róla, az valós, és az én életemben is valóság lett.

A zenekar mögött, ahogy ezt nyilván tudod, nagyon komoly háttér munka folyt. Arra vagyok kíváncsi, hogy tudod-e ki volt a menedzserük, és hogy mivel foglalkozott korábban?

Sajnos fogalmam sincs róla. Azt, hogy őket úgymond kitalálták, és volt egy menedzserük, ezt is csak amikor az együttes már aktívan működött, utána hallottam, vagy olvastam valahol. Igazából nem az foglalkoztatott, hogy ki és hol találta ki, hanem a végeredmény.

Az eredeti négyes Manhattant megelőző pályafutásáról tudsz valamit?

Úgy emlékszem, hogy a zenében már volt tapasztalatuk, valamennyire már működtek, de hogy pontosan hol és mit, azt nem tudom.

Mit tudsz arról, hogy a négy fiúnak mennyi munkája volt benne? Énekóra, tánctanár, koreográfus, stb.?

Adatokat nem tudok, de azt hallottam és olvastam, hogy emögött elég komoly fizikai felkészülés állt és mivel én sportoltam többek között az is szimpatikussá tette a dolgot, hogy nem csak az énektudásukat fejlesztik, hanem a kondíciójukat is és táncórák, koreográfia. Tetszett, hogy egy olyan show volt, ami nem csak látvány, hanem valós munka volt mögötte, talán ezért volt szimpatikusabb, mint a többi csak éneklős banda.

Emlékszel a lemezkiadó nevére, ahol az első lemezük megjelent?

Sajnos fogalmam sincs, ezek számomra lényegtelen adatok, így soha nem figyeltem ilyenekre.

Van arról információd, hogy a lemezeladásokból, koncertek bevételéből, stb. befolyt összeget mire használták fel?

Konkrét adatom nincs, elképzelésem van csak: azért java részt a saját, személyes céljaikra költötték.

Mondtad, hogy bár ’93 után már nem voltál komolyan rajongója a zenekarnak, de valamennyire mégis figyelted a továbbiakat is. Milyen okok húzódtak tudomásod szerint a személycserék hátterében?

Egy részt én úgy tudom, hogy személyes okok miatt hagyták abba ketten. Dobi vált ki először… tudomásom szerint a Dobi Sanyinak és a Szabolcsnak az élete megváltozott és ők ezért hagyták abba a zenélést. Aztán már csak néhány hírben, interjúban hallottam, hogy a másik két fiú még bevett mást, és utána talán még újra megváltoztatták a tagokat… De mivel maga az eredetiség elveszett, onnantól engem már nem nagyon foglalkoztatott a dolog, meg az együttes sem.

Mi játszódik le benned mostanában, ha hallasz egy számot, mondjuk a rádióban, a régiek közül? Öröm? Fájdalom? Nosztalgia?

Talán a nosztalgikus fejezi ki legjobban a hangulatát. Eszembe jut a fiatalkorom, a gimi és a főiskola.

Ha lenne egy nosztalgiakoncert, szigorúan az eredeti felállásban, arra elmennél? Miért?

Biztos, hogy nem. Az a kor már elmúlt és én nem vagyok híve a nosztalgiakoncerteknek. Ők sem azok már, akik akkor voltak, és mi sem vagyunk már azok, akik akkor voltunk. Azt gondolom, hogy ezek a koncertek általában csalódást okoznak, ha nagyon sok idő telt már el.

Nagy István (22)

Nagyon fiatal vagy, főleg, hogy 14 évvel ezelőtt már rajongója voltál az együttesnek…

Hát igen…7 évesen az ABC helyett a Manhattan dalszövegeket tanultam. Viccesen hangzik, de így volt.

Hogyan került a látókörödbe a zenekar?

Láttam a tévében az egyik klipjüket, azt hiszem a Rossz vagyok klipjét, és akkor az nagyon megtetszett. Aztán az anyukám kivitt a koncertre is, és onnantól kezdve már rajongónak tartom magam.

Maradandó élmény lehetett 7 évesen részt venni egy koncerten. Vannak emlékeid róla?

Persze. Korábban voltám már egy Első Emelet koncerten is, de ez… Másnap az iskolában volt mulatságos, mert a padon fekve aludtam, és közben azt dúdoltam, hogy „Rázz fel engem, ha álmodom…” Elsős voltam, a tanítónő nagyon örült az éberségemnek…

Kik alkották eredetileg a Manhattant?

A kezdő négyes volt: Csoki, Sanyi, Szabi és a Vilma.

Mit tudsz a formáció változásairól? Mi történt, mikor és miért?

1994 táján a Szabolcs úgy döntött, hogy elhagyja a zenekart, mert saját terveit szeretné megvalósítani, ám úgy hírlett komolyabb dolgok is vannak a háttérben. Ezek a dolgok nem biztos, hogy igazak, de akkoriban ez szivárgott ki!!! Úgy néz ki Szabi azért lépett ki, mert nem jött ki jól Környei Attilával, sőt egy ismerősöm szerint egy klub koncerten össze is veszek. Majd 1995 végén Sanyi is elhagyta a zenekart, mert már Attila is elment és az elején megmondta, hogy neki az Attila személye jelentette a garanciát.

Hogyan alakult a zenekar további pályafutása?

1996 nagyjából úgy telt, hogy keresték az új tagot és az új vonalat, amin elindulhattak. Kele személyével ismét megvolt a hármas felállás, és így nyomtak le még 3 évet, majd 2000-ben jelent meg a Best of Manhattan. Aztán 3 év szünet után 2003. október 31.-én megjelent a visszatérő albumuk az Újra + Újra. Nagyjából az album megjelenése után fél évvel Kele kivált a zenekarból, így ketten folytatták.

Ugyanolyan sikereket értek el ketten is, mint 1991-ben?

Nem, sajnos már a közönség sem úgy fogadta őket, mint régen így kb. 1 próbálkozás után úgy döntöttek, nem folytatják.

Tudsz valamit azóta róluk?

A Szabi és a Sanyi is megtértek, a HIT gyülekezetben nyomják. Csokiról és Vilmáról pedig annyit, hogy 2004 decemberében összefutottam Környei Attilával, és rákérdeztem, mi van velük. Azt mondta, hogy most pihentetik a Manhattan nevet. Bár ő megpendítette nekik a nosztalgiakoncert lehetőségét, de csak, ha találnak megfelelő támogatókat, akkor is idén vagy jövőre, de csak az eredeti négyes felállás, és ahhoz is ki kéne békülniük.

Záró kérdésként: ha sikerülne összehozni a nosztalgiakoncertet, elmennél?

Igen, feltétlenül. Még mindig örömmel hallgatom ezt a zenét, így mindenképpen.