3.2.3.      További Manhattan próbálkozások

Az 1996-os év megpróbáltatásai és szünete után Csoki és Vilma újra a közönség elé állt, a következő évben új nagylemezzel jelentkeztek. A köztes évet azzal töltötték, hogy megtalálják azt az embert, aki pótolni tudja a hiányokat. A választás Kelemen Tamásra esett, aki még Szabolcsnál is fiatalabb, 1974. szeptember 10-én született, a Manhattant megelőzően a Love együttesben játszott. Amikor Kele csatlakozott a megmaradt kettőhöz teljesen új irányt vett a zenekar. Tamás Vilmához hasonlóan gitárral érkezett, így az összhangzás a két gitárral már nagyon más lett, mint az első két albumé, megváltozott a hangulata is, már semmi nem hasonlított a régire.

Két év alatt két nagylemezük jelent meg, két kiadó gondozásában. 1997-ben az Ugyanaz a tűz még a Magneotonnál, majd 1998-ban a Hetedik már a Hungaroton Records kiadásában. Az első lemezt a három srác készítette önállóan, nem volt hivatásos menedzser mellettük, hanem a zenekarvezető és producer Vilmányi Gábor lett. Állt mögöttük egy stáb, akik a marketinges feladatok terheit vitték, de a döntéseket maguk a művészek hozták. A következő évben a Manhattan menedzsere már B. Tóth László volt.

Ez alatt a két év alatt megjelent az eszköztárukban a freecardok[1] használata, amivel Környei még nem élt. Az újságcikkek korlátozódtak a lemezek megjelenéséről hírt adókra és a Kelét bemutató „kis színesekre”.

A nagy lelkesedéssel indult önállóság két évét gyakorlatilag öt év szünet követte, amit csak a Best of Manhattan album 2000-ben történt kiadása szakított meg. Hivatalosan ugyan nem oszlott fel a zenekar egészen 2000-ig, de nem adtak ki új lemezt és nem voltak koncertek sem, tehát mondhatni szép csendben eltűnt a kilencvenes évek sztárcsapata a „menedzsertelenség” süllyesztőjében.

A köztes idő alatt mindenki élte a saját életét: Vilma szóló karrierrel próbálkozott, 2000-ben megjelent egy maxija Szemembe nézz és egy nagylemeze Az én hangom címmel, de egyik sem hozta meg a várt sikert. Gábor utólag azt nyilatkozta, hogy a promotálás hiánya miatt történhetett, hogy az eladásból befolyt összeg még a kiadás költségét sem fedezte.[2] Ez után karaoke estek szervezésével kezdett foglalkozni, ahol személyesen ő lett a házigazda és a dalok zenei alapját is ő játszotta fel.

Csoki is próbált máshol zenélni, 2001. január 1-én gyerekkori barátjával, Fehér Attilával létrehoztak egy formációt Fehér Csoki néven. 2001. augusztusában jelent meg maxijuk Könnyek a szemedben címmel,[3] de hosszútávon mégis azt kell mondanunk, hogy ez a próbálkozás is kudarcba fulladt. Kele a Groovhouse gitárosaként vészelte át a Manhattan szünetet.

Még két év telt el, amíg a Manhattan nem létezett, de ez alatt az idő alatt a három fiú már dolgozott együtt is. Csoki egy szóló lemezen dolgozott, amire Vilma készített neki néhány Piramis feldolgozást, ebbe a munkába Kele is besegített, de a lemez végül nem jelent meg.[4]

A rajongók folyamatos unszolására és a régi idők emlékére végül 2003-ban Csoki, Kele és Vilma úgy döntöttek, hogy visszatérnek. A döntés megszületése és a szerződés aláírása között mindössze két hét telt el, a Polybasic Records lett immáron a negyedik kiadó, ami Manhattan albumot jelentetett meg. A visszatéréssel új menedzser is jött Szovják Bea személyében.[5] A promóció megvolt: a sajtó attól harsogott, hogy a kilencvenes évek szuper zenekara megint együtt, maxi Szent Karácsony éj címmel, új nagy lemez: az Újra + újra, videoklip, megannyi tévés szpot, beszélgetős műsorokban beharangozók, freecard, koncertek.

Ígéretesen indult a hazai fiúcsapatok történetében az első visszatérés, a nagylemez címadó dalát a harsogták a rádióadók, a nagy lendület később mégis megtorpant. A 2004-es turnéra Csoki és Vilma ketten indultak, Kelemen Tamás addigra közös megegyezéssel kilépett. Elterjedt a pletyka, hogy a csapat új menedzsere újra a régi lett, a megálmodó Környei Attila visszavette a Manhattant szárnyai alá, igaz addigra az inkább már "Man-Ketten" lett[6], valójában azonban a művészek és a menedzser egyessége annyiról szólt, hogy Környei újra promotálja majd őket abban a körben, amiben ő mozog.[7] A hírek arról is szóltak, hogy stúdióba vonulnak az újabb nagylemezt felvenni, ami az előző év folytatásaként kerül majd a polcokra, de az album azóta sem készült el.

Csoki és Vilma mára már véglegesen lezártnak tekinti a Manhattan korszakot, ami szép volt, az életük része, de már múlthoz tartozik, vége van, és most mással foglalkoznak, együtt dolgoznak, mint régen, de teljesen máson. Nyilatkozataik[8] arról tanúskodnak, hogy már nem látnak esélyt arra, hogy bármikor, bármilyen felállásban újra összeálljon a Manhattan.

3.2.4.      Élet a Manhattan után: Piramix vs. Vidám Vasárnap

A Manhattan utáni életet Varga Szabolcs tapasztalta meg a leghamarabb, ő lépett ki ugyanis először a formációból. Bár évekig nem láthatta őt a közönség, visszavonultan élt, a zenei pályát mégsem hagyta el véglegesen. 1998 óta háttérzenészként, vokalistaként, zeneszerzőként és szövegíróként működött, és működik is a mai napig. Olyan művészek lemezeinek elkészültében segédkezett, mint Cserháti Zsuzsa, Bódy Magdi, a Soho Party és a Happy Gang. Mindezek mellett 1998-ban a Petőfi Rádió Modem Idők műsorának szignálját (lásd a CD mellékleten)[9] is megalkotta: kitalálta és számítógéppel támogatott szintetizátoron elő is adta, amit 2003-ig használtak, amikor is Pierot remixe váltotta fel.[10] A 2000-ben, Máté Péter emlékére készült Adhatok még című album impresszumában is megtalálható a neve, de Friderika utolsó két korongján szintén dolgozott.(CD mellékleten hallható is.)[11] Az első megasztár győztese, Tóth Vera is köszönhet neki egy dalt a lemezén. Időközben ő is csatlakozott a Hit Gyülekezetéhez, ahol a színpadra is hamar felkerült, így Dobi Sanyival újra együtt énekelnek.

Másodikként Sanyi hagyta el a Manhattant, ő az Amen zenekarral működött együtt, egy közös albumuk jelent meg 1998-ban, Eufória címen. Évekig járták a Pajor Tamás nevével fémjelzett együttessel az országot, koncertjeik egy része evangélizációs célból szerveződött, a másik felének közönsége a gyülekezet tagjai voltak. A CD mellékleten található számok is koncert felvételek[12], a Lesz mégis című dal az Eufória albumon jelent meg, a videó felvétel egy másik fellépés alkalmával készült. Most a Vidám Vasárnap színpadán láthatjuk Szabolccsal együtt. Énekelnek szólóban is, és van egy közös daluk is, néhány egyéni daluk szintén megtalálható a CD mellékleten.[13]

A Vidám Vasárnap zenekarában az ex-Manhattanes fiúk mellett több ismert arcot is felfedezhet még a néző. A szólisták között ott van Friderika, akinek a karrierjét nem kell bemutatni, és Balogh Ferenc is, aki 1983-tól a Bergendy énekeseként mutatkozott be. A hangszeresek között is olyan nevek szerepelnek, mint Barille Pasquale, akiről már az R-GO kapcsán szóltam. Abaházi Zoltán, akit éveken át a Sing Sing zenekarból ismerhetett a rock kedvelő közönség. Fejes Zoltán a Classica egykori gitárosa, Gothár Ferenc, aki valaha a Topó Neurock Társulat és a Graffiti tagja volt, valamint Pajor Tamás is előfordul időnként a színpadon, de korábbi zenekarának, a Neuroticnak tagja volt az a Borbély József is, aki most a Vidám Vasárnap zenei rendezője és trombitása. Ennek a zenekarnak azonban már nem a hírnév és az lemezeladás a feladata, hanem ahogyan az egy interjúból is kiderül, spirituális célokat szolgál. Ez már más stílus, mint amiben korábban tevékenykedtek, új műfaj: a gospel műfaja.[14]

Csoki és Vilma egyszerre érezték meg a Manhattan nélküli élet ízét, most is együtt dolgoznak: a nyár elején újabb zenekart alapítottak, aminek a Piramix nevet adták. A négytagú bandának a basszistája az a Vörös Gábor, akivel Vilma még a Mahagóniban játszott együtt, Csoki énekel, Gábor a gitár mellett vokálozik is, a dobok mögött Árkosi Péter ül, aki a Princess és a Crystal zenekarokkal is játszott korábban.

A Piramix szlogenje: Piramis dalok élőben, ezzel tulajdonképpen meg is fogalmazták a missziójukat, vagyis azt, hogy a tiszteletre méltó előd számait dolgozzák fel, élőben adják elő azokat. A zenekarvezető Vörös Gábor, ő foglalkozik a csapat üzleti ügyeivel is. Csokinak régi és egyben nagy álma valósult meg a Piramix létrejöttekor, ő Piramison nőtt fel, ez lett volna a szóló lemezének a címe is, ami végül nem jutott el a kiadásig[15], most mégis azokat a dalokat énekli, amelyeket mindig is szeretett volna, Vilma és a többiek szintén szerették és szeretik most is a Piramist, így őket is boldoggá teszi az, amivel most foglalkoznak.

A mostani koncerteket a több évvel ezelőtti Manhattan felvételeivel összehasonlítva elég látványos a különbség, nem pusztán zeneileg. A műfaj mássága mellett jelentős a különbség a stílusok között is, az előadás helye és módja, a közönség összetétele és létszáma is nagymértékben eltérő. Szemléltesse mindezen különbségeket az a néhány percnyi videó anyag és MP3, ami a honlapjukról letölthető.(CD melléklet)[16]

Vegyes fogadtatásban volt részük, nem csináltak igazán nagy hírverést a bandának, mégis téma volt, hogy két ex-Manhattanes hogyan játszhat Piramis feldolgozásokat.[17] Tény, hogy talán elég furcsának hangzik ez elsőre, de amint tovább gondoljuk, rájövünk, hogy ők eredetileg is rock zenét játszottak, tehát az nem bizarr, hogy visszatértek azokhoz a gyökerekhez, ahonnan elindultak. Sokkal inkább az a furcsa, hogy a Manhattanhez képest kisebb kaliberűnek tűnik a Piramix, pedig egy zseniális és tagadhatatlanul korszakalkotó együttes dalait dolgozzák fel, ráadásul az eredeti előadók jóváhagyását is megkapták mindehhez, akik a december elsejei koncerten előreláthatólag meg is fognak jelenni díszvendégként. A közös munka mellett mindkettőjüknek megvan továbbra is az önállósága, Vilmányi Gábor például tavaly nyáron újra összehozta a legendás Exoticot, igaz csak egy emlékkoncert erejéig, de azért jól sikerült a buli, a Piramix mellett játszik még a Lead Zeppelinben is, ami a nevéből is következően Led Zeppelin dalok nyomában jár. Ami Csokinak a Piramis, az Vilmának a Led Zeppelin: a kedvenc zenekar.

Véleményem szerint érdekfeszítő az a szituáció, hogy az eredeti, 1991-től 1995-ig létező zenekar négy tagja, ha már nem is dolgozik szoros együttműködésben, kettesével azért mégiscsak együtt zenélnek. Így talán nagyobb az esély arra, hogy a jövőben, ha csak egy nosztalgiakoncert erejéig is, de újra összeálljon az igazi Manhattan. Ha mindannyian a saját útjaikat járnák, akkor külön-külön kellene adott esetben erről meggyőzni őket, így viszont a négy érvelési folyamat helyett mindössze kettőre van szükség, ha úgy tetszik, ezzel duplára nőtt a nosztalgia koncert esélye.

Környei is hozzátartozott az eredeti felállású Manhattanhez, az ő karrierje sem ért véget a Manhattanel. Az ország első számú szupercsapatától való elválás után nem sokkal létrehozta a V.I.P.-t, ami ugyanúgy egy fiatal fiúkból álló zenekar lett, kikerültek az európai színpadra. Ők voltak az első magyar együttes, akik kijutottak az Euróviziós Fesztiválra (300 millió néző előtt szerepeltek sikeresen). Majd ezt két lány együttes követte. Előbb a Princess, amivel sikerült megkötnie az első külföldi lemezszerződését, ami német, osztrák, svájci, lengyel, holland, orosz lemezmegjelenést, és külföldi turnék, fellépések sorozatát eredményezte, majd az Izisz, és a napokban jelent meg az első albuma annak az egészen új zenekarnak, az Adagio-nak, amit három sármos, fiatal férfi alkot. Ők az Il Divo mintájára populáris dalokat, slágereket dolgoznak fel, komolyzenei stílusban előadva azokat. Környei időközben maga is visszatért a művészek közé, Kozma Tiborral közösen, akivel az R-GO köti össze, létrehozták a No Szmoking nevű formációt, amivel kizárólag saját szerzeményeiket adták elő.

4.   Befejezés

4.1.   Összegzés, következtetések

Összefoglalva a Manhattan történetet elmondhatjuk, hogy egy nagyon sikeresen induló pálya előbb megtört, majd elindult a hanyatlás útján, mostanra pedig az első fiúzenekarként számontartott, múltbéli bandává avanzsált.

Az eredetileg négytagú banda karrierjében az első repedés a második és harmadik lemez kiadása között keletkezett, amikor a zenekar és a menedzsere között megjelentek a feszültségek és a bizalmatlanság. Ezen azonban még kölcsönös engedményekkel túl tudtak lépni, így az együtt működés még két évig töretlen maradt.[18]

Sorsfordító lett az, amikor Varga Szabolcs elhagyta a zenekart. Ennek külön érdekessége, hogy legfiatalabbként, a legkevesebb szakmai múlttal és legkisebb ismertséggel rendelkezett, amikor csatlakozott a produkcióhoz. Gyakorlatilag a hírnevét a Manhattannek köszönheti, a másik három név és a Manhattan volt az, ami az első időben vitte őt a hátán és sztárrá tette. A közönség azt a Manhattant szerette meg, amit eredetiként megismert, így amikor az első kiválás megtörtént, a rajongó tábor is megcsappant.

Felvetődik a kérdés, hogy akik a háromtagú együttes lemezét már nem vették meg, azok a korábbiakat vajon pusztán Szabolcs személye miatt vásárolták-e meg. Azok, akik őt tartották a legtehetségesebbnek a négy férfi közül, nagy valószínűséggel ezen a véleményen vannak. Elfogulatlanul szemlélve a dolgot azonban el kell mondani azt is, hogy nagy az esélye annak, hogy a lemezeladás visszaesése független a kilépő személyétől. Bárki lépett volna ki elsőnek, a csapat megváltozott volna, a közönség mást látott és hallott volna, így mindenképpen lettek volna elpártolók. Az kérdéses csak, hogy a változás milyen irányú és mértékű lett volna, és az milyen reakciót váltott volna ki. Varga Szabolcs távozása azért eredményezett nagy változást, mert nem pusztán énekese volt az együttesnek, hanem addigra már zeneszerzője és szövegírója is.

Következő figyelemre méltó időszak Környei és Dobi egymás utáni távozása. Ez után már szinte rá sem lehet ismerni a Manhattanre, olyannyira, hogy a dolgozat írása közben kérdésként merült fel bennem, hogy vajon bölcs dolog volt-e a Manhattan nevet tovább vinni. Ez már a pálya hanyatló szakasza, volt még egy visszatérési kísérletük, de inkább felvillanásként jellemezném, nem igazi visszatérésnek.

Környei elmondása szerint a sikereinek alapja mindig az, hogy menedzserként arra figyel, hogy mi lesz a következő évek nyerő irányzata, mit hoz a divat. Ezekre mindig igyekszik gyorsan reagálni, már az újdonság előszeléből levonni a konklúziót és annak megfelelően cselekedni. Soha nem panelben gondolkodik, hanem arra figyel, hogy mit hoz várhatóan a jövő. Ugyanígy volt ez a Manhattan esetében is, tulajdonképpen elmondható, hogy megelőzte a divathullámot, kézen fogta és behozta országunkba a fiúcsapatok trendjét.[19]

Többek között arra a bonyolult kérdésre is kerestem a választ a dolgozatommal, hogy árt-e a menedzselés a kultúrának. Az eddig leírtak fényében a választ szintén összetettnek gondolom. A menedzselés hatása függ annak minőségétől, a művész és a menedzser személyiségétől és kapcsolatuktól is. Egy menedzser hatalmas károkat okozhat mind anyagi szempontból, de pedagógiai nézőpontból is. Rossz pártfogással tönkre tehet egy fényes karriert is, megalázhat, és örökre kizárhat a sztárok világába kerülés puszta lehetőségéből is fiatal tehetségeket. Csillogó pályát is romba dönthet, ha rossz tanácsokat ad. A másik oldalról viszont a jó, hozzáértő menedzser felemelheti a sztárok csillagos egére az induló karriert, vagy még fényesebben tündöklővé teheti a hírességeket.

Az, hogy melyik változat valósul meg a konkrét esetekben, mindig a két félen múlik, a szerződések biztosítják őket arról, hogy érdekeik meg fognak valósulni, de sajnos hazánkban még nincs olyan konzisztens következménye a szakmában a szerződésszegéseknek, mint Nyugaton. (például George Michael zseniális énekes ugyan, mégis hosszú évekre kispályára került a szerződésszegései miatt.)[20]

A bevezetésben azt az ígéretet tettem, hogy a Manhattan pályáján Horváth Sándor elméletét tesztelem. Szubjektív véleményem, hogy az eredeti Manhattan a kilencvenes évek legjobb zenekara, viszont objektív tény, hogy a sztárjelenség közgazdasági értelmezése szerinti négy ismérvének (sikeresség, piaci befolyásosság, magas jövedelmek, megközelíthetetlenség) amitől sztár lesz valakiből, a Manhattan eleget tett. Az elméletében kimondatlanul ott rejlő szegmens - a könnyebben fut be az, aki már amúgy is híres, mint a névtelen tehetség - szintén helytállónak bizonyult rájuk vonatkoztatva. Ha Horváth Sándor munkáját tekintjük az elméletnek, és a Manhattan történetét a gyakorlatnak, akkor elmondhatjuk, hogy esetükben az elmélet és a gyakorlat nem csak elméletileg, de gyakorlatilag is megegyezett.