Valamennyi kutya legvalószínűbb közös őse a farkas, melynek egykori elterjedési területe Angliától Japánig, a Pireneusi-félszigettől a Szovjetunióig, Kis-Ázsiától Indiáig, Tibettől Floridáig húzódott. Néhány kutató a sakált tartotta - illetve tartja - egyes háziasított kutyafajták ősének. A morfológiai vizsgálatok (a hasonló koponyaformák) azonban amellett szólnak, hogy a "kezdet kezdete" a farkas.

A háziasított kutya és a farkas, valamint a vadkutya eredményes párzása szintén arra enged következtetni, hogy közös ősük van.

A háziasított kutyák távolabbi rokonai: a rókák és a vadkutyák.

A farkasnál az üvöltés számos helyzetben előfordulhat, a kutyánál viszont ez a hang korántsem gyakori. A farkas az üvöltést vadászat közben például hívójelként használja. Ennek megfelelő helyzet a kutya életében alig-alig adódhat, hiszen általában nem falkában vadászik, és főleg nem olyan nagy kiterjedésű vadászterületeken, ahol a csoport tagjai között a kapcsolat felvétele nehézségekbe ütközik.

A kutyánál és a farkasnál egyaránt előfordul azonban a vonítás, vagy üvöltés a csoport-összetartozási érzés kifejezéseként. Ennek tartalmát mind ez ideig még nem tanulmányozták kellő alapossággal.

Az egyik állat elkezdi az üvöltést s a többiek nyomban csatlakoznak hozzá. Ennek a láncreakciónak a segítségével a kutyánál gyakran igen könnyű a hangos üvöltés kiváltása. Némely kutyánál a zene, vagy különféle dallamok zümmögése válthat ki vonítást. A vonítás kiváltása egyébként a legkönnyebben úgy történhet, hogy kutyaüvöltést utánozunk.

A kutyánál feltehetően előfordulhat a szomorúsághoz hasonló valamilyen fajta emóció, de nem valószínű, hogy ilyenkor vonítana. Az viszont elképzelhető, hogy az elhagyatottság üvöltést vált ki, mint egyfajta hívójelet . . . (A vadászó farkas például - ha elveszíti a kapcsolatot a falka többi tagjával - természetszerűleg ilyen kedélyállapotba kerülhet.

Ezek szerint a vonítás, ha tulajdonképpen nem is hívójel, bizonyos helyzetekben ezt a szerepet töltheti be. Ismerünk példákat a hirtelen örömre is, amikor az rövid, de intenzív vonítást eredményez.)

Az alá- és fölérendeltség pózai farkasoknál

A rangsor kialakulása után rendszerint hosszú ideig változatlan marad. A már kialakult rangsor megváltoztatásához merőben új tényezők érvényesülése szükséges - hacsak nem arról van szó, hogy egyes állatok életkoruk miatt kiesnek a versenyből.

Farkas és gazdája

Azoknál a kutyáknál, amelyek képtelenek "társadalmi életet élni" más kutyákkal, továbbá azoknál, amelyek túl korán egyetlen helyhez és személyhez kapcsolódnak (agyonkényeztetett ebekről beszélünk, "akik" túlságosan is igénylik gazdájuk gondoskodását), furcsa, bizarr viselkedés alakulhat ki. Az ilyen kutyák esetleg abnormális szexuális magatartást tanúsíthatnak saját fajtájukkal szemben. A kutya abnormális viselkedése tehát gyakran visszavezethető otthoni környezetére. Az ilyen állatok rendkívül erősen reagálnak különböző emocionális változásokra. Amennyiben történetesen elkerülnek a gazdájuktól vagy bizonyos időre, vagy az otthoni környezetben változás áll be - például vendégek érkeznek -, az állat rendkívüli agresszivitást mutathat, esetleg visszautasíthatja az ételt, sőt hasmenést kaphat. A tanulság mindebből az, hogy ha csak lehet, öt-nyolc hetes korú kutyát szerezzünk be magunknak, s az ezt követő hetekben, hónapokban különös gondot fordítsunk a kölyök nevelésére. A kiképzést szerény jutalmakkal kell kísérni, dicsérő szóval, simogatással, jutalomfalattal. A korai kapcsolatteremtés az emberrel megkönnyíti a nevelést, mert a kutyának - bár tapasztalata még nincsen - rendkívül rugalmas a befogadóképessége az emberi parancsokkal szemben. Vigyázzunk a másik végletre is: a túlzott ösztönzés a korai kiképzésnél, helyesebben nevelésnél, ugyancsak elkerülendő. Fokozatosan kell szoktatni a kiskutyát az engedelmességre, egyre nehezebb és nehezebb feladatokat adva neki, ez biztosítja a folyamatos előrehaladást és a sikert.