Mikor reggel felébredtem, szorosan Billhez voltam bújva, ő pedig csak mosolyogva ezt mondta:
- Jó reggelt kicsim - adott egy puszi a homlokomra
- Jó reggelt - mosolyogtam - Hány óra?
- 10 - felelt, és egyből megcsörrent a telóm
- Semmi kedvem felvenni - bújtam mégjobban Billhez
- De lehet fontos - adta oda nekem

- Szia anya - vettem fel
- Szia. Hogy vagytok? - anya
- Jól, nagyon jól. Képzeld, Fanni összejött Tommal, én pedig Billel - mondtam miközben leszálltam Billről
- Ezt hogy érted? - kérdezte
- Úgy, hogy nagyon szeretjük egymást. - én
- Hát, akkor nem igazán fogtok örülni annak amit mondok... - kezdett bele szomorúan
- Mondjad - én
- Haza kell jönnötök. 5 nap múlva indul a gép, már a jegyek is megvannak. És ne felejtsetek ott semmit - anya
- Öhh... de... De mi nem fogjuk itthagyni őket!!! - kiabáltam a telefonba, amire Bill is felkapta a fejét, én pedig kirohantam a szobából
- Sajnálom, de ti is tudjátok hogy muszály. - anya
- Nem, nem muszály! - kiabáltam tovább már a folyosón - Mi nagyon szeretjük egymást... Majd magántanulók leszünk, vagy itt fogunk gimibe járni, vagy mit tudom én. De innen el nem megyünk. Max. meglátogatunmk titeket pár napra, de utánna had jöjjünk vissza - kérleltem hallkabban
- Nem, nem. Különben is, már nem tudnánk titeket másik iskolába tenni. Magántanulók pedig semmiképpen nem lesztek - mondta
- Miért nem? - háborodtam fel
- majd otthon mindent megbeszélünk. Majd mire hazajöttök eldöntünk mindent. Így jó? - anya
- Úgy sincs már választásunk. Szóval akkor 5 nap múlva. Szia - mondtam lehangoltan
- Szia - anya
Letettük.

Bill végig ott állt velem szemben, de nem értett semmit, mert magyarul beszéltünk.
- Ki hívott? Baj van? - kérdezte kíváncsian
- Gyere - húztam be Fanniékhoz, akik éppen smároltak :P - Khm...
- ja, hello - mondták zavartan
- Szóval... Gustavék? - kérdeztem
- Elmentek - Tom
- Akkor most mondom. Van egy rossz hírem - ültem le Fanni mellé, és követett Bill is
- Mi az? - kíváncsiskodott Fanni is
- 5 nap múlva repülünk haza. És még nem biztos hogy utánna visszajöhetünk... - mondtam szomorúan magam elé bámulva
... csend ...
- Öhh... csak nem lehetnek ilyen szemetek... - döbbent meg fanni
- Mondtad neki hogy te együtt vagy Billel, én meg Fannival? - Tom
- Mondtam, de hiába - én
- Nem engedjük - mondta Bill letörten
- De muszály lesz legalább elmennünk. Megígértem. És akkor majd megbeszélünk velük mindent - én
- De mi van ha nem jöhettek vissza? - Tom
- Nem tudom... - hajtom le a fejem
- Nem akarok elmenni - öleli meg Fanni Tomot
- Nem hagyjuk hogy örökre elmenjetek - ölel meg Bill is szorosan
- 5 nap és megyünk... - mondom a sírás határán
- Ne is emlékeztess rá - húzott Bill magához szorosabban

A nap további részében megérkezett Gustav és Georg is. Ők se fogadták valami jól hogy el kell mennünk... talán örökre... De végül hamar felvidultunk, és igyekeztünk kihasználni azt a kevés időt. Nosztalgiáztunk egyjót, felidéztük e csodálatos nyár emlékeit és nevettünk jókat. Egyszer megcsörrent a telóm. Ismeretlen volt, felvettem:
- Háló? - szólok bele
- Hy! Niky vagyok! - mondta vidáman, ezek szerint Niki
Ő Fanninak és nekem nagyon jó barátnőnk. Otthon szinte mindig együtt lógtunk :)
- Niki!! Te vagy az?? - kérdezem vidáman, közben már Fanni is mosolyogni kezdett, a fiúk meg értetlenül néztek, mert a magyart nem értettek.
- Igen, én vagyok - mosolyog
- Huhh... de rég nem beszéltünk. Hogy vagy? - én
- Megvagyok. csak már hiányoztok. Meg eddig nem tudtalak titeket elérni. meg új telóm is lett, új számmal... - Niky
- Értem. Akkor azért nem tudtunk mi sem elérni - mondtam
Ezután kihangosítottam hogy Fanni is hallja, így hárman beszéltünk. Elmondtuk neki mindent a fiúkról, hogy összejöttünk meg stb. Ő is elmondta hogy mi minden történt vele a nyáron. És már nagyon várja hogy újra találkozzunk, persze mi is. Elég sokáig beszéltünk, kb. fél órát :D Látszott a fiúkon hogy már nagyon unják, szóval inkább elköszöntünk Nikitől és letettük.
- Bocsi - mondtuk a fiúknak
- Semmi. Ki volt az? - Tom
- Egy nagyon jó barátnőnk - én
- Hogy néz ki? - vidul fel Tom
- Hülye - durcizik be Fanni :)
- na, nem úgy értettem - mondta Tom, miközben odament Fannihoz, és lesmárolta
- Menjetek szobára - nevet Georg
- Igen, csak légyszi ne legyetek túl hangosak, kösziii! - nevetek én is
- Ti olyan hülyék vagytok - húzódik el Fanni Tomtól
- Hallgassunk rájuk? - vigyorog Tom fannira
- Álmodj csak, drága! - Fanni édesen
- Mit csináljunk? - Bill
- Csináljunk? Párossával... - Tom kajánul
- Muszály  neked mindent félreérteni?! Olyan perverz vagy - Fanni
- De hát én csak tolmácsoltam Billt - vigyorog Tom
- De én nem arra gondoltam - Bill
- Hát persze, tudjuk mi - Georg
- Nem, Bill nem olyan - bújok oda hozzá
- Na látjátok - Bill
- Mit kéne látnunk? - Georg
- Hülye - Bill
Ezután még 8-ig elszórakoztunk. Közben hozattunk fel pizzát is, és azt ettünk.
- Mindjárt jövök - állt fel Fanni és kiment
- Hát ez? - Gustav
- Nem tudom. Biztos mindjárt jön - rázok vállat
- Tom! - Bill
- Ja igen. Oké. - Tom
- Mi? - én
- Semmi - vágják rá

Fanni bennt ült a szobájában és gondolkozott:
"Mindenki azt hiszi most igazán boldog vagyok, mert összejöttünk Tommal, de nem, valami nagyon nem hagy nyugodni, szeretem Tomit, de félek... Félek attól, hogy csak azért van velem, hogy ki fog használni, tudom azt mondta szeret, de akkor is..."
Ezeken gondolkozott, amikor egyszer csak arra eszmél fel, hogy benyit valaki.
- Szia! - én
- Szia! - mondta meglepetten
Láttam rajta hogy valami nincs rendben.
- Fanny, mi a baj? - én
- Jajj, Klau mi lenne? Olyan hülyeségeket tudsz kérdezni!
- Jól van na, meg se szólaltam, azért nem kell leharapni a fejem - vágtam be a műdurcit
- Akkor is! - vágta rá erőteljesen
- Sziasztok! - lépett be Bill a szobába
- Hali - köszöntünk egyszerre
Ezután Bill addig győzködött, amíg ki nem ráncigált a szobából nagy nehezen.
"Na nem baj, most valahogy nem volt szükségem Klau hülyeségére (jó azért a hülységért nekem sem kell a szomszédba menni, ne de mégis)."
Egész délután tök jól elvolt magában, zenét hallgatott, tévézett, meg egy csomót agyalt. Olyan jó volt egyedül lennie, de egyszer csak berontott Tom:
- Fanny, sűrgősen beszélnünk kell! - mondta, a hangjából nem lehetett kideríteni mit akar, de olyan kétségbeesett és rémisztő volt
- Na mond már, ne ijeszgess! - de mire ezt Fanny kimondta, már el is rohant Tom
Nem tudta mire vélni a dolgot, ezért utánna ment, egyenesen a szobájába.
Amikor belépett, csak akkor esett le: sötét volt, néhány helyen égett csak pár gyertya és tömény rózsaillat volt (ami nem csoda, mert rózsaszirmok hevertek mindenhol). Az ágyon Fanny rasta hercege feküdt. Fanny közelebb lépett hozzá:
- Tom, mit jelentse...? - de Tom befogta a száját és elkezdte hevesen csókolgatni
A keze Fanny felsője alá tévedt, és pillanatok alatt levette rólla. Fanny nem ellenkezett, abban a pillanatban nem érdekelte már semmi, ő is akarta. Miután szinte már mindent levett Fanniról, az ágyhoz közeledtek, Tom érzékien és finoman lefektette a rózsaszirmokra. persze ezek után mindketten tudták mi következik.
Megtörtént. :D
Mindketten nagyon élvezték, és azt akarták soha ne érjen véget. De sajnos véget ért. Az "aktus" után Tom lefeküdt Fanny mellé és nagyon szorosan átölelte. És elkezdett suttogni a fülébe. De Fanni nem sok mindent értett belőle, mert még mindig a hatása alatt volt. Csak annyit, hogy senkivel nem volt még neki ilyen jó és hogy szereti.
Mondani se kell, Fanninak ez bőven elég volt. Később egymás karjaiban elaludtak.

Másnap reggel 11.
- Jajj, de édik - vigyorgok
- Tom újra a régi - Georg
- Te csak erre tudsz gondolni - én
- Nagyon szép pár - Gustav
- Igen, és nem csak ők - csókolt meg Bill
Ekkor Fanny kinyitotta a szemeit:
- Jó reggelt - mondta álmosan, de boldogan
Úgy feküdtek Tommal, hogy Tom teljesen rá volt akaszkodva Fannira, mint aki sose akarja elengedni.
- Jó reggelt - feleltük kórusban
... csend ... mindenkinek hatalmas vigyor van az arcán
- Lennétek szívesek kifáradni? - mosolyog Fanni
- Jahh... persze. - mondtam és kimentünk

Fanny simogatni kezdte Tom arcát, aztán a nyakát is puszilgatta, amire Tom felébredt.
- Jó reggelt kicsim - mosolyog Tom miközben egy puszit ad Fanni szájára
- Neked is jó reggelt - mosolyog Fanny is
- Szeretlek - Tom
- Én is szeretlek. És imádlak! - Fanni
Ekkor Tom lesmárolta Fannit. Na és ez így ment kb. 10 percig, mikor Tom hirtelen megállt, és mélyen Fanni szemébe nézett.
- Miaz? - Fanni
- Kérdezhetek valamit? - Tom
- Persze - Fanni
- Ő... te még szűz voltál? - Tom
- Öh... hát... igen... - mondja Fanni, miközben kicsit kipirult
Tom csak egy mosollyal válaszolt, és újra visszatért Fanni ajkaihoz... :)
- fel (csók) kéne (csók) öltözni (csók) - Fanni
Hosszú csók...
- nem (csók) akarok (csók) - Tom
- Hát akkor? - húzódott el Fanni egy kicsit
- Lustálkodjunk - vigyorog Tom
- Hát jó - adja meg magát Fanni
Bekapcsolták a TV-t, és valami hülye vígjátékot néztek, de nem igazán azzal foglalkoztak, hanem inkább egymással. Tomtól kapott Fanni egy gönyörű szép gyűrűt, amibe ez volt írva: Fanny (itt egy szivecske) Tom
- Hogy mindig emlékezz rám - mosolyog Tom
- Jajj, téged soha nem felejtenélek el. Különben is, egy életre együtt maradunk - mondta Fanni teljesen meghatódva, és már egy könycsepp is hullott a szeméből - Köszönöm!
- Szívesen. De ha elmentek és nem jöhettek vissza... - kezdett bele Tom miközben letörölte Fanni arcáról azt az egy könycseppet
- Ne is folytasd. Visszajövünk és kész. De váltsunk témát - Fanni
- Oké - Tom, és csókolgatni kezdet Fanni nyakát
- Igen, ez már jobban tetszik - mosolyog Fanni
- És... - most Tom Fanni hasát kezdte puszilgatni - ez?
- Egyre jobb - vigyorog a lány
- Akkor... - Tom egyre feljebb ment, és fanny száját puszilgatta - ehhez mit szólsz?
- Nagyon jó - mondta Fanny és megcsókolta Tomot, aminek megint egy hosszú smárolás lett a következménye. Ebédre hozattak fel kaját. És a délután többi részét is végiglustálkodták.
Mi (Bill, Gustav, Georg és én) pedig elmentünk moziba meg vidámparkba. A hullámvasút volt a legjobb. Főlleg amikor azon smároltunk Billel :P De az óriás kerék is nagyon cool volt. Persze pár fan kiszúrta a fiúkat, de csak egy autogramm, meg esetleg egy fotó erejéig voltak velük. Szerencsére a vidámparkban nem jártak fotósok és riporterek, mert nem lett volna valami jó, ha a holnapi újságok címlapján az van, amikor Billel smárolunk... De ki tudja? Paparazzik bárhol lehetnek...
És kaptam Billtől egy nyakláncot. Amin egy szivecske medál volt, és bele volt írva: Klau love Bill. Én is annyira meghatódtam, mint Fanni, amiot Tomtól kapta a gyűrűt. A gyűrű és a nyaklánc is ezüst volt. Mindkettő nagyon szép és egyedi. A nyakláncomon a szív medál szélére pedig sok szivecske volt belekarcolva.
Na mindegy. A lényeg hogy  a mai nap mindenkinek jó volt. Még a szülink se hívtak. Csak Niky. Vele megint hosszú ideig beszéltem. Már nagyon vártuk hogy újra találkozzunk.
Már csak 3 nap...

Tudom, erre a részre rengeteg időt kellett várnotok, de főlleg a suli miatt nem sokat tudok gépezni. Inkább csak este felé, de akkor meg már nincs türelmem írni. Ezért bocsi. De most kész van a rész, amit Fannyval együtt írtam. Remélem tetszik! :D (Igaz ez most rövid lett, de nem tudtam mit írni...)
Folyt. köv.