Az albumot nagyrészt David Gilmour és néhány fizetett zenész vette fel. A leghíresebb ezek közül Tony Levin basszus gitáros volt, aki a legtöbb számban játszik. Mivel Mason úgy érezte, hogy nincsen formában – az elmúlt években keveset gyakorolt – ezért a dobtémák egy részénél dobképet használtak, míg másik részüket Jim Kelter és Carmine Appice játszotta fel. A Sorrow alatti dobképet Gilmour programozta be. Az albumon Richard Wright közreműködése is minimális. A billentyűs részek kidolgozásában nagy segítsége volt Gilmournak Jon Carin, akivel Gilmour a Live Aid koncerten találkozott és játszott együtt Bryan Ferry zenekarában. Carin nem csak a Pink Floyd zenéjében segített, játszott Roger Waters albumain is, valamint mindkét zenekart elkisérte a turnéikra is. A Pink Floyd eredeti billentyűse Wright, a felvételek közepén érkezett vissza az együttesbe, de nem csatlakozhatott teljes jogú tagként Gilmourékhoz, mert annak idején az elbocsátási szerződésébe Waters kikötötte, hogy Wright soha nem csatlakozhat újra a Floydhoz. Az album borítójára kisebb betűvel írták a nevét, de az újrakevert és kiadot változatban már újra a "rendes" méretben látható. Wright háttér énekesként is közreműködött az albumon, de a billentyűs témák nagy részét Carin, Gilmour és Ezrin írta.

Ez volt az első olyan Pink Floyd album, amit teljesen digitális technikával vettek fel, bár néhány akusztikus dobot és basszus gitár szólamot analóg módon rögzítettek.