Amikor Roger Wateres 1985-ben kijelentette, hogy a Pink Floydnak vége, David Gilmour és Nick Mason úgy határoztak, hogy együtt folytatják az együttest. Waters a bírósághoz fordult, mert úgy vélte, hogy Gilmourék nem adhatnak ki semmit Pink Floyd néven. Végül peren kívül megállapodtak, Gilmour és Mason vihette tovább a Pink Floyd nevet, míg Waters feloszlatta a megállapodásukat Steve O' Rourke-vel, az együttes menedzserével, exkluzív jogokat kapott néhány tradícionális Pink floyd ábrázolásra, ideértve az eredeti repülő disznót, megkapta a The Wall koncepciót (a Gilmour által írt három dal, a Young Lust, a Run Like Hell és a Comfortably Numb kivételével, valamint a The Final Cut jogait. Richard Wright újra csatlakozott az együtteshez, de nem teljes jogú tagként, hanem mint meghívott előadó. Miközben dúltak a viták Waters és Gilmour között, már nagyban készült az új album.

A felvételek 1986 októberében kezdődtek. Gilmour első terve az volt, hogy elkészíti a harmadik szóló albumát, végül azonban a Pink Floyd anyagnak vágtak neki – talán Waters heves ellenállása motiválta Gilmourt, hogy ne szóló albumot készítsen.

A felvételek kezdeti szakasza Gilmour Astoria nevű lakóhajó-studióján volt, amely a Temzén horgonyzott. Gilmour studiót építtetett az átalakított nappaliba, ahol elegendő hely volt a felszereléseknek, valamint a vezérlőteremnek. Az albumot végül egy los angelesi studióban fejezték be.

A kritikusok szerint – bár Pink Floyd néven jelenmt meg – a Lapse inkább Gilmour szóló albuma. Az albumon ugyanis mind Wright, mind Mason közreműködése minimális. Mason minössze három dalban dobol, ezek a Learning to Fly, az On the Turning Away és a Yet Another Movie. Mason az együttes történetéről szóló könyvében (Pink Floyd Inside Out – Kifordítva) azt írja, hogy "a Roger utáni idők kezdetén Daviddel úgy éreztük, hogy muszály jót alkotnunk, különben fejünket veszik. Ennek következtében az album túl óvatos lett, csak nagyon kevés kockázatot vállaltunk."