Szerző megjegyzése:
Eléggé rövidke lett, de attól még várom a véleményeket!:)))
Mardekáros…
- Ilyen nincs!
- Márpedig van! Nem látja?
- Ha már így szóba hozta, nem, nem látom! Nem sokat látok, mert átkozottul sötét van ebben a szűk szertárban, ahová szerencsésen beragadtunk maga miatt – gúnyolódott Hermione.
- Nem miattam! – vágott vissza Piton, majd hozzátette gúnyosan vigyorogva. - De megnyugtatom – tartott egy kis hatás szüntetet, Hermione felkapta a fejét -, én sem látok sokat, csak magát.
- Hah… Mégis, hogy gondolta, hogy nem hozza magával a pálcáját? Hisz maga mondta, hogy varázslatokkal nyílik az ajtó! – kiáltotta Hermione, s közelebb lépett a férfihez.
- Azt gondoltam, nem hagyja becsukódni, miután figyelmeztettem – sziszegte Piton dühösen. – Na és magánál miért nincs pálca? – érdeklődött morogva, s ő is tett egy lépést.
- A táskámban hagytam – felelte a lány egyszerűen.
- Remek! Hogy lehetett ilyen szerencsétlen? – csattant fel Piton.
- Nem vagyok az! – lépett még közelebb Hermione.
- Griffendéles… - morogta Piton.
- Mardekáros… - suttogta gúnyosan Hermione.
Piton szeme felcsillant, eszébe jutott, hogy ő bizony tényleg mardekáros… És mit tenne ilyen helyzetben egy mardekáros?
- Úgy van! – válaszolta Piton, és arcával közelített a lány arca felé.
- Mit csinál? – kérdezte Hermione megijedve, de egyben izgatottan is.
- Azt, amit egy mardekáros tenne – suttogta a lány fülébe. – Hisz, az előbb mondta… Én mardekáros vagyok – mosolyodott el gúnyosan, majd szájával megkereste a lány száját, és gyengéden hozzáérintette.
Hermione meglepődött, de viszonozta, és nem is akárhogyan! Hosszú, szenvedélyes csókot váltottak. Már nem bánták, hogy egyikőjük sem vitte magával a pálcáját…
Szerző: Claudee |
AJÁNLOM AZ OLDALT
