|
ÁLLATVÉDELEM - cikk
Ha csináltál valami képet az állatvédelemmel kapcsolatban akkor azt rakd be légyszíves a vendégkönyvbe, és idekerül :) vagy ha írtál egy verset, vagy akármit! Köszönöm!
~ Itt az én művem: vers ami a képen található én írtam, ha gondolod kirakhatod az oldaladra, ha állatvédő vagy, és már nincs egy ilyesmi tábla kint az oldaladon és persze, ha tetszik :) /nem kell belinkelve :)/
*a verset ne tessék fikázni, még kezdő vagyok :P*
Fanni küldött be nekünk egy verset, ami nagyon szép lett!
Köszönöm szépen!
Íme:
Lovas Fanni: Egy ló imája
Fényes sugár süt le
Minden lóra.
Legelőn legelészve,
Visszhangzik a nyerítése,
És a vadsága, szelídsége.
Legelőn ballag
Napsugár, a ló,
Bólogatva járkál:
Tudja, neki
Ma lesz a halál párbaj.
A vágóhíd felé vezetik,
Sóhajok sóhaja követi.
Visszanéz a legelőre,
Hol csikója felnőne.
De ő nincs ott vele,
Nélküle kellene
Megszelídülnie.
A gondolatok könnyet
Csalnak fényes szemébe
Fejét búsan lehajtja.
Szemében megcsillan
A napfény meleg sugara.
De ő csak szomorkodik,
Lelke és szíve: búslakodik.
Szomorú gondolatokkal,
A friss pázsiton ballag,
Könnye minden egyes fűszálon
Megcsillan.
,,Szolgáltalak!” – mondja könyörgően
,,Használtalak!”– hangzott-e válasz keményen.
Mire a ló szomorúan fejét újra lehajtja,
Tudja, hamarosan véget ér az útja.
Távolból már hallja,
Halk könyörgését.
Mi lenne hát utolsó szava?
,,Miért tetted ezt velem? Mindig jó voltam!
Csak egy kis szeretetre, kényelemre szorultam,
Megháláltad régen, kedves szelídségem,
De most nézdd meg magad:
Mit teszel vélem?
Hátamon vittelek, csikót is ellettem,
Utodóm hogy nőne fel, hogy anyja nincs mellette?
Gondolkozz el, mit hozol nekem?
Halált? Attól jobb lesz az életem?
Kérlek, vigyél vissza
Még megteheted!
A vágóhíd fáj énnekem!
Még megfordulhatsz,
Még dönthetsz,
De ne feledd,
Mit tennél a helyemben?”
Imádkozva fordult,
Volt gazdája felé.
Könyörgő szemit rávetetve még.
Utolsó imáját immár el is mondta.
Mielőtt az útja végére jutna.
A gazda meg se hallotta,
Nem tett érte semmit,
A ló, csak búsan, szomorkodva
Ballag, hol a végtelen pusztaságban
Társaitól megfosztva,
Élhet tovább lelke, lankadatlan. | |
|
|
|