28. FEJEZET – VAGY VALAMI MÁS?




Elisabeth nyugtalanul aludt. Nehezen is jött álom a szemére, de éjjel össze-visszaálmodott, így 7 órakor, izzadtan riadt fel álmából. Amíg Voldemort kúriájában élt, elkerülték az éjszakai látomásai, de ez a sok ember közelsége visszahozta őket.

Beállt a hideg zuhany alá, és addig kínozta magát, amíg el nem tűntek az éjszakai képek a fejéből. Aztán felvett egy farmert és egy kapucnis pólót, majd 8 órakor kilépett az ajtaján és elindult reggelizni. Az étkezőben sorba állt a pultnál, s csigalassúsággal rákerült a sor.

- Jó reggelt!

- Jó reggelt neked is! – mosolygott vidáman Alicia néni – Mit kérsz?

- Csak pirítóst lekvárral.

Elvette a kajáját, majd kiszúrta a sarokban ülő Samet. Odament hozzá.

- Szia! Leülhetek?

- Persze, nyugodtan – felelte a fiú – jól aludtál az első napodon?

- Hát nem igazán – rázta a fejét Elisabeth – de te nem dolgozol?

- Ma később kezdek. A tulajdonos azt mondta, még valamit el kell intéznie, ezért ma csak kilencre menjek. És te mit csinálsz ma? Van valami ötleted?

- Fogalmam sincs.

- Nincs kedved eljönni velem? Ott legalább nem egyedül lennél.

- Nem tudom, Sam. Engem keresnek…

- Ugyan már – nyugtatta a fiú – ez a város hatalmas. Kétlem, hogy kiszúrnának. És amúgy is, nem ülhetsz egész nap a szobádban!

- Oké, meggyőztél – mosolyodott el Elisabeth – Mikor indulunk?

- Reggeli után.



***



A néptelen utcára két fiatal lépett ki. Az egyik mélyen arcába húzta pólója kapucniját, eltakarva hosszú haját és szép arcát.

- Milyen mesze van?

- Csak pár sarokra van innen – legyintett Sam.

10 perc alatt odaértek egy felújítás alatt lévő klubhoz, átvágtak az utcán, és bementek.

- Ááá… na végre, Sam! – egy 30 év körüli férfi sietett feléjük. Az a tipikus olasz üzletember volt, s bár sima öltönyt viselt, a tekintete sötéten csillogott.

- Uram – biccentett a fiú.

- És kit hoztál magaddal?

- Ő Elisabeth. Csak elkísért…

- Jó napot! – köszönt a lány, miközben lehúzta a fejéről a kapucnit. A tulajdonos leplezetlenül végigmérte, és kezet csókolt.

- Angelo Aligeri.

- Örvendek – szólt fagyosan Elisabeth, mire a férfi arcán egy gúnyos kifejezés suhant át, majd egy szempillantás alatt, újra az unott szempár nézett vissza a lányra.

- Hát akkor én megyek is. Később még benézek, Sam!

- Rendben. Gyere, egészen bent dolgozok!

A fiú nyomában átvágott két helységen is, majd segített neki előszedni a festékeket.

- Ez nagyon jól néz ki – mondta Elisabeth, mikor közelebbről is megvizsgálta a művet.

- Kösz. De még nagyon sokat kell rajta dolgoznom. Mondjuk, már csak ki kell festenem, hiszen az alapokat megrajzoltam.

- Aha, látom.

- Nincs kedved nekem segíteni? Kifesthetnéd a házakat…

- És ha elrontom?

- Mit tudsz ezen elrontani? – nevetett fel a fiú.

- Na, jó… Milyen színű legyen?...


***

Egész jól haladtak a munkával, és közben remekül szórakoztak.

- Nem tudom, mit panaszkodsz – csóválta a fejét Sam - Remekül bánsz az ecsettel!

- Nem nagy szám. Csak kifestem azt, amit te már megalkottál. De várj, van valami az arcodon…

Elisabeth odament a fiúhoz, és megpróbálta letörölni a festékcseppet, de ezzel csak még jobban elmaszatolta.

- Hát köszönöm szépen – pillantott bele Sam a falon lógó tükörbe – Most úgy festek, mintha valaki behúzott volna nekem!

- Nem szándékos volt – mentegetődzött a lány, de nem bírta megállni nevetés nélkül.

- Még nevetsz is? Na várj csak… - és üldözőbe vette Elisabethet.

Vagy öt percig kergették egymást, aminek az lett a végeredménye, hogy a futástól és a nevetéstől kifulladva, plusz jó néhány festékfolttól tarkítva fetrengtek a földön.

- Mi nem vagyunk normálisak – mosolyodott el Elisabeth.

- Na és? – könyökölt fel Sam.

- Semmi. De tudod, nagyon aranyos vagy ezzel a lila folttal.

- Te pedig úgy nézel ki, akár egy mesebeli tündér – suttogta a fiú. És valóban, ahogy a lány a földön feküdt, fényes haja szétomlott, arcán arany festék ragyogott, s szemei boldogságtól és mélyen rejlő bölcsességtől csillogtak.

Samet pedig elbűvölte ez a látvány, és óvatosan megcsókolta a lányt. Elisabeth pedig hagyta, s egy idő után ő is visszacsókolt. Nyelvük lágy és érzéki táncot járt, egészen addig, míg egy utcán dudáló kocsi félbe nem szakította őket.


***


Késő délután két fiatal lépet ki egy felújítás alatt lévő klubból. Mindkettőjük ruhája festékes volt, s meglehetősen sietősre fogták útjukat. Pár perc alatt visszaértek a hotelbe, majd a második emeleti szobáiknál megálltak.

- Hát akkor – kezdte Elisabeth – majd találkozunk.

- Rendben.

A lány becsusszant a lakása ajtaján, elfordította a zárban a kulcsot, és kifújta a levegőt.

- Idióta vagyok!

Nem lett volna szabad hagynia Samnek a csókot. Ezzel csak belekeveri a fiút egy olyan világba, ami erősebb nála.
De kívánta azt a csókot… Nagyon is! Hiszen Sam annyira kedves, aranyos és helyes… Talán amit érez, az komoly.

- De akkor se lett volna szabad! – hadakozott magával.

De miért nem élhetne ő is egy kicsit? Talán még boldog lehet… Ha valahogy sikerülne leráznia a dolgot, akkor minden megoldódna. Hiszen ez egy nagyváros, és a benne lakozó erő megakadályozza, hogy mágikus úton megleljék…

Hosszú győzködés után elnyomta énje tiltakozó részét, és elindult vacsorázni.


***


- Zavarok?

A lány felnézett. Sam állt fölötte, s mintha a fiú egy kicsit zavart lett volna.

- Nyugodttan ülj le.

- Nézd – kezdte Sam – Én csak azt akarom mondani, ha… ha megbántad azt a csókot… Szóval megértem, ha azt mondod, ez neked túl gyors volt, és inkább tűnjek el.

- Nem bántam meg.

- Nem?

- Nem. Egyáltalán nem – és hogy nyomatékot adjon szavainak, megfogta a fiú kezét.

- Oké – felelte Sam, és jókedvűen nekiállt a vacsorájának. – Most jut eszembe, telefonáltak a haverok, és úgy néz ki, kilátásban van egy tuti kis koncert. Holnap este lesz, egy kis pubban. Lenne kedved hozzá?

- Aha, igen! Rám férne már egy kis kikapcsolódás.

- Akkor ezt megbeszéltük.

Hamarosan befejezték az étkezést, és a fiú ajánlatára kivonultak a tetőre egy pokróccal, s onnan nézték a csillagokat, élvezve egymás társaságát, míg az óra éjfélt ütött.

S Elisabeth boldog volt, mert már készen állt. Készen arra, hogy új életet kezdjen, feledve múltját, származását, és sorsát.