A lenyugvó nap vörös sugarai besütöttek egy világos ház ablakán. Bent a szobában egy anya és egy lány készülődtek.

- Kicsim, gyönyörű vagy – hatódott meg édesanyja, és odatolt egy tükröt lánya elé.

A tükörből egy testhez álló, spagetti pántos fehér ruhát viselő lány nézett vissza, akinek hullámos haja lágyan omlott vállaira, de a menyasszony arcán mégis szomorúság tükröződött.

- Hermione – nézett a lánya szemében az anyja –, próbálj meg a mai napon egy kicsit mosolyogni! – kérte.

- De, anya! Hogyan? Akit szerettem meghalt, és olyanhoz kell hozzámennem, akit nem szeretek – szomorodott el a lány.

- Kicsim, megértelek, hogy Dracót nem szereted, de legalább kedveled őt. Három hónapig vígasztalt téged Perselus halála után. Kérlek, tedd meg ezt a szívességet neki, és menj hozzá!

Az anya tudta, hogy a szavai nem hatották meg a lányát, és neki sem tetszett az ötlet, de hát férje olyan makacs volt. Hermione mélyen belenézett az anyja szemébe, és szinte kiolvasta a gondolatait.

- Apa akarta… – suttogta, és megsimogatta alig gömbölyödő hasát.

Három és fél hónapos terhes volt, és a baba Perselus halála előtt fogant meg. A férfi halála előtt egy nappal tudta meg, hogy gyermeket vár tőle. Azóta az is kiderült, hogy Lucius Malfoy volt az, aki kegyetlenül megölte Pitont. Így mindenki azt hitte, hogy Hermione Dracótól vár gyereket.

Nem beszélgettek tovább, lassan lesétáltak a lépcsőn. Az egész házat liliomokkal díszítették fel, a kertjüket átalakították, hogy a templomból visszaérve ott folytathassák a mulatozást. Sok varázslót és boszorkányt hívtak meg erre a különleges estére.

Kint a kocsinál az apja várta őket. Hermione lassan beült a kocsiba, vigyázva, hogy el ne szakadjon a kényes ruha. Beindították a kocsit, és öt perces autózás után megérkeztek a templomba, Hermione pedig kezdett ideges lenni.

- Semmi gond, kicsim! Hamarosan túl leszel rajta – nyugtatta meg lányát az anyja.

Kiszálltak a kocsiból, majd apja vezetésével besétáltak óriásnak tűnő épületbe. Hermione hirtelen megérezte a kellemesen hűs levegőt, amint belépett a szépen faragott ajtón. Az oltár előtt a pap és Draco várta őt.

Draco szélesen mosolygott, de a lány látta a szemében az idegességet. Lassan odasétált az oltár elé, majd az apa átadta a jövendőbeli férjnek a lányát. A pár egymásra nézett, de a lány nem mosolygott. A pap lassan elkezdte a ceremóniát, és hosszúnak tűnő várakozás után eljött az egybekelés ideje.

- Draco Lucius Malfoy! Elfogadod-e hites feleségedül Hermione Jane Grangert? – kérdezte a pap.

- Igen! – hangzott a válasz.

- Hermione Jane Granger! Elfogadod-e hites férjedül Draco Lucius Malfoyt?

Hermione nem válaszolt. Az volt az érzése, hogy legszívesebben elszaladna, de nem akart szégyent hozni a szüleire. Látta, hogy Draco arcáról lehervadt a mosoly, végignézett az egybegyűlteken, akik kíváncsi tekintettel nézték a ceremóniát, majd ismét Dracóra emelte a tekintetét.

- Hermione – szólalt meg a férfi komolyan –, ha nem akarsz dönteni, ne dönts! Kérlek, várj néhány percet, és valami nagyon érdekeset fogsz látni!

A lány értetlenül nézett rá, de hamarosan azt vette észre, hogy Draco már nem olyan, mint néhány perccel korábban volt. A vendégek is meglepődve nézték a csodát, ahogy Draco lassan elkezdett átalakulni. A lány majdnem elájult attól, amit látott: Draco helyett Perselus állt előtte. Mindenki értetlenül nézte az eseményeket.

- De… de, hogyan? – kérdezte férfitől Hermione meglepetten.

- Kedvesem – sóhajtott egyet és folytatta –, ne haragudj, hogy három hónapig Draco bőrében kellett lennem!

Hermione egy pofont adott neki.

- Ezt megérdemled… – mondta mérgesen és el akart szaladni.

- Nem! – Perselus elkapta a kezét, magához húzta és megcsókolta.

- De, Draco? – kérdezte lány, hosszú csók után.

- Draco! – kiáltott Perselus a tölgyfa ajtóra, mire mindenki az ajtó felé nézett.

Az ajtón lassan keresztüllebegett egy gyöngyházfényű kísértet, akiben mindenki felismerte Draco Malfoyt.

- Kellemes napot mindenkinek – köszönt a násznépnek mosolyogva, és lassan az oltár felé közeledett. – Hermione – nézett komoly tekintettel a lányra –, ne haragudj, hogy szerepet cseréltem a keresztapámmal! Muszáj volt.

- De mégis mi ez az egész? – kérdezte Hermione kíváncsian.

- Egyik nap arra lettem figyelmes, hogy Perselus és az én részeg apám párbajoznak. Aznap tudtam meg tőled, hogy gyermeket vársz Perselustól – hátul suttogások hallatszottak erre a bejelentésre. – Láttam, hogy az apám megbolondult, ezért a leendő gyermeked édesapját megvédve a halálos átoktól közéjük léptem, így az átok engem talált el, nem Perselust. Apám annyira részeg volt, hogy sose tudta meg, hogy ki is halt meg valójában. Perselus, az életét védve, mindig ivott a Százfűlé-főzetből addig, míg meg nem találtuk apámat. Tegnap sikerült elkapnunk, és Perselus – az én kérésemre – megölte őt. Kérlek, bocsáss meg Hermione! Most már minden rendben – megfogta a szerelmesek kezét, és azok érezték a hűvös érintést. – Legyetek boldogok örökké! Isten áldását adta rátok.

Ahogyan befejezte a mondókáját, leült az egyik üres székre.

- Ehem… – köszörülte meg a torkát a pap. – Lesz esküvő, vagy sem?

- Igen lesz, feltéve, ha Granger kisasszony is akarja – válaszolt Perselus mosolyogva, majd ránézett a lányra.

- Igen, akarom – mondta határozottan Hermione.

- Nos – kezdett bele újból a pap –, Perselus… – zavarodott meg, mert nem tudta a férfi vezeték nevét.

- … Piton – segített neki a lány mosolyogva.

- Perselus Piton, akarod-e hites feleségedül Hermione Jane Grangert?

- Igen! – hangzott a férfi szájából.

- Hermione Jane Granger, akarod-e hitves férjedül Perselus Pitont?

- Igen! – kiáltotta lány kitörő örömmel.

- Most megcsókolhatja a menyasszonyt! – szólt Perselusnak a pap.

Megcsókolták egymást. Hosszú és édes csók volt ez, amire már mindketten régóta vágytak, majd Perselus gondolt egyet, felkapta ifjú feleségét és kiszaladt vele a templomból.

A násznép meghatódottan nézett utánuk, és Hermione édesanyja sírva fakadt örömében, míg Draco nevetve tapsolt az újdonsült párnak. Lassan mindenki kisétált a templomból, és elindultak a Granger ház felé, ahol finom vacsora és mulatság várta a násznépet.

***

Öt és fél hónap múlva Hermione ikreknek adott életet. Perselus mindvégig mellette volt a szülésnél. A kisfiút Dracónak, a kislányt Nancynek nevezték el. A kórházi szobában a szülők boldogan nézték a két kis csöppséget, és az érkező hajnal már egy új családot köszönthetett.

Vége

Szerző: Claudee