"A SZERETET Nap,
amely bevilágítja lelkünk egyik felét.
A BARÁTSÁG Hold,
amely ragyogóvá teszi lelkünk másik felét.
Nap és Hold mindannyiunk számára fénylik,
hogy lelkünket felemelje,
gondolatainkat csillagmagasságokig röpítse."
Tatiosz
|
"Minden ember,
minden apró mozzanat
életedbe úgy került,
hogy magad vontad oda.
Az pedig, hogy most
mit kezdesz velük, rajtad áll."
(Richard Bach)
|
|
|
A születésnap a modern ember életében vált igazán fontossá, a források a múltban csak szórványosan tesznek említéseket lakomákról vagy ajándékozásokról. Uralkodók és nemes emberek születésnapjait leszámítva tulajdonképpen ez egy nem létező ünnep volt.
Jelentéktelenségének oka, hogy anyakönyvezés és naptárhasználat hiányában a legtöbben nem is voltak tisztában születésük pontos dátumával. A másik fontos momentum, hogy ismeretlen fogalmom volt „önmagunk dicsőítése”, fontosabbnak tartották az egészséget, a termékenységet, így az ünnepek is ezek illetve a vallás köré szerveződtek. A korai anyakönyvek a születés dátumát, a keresztelés időpontját és a halálozást regisztrálták, a népi kultúrában azonban csak az utóbbi kettő játszott fontos szerepet. Néprajzi lexikonokat fellapozva a születésnap megünneplésére nemigen találunk információkat.
A hazai anyakönyvezés történetének első szakasza az egyházakhoz kötődik, bevezetéséről 1515-ben született meg az első határozat. Célja a lelki és vérrokonok feljegyzése volt, hiszen mindkettő kizárta a házasságkötést. A katolikus egyházban ugyan 1563-ban a tridenti zsinat is elrendelte az anyakönyvek vezetését, de ez Magyarországon csak lassan, több évszázados késéssel vált általánossá. A protestáns egyházak szintén elkezdték a regisztrálást, bár erre csak II. Józseftől szereztek jogot a 18. század végén.
Az állami anyakönyv tulajdonképpen alig öregebb száz évnél: 1895-ben töltötték ki első példányát. A törvénynek köszönhetően biztosak lehetünk benne, hogy születésünkről a saját fiókunk mellett a polgármesteri hivatalban és az illetékes levéltárban is őriznek egy példányt.
A születésnap megünneplése a 20. században vált teljesen általánossá, bár családonként és kultúránként más-más tradíciók élnek. Különleges magyar szokás nem alakult ki, hiszen a torta és az ajándék, a két legjellemzőbb születésnapi meglepetés egyáltalán nem nevezhető hungarikumnak. | |
|
|
Tamás István
Angyaltánc
Rongyos felhők hátán, lóbálom a lábam,
alattam zöldruhát ölt magára a völgy.
Angyaltáncot járok a napsugarával,
Istenem, de csodálatos fentről a föld.
Tündéres
|
Tamás István
Táncoló angyalok
Mikor már fáj minden,
s ölembe hajtja le fejét az ég!
Indulnék, de még nem lehet,
úgy érzem, mindenből elég!
Mikor másként dobban szívem,
testem elhagyja a lélek,
rohanok végig a tejúton,
táncoló angyalokhoz érek.
Ők vidáman dalolva, ölelve
visznek isten Göncölszekerén,
csillagok közt a felhők hátán,
ahol rám ragyog, ezer csillagfény!
|
|
|