Érintésvédelem Szabványossági Felülvizsgálat

Földelés és villámhárító

Mivel közelít a zivataros időszak, s számítanunk kell a villámok gyakori előfordulására, felvetődik a kérdés: vajon megfelelő állapotban van-e a villámhárító berendezés, valóban védi-e az objektumot, vagy csak az építészek boszszantása végett csúfítja az épületet? A kérdés megválaszolása egyszerűnek tűnik: el kell végeztetni az esedékes villámvédelmi felülvizsgálatot, de legalábbis szemrevételeztetni kell a villámhárítót, lehetőleg szakemberrel. Sokszor természetesen ekkor jönnek a meglepetések: többnyire a felülvizsgálatot végző szakember lepődik meg, de előfordul, hogy a megbízót éri zsebbe vágó felismerés. Mobiltelefon-bázisállomás telepítéséhez kellett előzetes villámvédelmi felülvizsgálatot végezni egy lakótelepi panel- épületen, amit a 70-es években építettek. Akkoriban még nem használták ki a betonalap-földelők nyújtotta lehetőséget, s a szokásos megoldás az egyedi rúdföldelők telepítése volt esetleg keretföldelővel kiegészítve. Az első vizsgáló összekötőt megbontva a fölfelé mérés eredménye néhány volt, de a földelőrúd földelési ellenállása a 100 -os nagyságrendbe esett. Lényegében hasonlóan viselkedett a további három földelő is: feltűnően rossz eredményt hozott a mérés. A munkát figyelő idős úr (házbéli lakó) elmondta, hogy ő jelen volt a földelés telepítésekor, s szerinte itt nincs semmiféle rúd vagy cső, a földelővezeték vége kb. fél méternyire nyúlik a talajszint alá, és nincs mellett földelő! A felülvizsgáló, nem akarván hinni a fülének, szerszámot hozott, s nekilátott a feltárásnak. Elég volt 40 cm-t ásnia, s kiderült, hogy az idő úr hiteles szemtanú. A felfelé mérhető ellenállás megtévesztő néhány -ja pedig a tetőszellőző korrodált bekötésének volt köszönhető Aki gyakran mér földelési ellenállást, az tudja a saját gyakorlatából, hogy sokszor lehet feltűnően jó értékeket mérni: néhány tized ohm bizony jó minőségű földelésre engedne következtetni, csakhogy... Van egy kis szépséghibája ezeknek a rendkívül kis értékeknek! Nevezetesen az, hogy nem a földelési ellenállásról adnak információt. A szabványos módon létesített villamos hálózatnál ugyanis az objektum EPH-csomópontja össze van kötve a villámvédelmi földeléssel (ami az esetek túlnyomó részében egyben az épület számottevő földelése is). Ennek következtében a villámvédelmi földelés a nulla-vezetőn keresztül galvanikus kapcsolatban van a transzformátor csillagponti földelésével, amely tizedohm nagyságrendű földelési ellenállással bír. A villámvédelmi földelő ezzel párhuzamosan kapcsolódik, s a kettő közt a vezeték (kábel) impedanciája lenne mérhető, ami 50 Hz-en szinte jelentéktelen, ám a villámáram impulzusa számára már komoly akadály. Hiába mérjük ki tehát a tizedohmokat, a villám árama szinte csak a villámvédelmi földelőt látja, amit viszont a kisfrekvenciás méréskor a csillagponti földelés kis ellenállása söntölhet, s amely akár 100 is lehet. Hogyan lehet megelőzni a tévedést? Először is tisztázni kell, hogy az EPH-csomópontnál és a PE-, illetve N-szétágaztatás helyén van-e földelésbekötés. Ha ez nem egyértelmű, méréssel ellenőrizni kell minden egyes földelőt (a vizsgáló összekötő bontása után), s ha mindig ugyanazt a kis értéket mérjük, szinte biztos az (esetlegesen rejtett) összekötés. Ebben az esetben a korrekt mérés feltétele a két rendszer bontása, ami sokszor nehéz feladat, s lehet, hogy biztonságosan csak az objektum lekapcsolása után lehet a szükséges bontást és a mérést elvégezni. Lakótelepi házak villámvédelmi felülvizsgálatánál a vizsgáló a földelési ellenállás mérésével kezdte munkáját, miután tisztázta, hogy a tetőn biztosan nincs fent senki. A földelők hatásosnak bizonyultak, de a felfelé mérésnél mindig szakadást látott, ami meglepő volt, mivel a levezető a két panel közti horonyban lefutó, meglehetősen vastag köracél volt. A tetőre felmenve (sajnos) nem meglepő kép fogadta: a viszonylag nemrég felújított tetőszigetelésen többé-kevésbé rendezett (de négy különálló szakaszra vágott) felfogóvezetők álltak betongúlás tartókon. A tető peremén gondosan vízszigetelve törték át a levezetők a héjalást az ég felé meredve! Mint kiderült, néhány hónappal korábban a tető szigetelésének felújítására került sor, s  mint tudjuk  a tetőfedő nem villamos szakember Ugyanezen a helyszínen, egy másik épületen is volt egy kis meglepetés: itt, okulva az előzőekből, a kolléga tisztázta, hogy egyáltalában véve volt-e tetőfelújítás, s mivel igenlő választ kapott, már ment is a tetőre, ahol kivételesen mindent rendben talált. Konstatálta, hogy a felújítás során az eredetileg a héjat átdöfő köracél levezetőket megszüntették, s helyettük megfelelő számú és méretű alumíniumsodrony levezető indul a falfelületre rögzítve. A meglepetés itt a földelőknél várta: a vizsgáló összekötőtől felfelé, kb. 5 m magasságban le voltak vágva a levezető AL sodronyai, és hiányoztak a földelővezető mechanikai védelméül szolgáló szögvasak is. Valakik szó szerint vették a múltbéli szlogent: gyűjtsd a vasat és a fémet. Ha már a tetőn jártunk ejtsünk néhány szót a felfogókról is. Gyakori jelenség, hogy az egyébként esztétikus épületen a cseréptetőn azt látjuk, hogy az egymástól durván 10 méterre felhelyezett 2-3 felfogórudat a tetőgerincen 50 cm-re kiemelt vezetékkel kötik össze. Egyfelől  figyelembe véve a tetőhéj anyagait  semmi szükség az 50 cm-es kiemelésre, hiszen a cserép nem éghető anyag. Másfelől, ha az is lenne, akkor is felesleges az ilyen mértékű kiemelés, hiszen az összekötő vezetékek a felfogó rudak védett terében haladnak. Felesleges költség és kidobott munka az ilyen megoldás, ami még az épület esztétikumát is rontja. (Ne feledjük: az épületet nem azért emelték, hogy legyen mire tenni a villámhárítót!) Az építészek szerint az a jó villámhárító, ami nem látszik (sőt néhányuk szerint: ami nincs is). Valószínűleg e gondolat jegyében követte el a tervét az a tervező kolléga, aki egy háromszintes épületre úgy tervezett villámvédelmet, hogy a bitumenes kanadai tetőzsindelyt tartó deszkázat alatti, acélból (!) készült szarufákat és szelemeneket jelölte meg, mint felfogókat (ezeket viszont becsülettel leföldelte). Hát ez bizony érdekes megoldás: egészen bizonyos, hogy a villámáram az acélszerkezetből lefut a földbe, a baj mindössze annyi, hogy a becsapási pont, a villámcsatorna talppontja a kitűnően égő tetőzsindelyen volt. A létesítmény átadásakor szerencsére kiderült a probléma, és sikerült megfelelő felfogórendszert telepíteni az épületre. (Megjegyzendő, hogy ennek munka-, idő- és költségigénye nagyobb volt, mintha az építés megfelelő fázisában létesítették volna.) S végezetül  és egyben elrettentő példaként  az eltévedt felülvizsgáló esetéről emlékezzünk meg! Egy felmérés kapcsán egy cég többszintes irodaépületének villámvédelmi ellenőrzését kellett elvégezni. Ilyen esetben fontos lépés az előző felülvizsgálati jegyzőkönyv elkérése és megtekintése. Így is történt. A kolléga a jegyzőkönyvvel felvértezve felment a nagyméretű, épületgépészettel, hírközlési rendszerekkel dúsan dekorált tetőre, ahol hosszasan időzött, majd leérkezve hosszasan lapozott az épület rendelkezésre álló dokumentációjában, precízen ellenőrizte a megbízásban az objektum helyét. Ezzel végezve a következőt mondta: Vagy én tévedtem el, de ez a dokumentumok alapján nem valószínű, vagy az előző felülvizsgáló járt más tetőn. A Megfelelő minősítésű jegyzőkönyv adatai ugyanis köszönő viszonyban sem voltak a valósággal. Hogyan lehetséges ez? Sajnos előfordulhat, hogy felelőtlenül, engedve a csábításnak, a felülvizsgáló úgy adja ki a jegyzőkönyvet, hogy az nem felel meg a valóságnak. Biztonsági berendezésről lévén szó, ez teljes mértékben értelmetlen, hiszen a villám adott esetben nem fog meghatódni a hamis jegyzőkönyvtől: ha becsapás éri az épületet, komoly kárt okozhat. De hát miért volna ez a Megrendelő érdeke? A választ megtudtuk. A tulajdonos egy tervezői felmérés nyomán azt az információt kapta, hogy a villámvédelem rossz, felújítása gyakorlatilag a teljes újratelepítést jelenti, ami jelentős költséggel bírt volna (7 számjegyű összeg). Mivel szerette volna megspórolni ezt az összeget, keresett egy felülvizsgálót, és kozmetikázott jegyzőkönyvet kért tőle. Óriási felelőtlenség mindkét részről: az elsődleges jogi konzekvenciák sem elhanyagolhatók, de egy esetleges villámcsapás nyomán előálló tűz bizony akár emberéletet is követelhet. Ezt nem szabad kockáztatni semmilyen összegért! A csokorba gyűjtött esetek talán segítenek az eligazodásban: mik a gyakori melléfogások, mire érdemes odafigyelni. Ne feledjük: a villámhárító biztonsági berendezés, az emberi élet védelmét szolgálja (és nem az elektronikus eszközökét)!

Fodor István

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.