Már az első percekben megszerezték a vendégek a vezetést. Egy jobboldali sarokzászló közelében történt fölösleges szabálytalanságot követően a megítélt szabadrúgást a kéttagú sorfal fölött beívelték, majd a szemből középről érkező támadó senkitől nem zavartatva bombafejessel a kapuba juttatta a labdát. Mint azt ezek után sejteni lehetett, a gyors gól után elkezdtek nyugodtan, felszabadultan játszani a vendégek, és gyorsan megszerezték második góljukat is. Némi reményt jelentett, hogy viszonylag rövid időn belül sikerült Fórizs Istvánnak szépítenie. Lángos Lászlótól remek passzot kapott és mintegy tizenhat méterről laposan bevette a Ferencváros egykori hálóőrének kapuját. Néhány perccel ezután egy formás támadást követően Fórizs István újabb gólt ért el, ezt azonban a játékvezető les címén nem adta meg. Ami ezek után történt, az még a nagyon meggyengült összeállításban pályára lépő hazaiak rémálmai között sem szerepelhetett. Sorra érték el találataikat a vendégek, és bár több hazai helyzet is volt, vagy a lövések tévesztettek kevéssel célt, vagy a fővárosból igazolt vendég kapusnak sikerült esetenként üggyel-bajjal, vagy bravúrral hárítania.

A legtöbb veszélyt Lángos László jelentette, akinek egyszer még sikerült szépítenie is. A gond csak az volt, hogy ez már a hetedik bekapott gól után történhetett. És hiába volt még ezt követően is egy-két hazai helyzet, újabb gólt továbbra is csak a vendégek szereztek, amivel ki is alakult a 8:2 arányú vendég győzelem. Ilyen gólkülönbséggel utoljára a megyei első osztályba felkerülése időszakában a Tiszakécske pályáján szenvedett 7:1 arányban vereséget a lakiteleki csapat. De míg akkor alig volt esélye a további gólszerzésre, itt most akár ötöt is rúghatott volna a kettő helyett.

A súlyos vereség ezúttal sajnos nem volt elkerülhető. A gyenge védelmen a vendégek egy-két kiemelkedő formában játszó rutinos támadója úgy járt át, ahogy mondani szokás, mint kés a vajon. Sem a középpályán, sem a közvetlen védelemben, ezúttal beleértve a kapust is; nem volt olyan, aki az elvárható teljesítményt hozta. Egyetlen vigasztaló dolog volt, hogy a kiábrándító eredmény ellenére a közönség soraiban erős volt azok hangja, akik a két csapat közötti különbséget látva hangosan buzdítottak, illetve dicsérték egy-egy hazai játékos igyekezetét. Ezeknek a szurkolóknak remélhetően a tavasszal már nem marad adósa a lakiteleki csapat.

Ezen a napon az ifjúsági csapatnak sem sikerült a győzelem, ami persze nem csoda, hiszen a vendég együttes hagyományosan az ifjúsági korosztály tetején lévő, sok esetben légiós és a maximálisan megengedett számú túlkoros fiatalokból áll, és a legjobb játékerőt képviselő csapatok egyike. A 4:0 arányban elszenvedett vereség azonban túlzó, a hazai fiatalok ugyanis rengeteg jól kialakított helyzetet puskáztak el.

Terjéki Ferenc