Manapság alig akad ember Németországban, aki ne hallotta volna ezt a nevet. A Tokio Hotel õrület azonban már nemcsak a német nyelvterületeken, hanem egész Európa szerte hódít. Az együttes debütáló albuma az eladási rekordok csúcsait döngeti, a koncerteken pedig alig lehet megmozdulni a hisztériásan sikoltozó rajongótömegtõl. Nem úgy tûnik azonban, hogy ez zavarná az ifjú zenészeket.
Bizony téved aki azt hiszi, hogy a négy fiú mindezt csupán a jó szerencsének köszönheti. Mert bár Bill (16), Tom (16), Georg (18) és Gustav (17) egészen fiatalok még, együttesük pályafutása mégis több éves zenei múltra tekint vissza.
A Kaulitz testvérek esetében már nagyon hamar, a fiúk kilenc éves korában kiderült, hogy megrögzötten vonzódnak a zenéhez. Mikor Tom Kaulitz kezébe vette az elsõ gitárt, melyet még mostohaapjától kapott, a kis Bill az éneklés és dalszövegírás rejtelmeibe vetette bele magát. Ahogy növekedett a lelkesedés, és gyûltek a tapasztalatok, az ikrek minden alkalmat megragadtak, hogy bizonyíthassák tehetségüket. Iskolai bálokon, kisebb rendezvényeken léptek fel, és mindenkit elbûvöltek a belõlük sugárzó, természetes gyermeki bájjal.
Az ikrek 2001-ben, egy magdeburgi fellépésen találkoztak elõször Georggal a basszgitárossal, és Gustavval a dobossal, aki korábban már játszott egy másik zenekarban is. Röviddel ezután a négy fiú megalapította a Devilish (Ördögi) nevû zenekart, mely egyelõre csupán Magdeburg szûk határain belül próbált magának hírnevet szerezni.
A srácok csak kitartásuknak és elhivatottságuknak köszönhették, hogy számtalan fellépésük egyikén szemet szúrtak egy producernek, aki azonnal felismerte a bennük rejlõ tehetséget.
A zenekart végül a Peter Hoffmannból, Patrik Benznerbõl, Dave Rothból, és David Jostból álló producercsoport vette szárnyai alá, s az együttesnek - akkor már Tokio Hotel néven - az õ segítségükkel sikerült a hatalmas áttörést megvalósítaniuk, és egész Németország-szerte ismertté válniuk.
Az út tehát, amely a semmibõl a német slágerlisták csúcsáig vezetett, bizony hosszú volt és nehéz. A fiúk azonban remekül helytálltak, s mostanra egy legjobb új együttesnek járó VIVA Comet díj, egy Echo Award és az elsõ Live Krone díj díszíti a Tokio Hotel dicsõségfalát. Szívbõl kívánjuk nekik, hogy a siker, amiért olyan keményen megküzdöttek, végigkísérje az együttes egész zenei pályafutását. S majd az idõ eldönti, hogy a monszun szele merre sodorja tovább napjaink legnépszerûbb, ifjú tinirockereit.
Magyarországon szinte alig van ember, aki ne ismerné a Tokio Hotel nevű német együttest. Bár meglepő, de a fiúk kevesebb, mint 2 év alatt egész Európát meghodították, hiszen minden országban akadnak rajongóik. A debütáló albumukat milliószámra vásárolták, a koncertjeiken sikítozó lányok fogadják őket. A négy fiatal srác javában élvezi a sikert.
Minden a Durch den Monsun című debütáló dalukkal kezdődött. A klipet 2005 augusztusában kezdték el játszani a német zenecsatornák és elkezdett cikkezni az együttesről a Bravo is. Szinte hihetetlen, de a dal néhány hét múlva a toplisták élén szerepelt! Ez igen ritkán fordul elő új bandáknál.
Egy hónap alatt rengetek rajongót szereztek és mindenki róluk beszélt. A 4 magdeburgi fiatalról, akik hirtelen a semmiből bukkantak elő. A fiúk ekkor még nagyon tapasztalatlanok voltak, bár Bill hihetetlenül gyorsan feljlődött és jól kezelte a hírességet.Nem sokkal később megjelent az új klipjük a Schrei, ami szintén hatalmas sikert ért el és ezzel a Tokio Hotel mégtöbb rajongót tudhatott a magáénak.
A koncerteken kész őrület uralkodott, a lányok sikítoztak, sőt néhányan még el is ájultak. Bár ez a hisztéria közel sem volt olyan, mint manapság. Akkor a fiúk még kisebb rendezvényeken léptek fel, kisebb közönség előtt. A 2005-ös turné kezdetével, viszont megkezdődött a valódi tömeghisztéria. Teltházas csarnokok, hatalmas erősítők, sikítozó rajongók, jól szervezett biztonság. A Schrei-tour annyira jól sikerült, hogy egy ráadásturnét kellett szervezni 2006-ra. Ez talán még jobban sikerült, mint az előző.
A fiúk folyamatosan "gyártották" a kislemezeket, az új slágereket és hatalmas sikereket értek el. Megnyerték pl. még 2005-ben a legjobb új együttes díjat (ez volt az első elismerésük) és ezek után pedig sorra nyerték a legrangosabb díjátadók díjait.
Hihetetlen, ahogy berobbantak a zeneiparba, ezért sokan a Beatles-höz hasonlítják őket. És valóban van benne valami, hiszen a Tokio Hotel koncertjei alatt, teljes extázisba esnek a rajongók, sírnak, macikat, melltartókat dobálnak fel a színpadra bálványaiknak.
És ma itt vagyunk: 2007-ben, már a második albumuk is megjelent, és bebizonyosodott, hogy nem csak egy "egynyári" banda, akik hamar eltűnnek a színről. Már Angliába és Amerikába is próbálnak betörni az angol nyelvű abumukkal, ami biztosan sikerül majd nekik! És bátran kijelenthetjük, hogy ők Európa legsikeresebb bandája. De ha nem is marad így, egy biztos: Bill, Tom, Georg és Gustav még jó ideig zenélni fognak.:)
Tagok:
Bill Kaulitz /ének/
Tom Kaulitz /gitár/
Georg Listing /basszusgitár/
Gustav Schäfer /dob/ |
AJÁNLOM AZ OLDALT
