7. fejezet: Kezdeti bonyodalmak
2008.03.30. 18:40
A diákok lassan már a desszertet is eltüntették az aranytányérjaikról, mikor Sirius szemügyre vette a tanári asztalt. Mikor a közepénél járt a tekintete eltátotta a száját.
- Sirius, csukd be a szád! - Bökte meg őt James. - Mi olyan érdekes? - kérdezte meg, miután nem talált semmi olyasmit a tanári asztalnál, ami csodálkozásra késztette volna.
- Látod ott azt a fekete hajú nőt az asztalnál?
- Látom. És? - James nem értette Sirius meglepettségét. Fiatal csinos boszorkány, aki a tanári pályát választja, ezen semmi meglepő nincs.
- Ő az unokanővérem, Andromeda - jelentette ki.
- Nekem azt honnan kellet volna tudnom? - kérdezte James a szemeit forgatva.
- Említettem a vonaton, de úgy látszik a rövid távú memóriád gyenge.
- Csend! - szólt közbe Dory, mire a két fiú ránézett.
- Apa - válaszolt Dory helyett Sabine.
Albus Dumbledore valóban szólásra emelkedett, felállt a székjéből és végighordozta a tekintetét a diákokon.
- Először is szeretnék minden új diákot üdvözölni itt a Roxfortban, a régi diákokat pedig szeretném köszönteni ismét iskolánkban. A szabályok nem sokat változtak ezen a nyáron, ugyanúgy tilos a belépés a Rengetegbe, tilos elhagyni a kastélyt sötétedés után. Van itt viszont néhány újdonság, három új tanár érkezett az iskolánkba. Andromeda Black, aki a sötét varázslatok kivédését fogja tanítani, Daniel Jones, a számmisztikatanár és Caltha Tomorrow, aki a jóslástan titkaiba fog titeket beavatni. Ennyi információ bőven elég mára, mindenkit már vár a puha ágya. - Dumbledore utolsó mondatán vigyorogva a diákok felálltak az asztaltól, majd ki-ki elindulta maga háza felé. A griffendéles elsősök egy külön csoportba húzódva várták a prefektust, aki majd elkíséri őket a hálókörletükbe. Sirius volt a legtürelmetlenebb mindnyájuk közül, néhány percnyi várakozás után mérgében belerúgott a talajba, utána pedig lehajolva vizsgálgatta lábujjai épségét, szüntelenül a griffendéles prefekust szidva.
- Hol van már az a szerencsétlen? Azt hittem, prefektusnak olyant neveznek ki, aki ismeri az órát - morgolódott.
Mikor felegyenesedett egy arany - piros jelvényen levő P betűvel nézett farkasszemet, ami az általa már annyira hiányolt prefektushoz tartozott.
- Itt vagyok, Black. - Richard Wood gyanakodva méregette Siriust, majd közelebb hajolva a fiúhoz, halkan megjegyezte:
- Remélem, te nem vagy olyan, mint az a drágalátos Bellatrix. Ha mégis, élvezd ki ezt az egy évet a Roxfortban, mert nem fog érdekelni, hogy az én házamba jársz, olyan gyorsan repülni fogsz a Roxfortból, mint a golden snidget.
- Még csak az kéne, hogy olyan legyek Bella! - csattant fel a fiú.
- Jól van, egyelőre nem foglalkozom azzal, hogy Black vagy, csak ne pattogj. Elsősök, utánam! - Wood intett a többieknek, majd elindult kifelé a nagyteremből.
Éppen egy lépcsőről léptek le, hogy folytassák az útjukat a 15. századi koboldlázadást ábrázoló festmény mögött, mikor megjelent Hóborc.
- Nini! - kiáltott fel a kopogószellem. - Itt az új nebulovacskák! Talán nem oly csacskák, mint a nagyobbacskák? - vihogott fel a saját viccén.
- Hóborc, kérlek, takarodj innen, mert...
- Meert? - húzta a szellem Woodot.
- Mert szólok Lumpslucknak, aki majd elbeszélget a Báróval - jelentette ki a fiú, majd félrehúzta a festményt, s intett az elsősöknek, hogy menjenek előre. Ám hiába tette vissza maga után a festményt a helyére Hóborc követte őket.
- Tudom ám a nagy titkodat, Richie - suttogta bukfenceket vetve a levegőben.
- Az jó, mert én nem tudom, és te úgyis megosztod velem - válaszolta a fiú unottan.
- A bájos kis Leone, ő nyomja a szívecskédet, igaz? Nem veszi észre, hogy az ő Woodieja mennyire rajong érte.
Wood mindenre számított, csak erre nem. A füle tövéig elvörösödött, ám szerencséje volt. Megtorpant egy festmény előtt, s a képen lévő Kövér Dáma rögtön megszólalt:
- Kérem a jelszót!
- Citrompor. ( Dumbledore keze mindenhová elér...)
A festmény utat engedett a kastély újdonsült lakóinak, akik Woodot követve néhány perc alatt már a klubhelyiségbe jutottak. A piros-arany helység kellemes meleggel fogadta új lakóit, amely a kandallóban ropogó tűznek volt köszönhető. Miután mindent alaposan megnéztek, a legtöbb elsős szeme megállapodott a két lépcsőn.
- A bal lépcső a lányoké, a jobb a fiúké - szolgált Wood rögtön a magyarázattal. - Csak úgy mellékesen megjegyzem, hogy a fiúknak tilos felmenni a lányok hálótermébe, ha megpróbálja valaki, a lépcső kőcsúszdává változik a lába alatt. Bár ez talán titeket még nem érint - nézett végig rajtuk.
- Miért, téged igen? - kérdezte James, mire Woodnak elkomorult az arca.
- Potter, igaz? Ha megkérhetlek, törődj a magad dolgával, máskülönben kénytelen leszek a saját házamtól pontokat levonni.
- Csak azért kérdeztem, ha szükséged volna segítségre, szívesen csempészek levelet, sőt akár mást is - mosolygott angyali arccal a fiú. Wood azt sem tudta, sírjon - e vagy nevessen.
- Jól van, ha szükségem lesz segítségre, feltétlenül neked fogok szólni, de most irány az ágy, mert McGalagony átváltoztat homokórává, ha mind elkéstek az első órájáról.
Jó griffendélesek módjára minden elsős elvonult a hálószobája felé, miután jó éjszakát kívánt Woodnak. A hálókba belépve mind a fiúk, mind a lányok ajkát egy meglepett sóhaj hagyta el.
- Én nem gondoltam, hogy ez... - dadogta Lily, aki nem győzött betelni a látvánnyal.
- El sem tudom képzelni milyen lehet az első nap a varázsvilágban - mosolygott Sabine az elbűvölt lányon.
- Én sem - tette hozzá a többi varázslócsaládból származó lány.
- Fantasztikus - jelentette ki a lány, majd a ládájában a pizsamája után kezdett el kutatni. Miután átöltözött, és bebújt a vörös takarók közé, egy fekete macskája felugrott az ölébe. - Mandla! - kiáltott fel boldogan.
Az ágyak közül még néhány macska sétált ki ásítozva, nyújtózkodva, hogy aztán a gazdája ágyában ismét álomba szenderüljön. A szobában lassan a többi lány is átöltözött, és lefeküdt, és néhány ,,szép álmokat!" után már az álmok világában járt. Odaát, a fiú hálóban ez fele annyi időt sem vett igénybe, ugyanis a fiúk közül csak Matt és Remus vette a fáradtságot, hogy átöltözzön, a többiek ruhástól dőltek az ágyba.
............................
Útközben összefutottak a fiúkkal, akik szintén a Nagyterembe igyekeztek.
- Látom, bátyó, te sem ismered jobban a Roxfortot, mint én - piszkálta Sabine Mattet.
- Mi is eltévedtünk, Sabie, és magamon kívül vagyok az örömtől, hogy ez így mulattat téged - vágott vissza a fiú.
- Nyugalom, gyerekek. - James közéjük állt, majd Mattre kacsintott. - Ha elértünk a Nagyterembe folytathatod.
Sabine bokán rúgta, mire James felszisszent:
- Ezt most miért kaptam?
- Még kérdezed? - nevette ki a húga.
- Így számítson a családjára az ember.
- Mi volna, ha valahogy megpróbálnánk eljutni végre Nagyterembe - szólt közbe óvatosan Remus.
- Igazad van - nézett rá Matt, majd felkiáltott: - Nick!
Hiába várták azonban Félig Fejnélküli Nicket, a szellem nem jelent meg. Helyette viszont, teljes valójában a Véres Báró jelent meg a folyosón.
- Báró, mit keresel te itt? - kérdezte meglepetten Sabine, mire a szellem megsértődött.
- Az ember segíteni akar, és már az is baj...
- Már megbocsáss, de te mióta segítesz griffendéles diákoknak? - szólt közbe James.
- Rendes körülmények között, megnyugtatom, nem tenném, de az igazgató úr gyerekeinek kötelességem segíteni. Hajlandóak volnátok utánam fáradni, vagy nem tartotok igényt a szolgálataimra?
- Köszönjük Báró, és bocsánat az illetlen viselkedésünkért.
- Semmiség - legyintett a szellem Matt szabadkozására, s ellebegett a folyosó másik vége felé. A griffendélesek összenéztek, majd követték a szellemet.
Egy ideig némán haladtak a folyosókon, csak a csodálkozó suttogás kísérte őket. Akárkivel találkoztak, mindenki megfordult utánuk, egy hetedikes griffendéles orra is bukott a lépcsőn, mert őket figyelte az út helyett. A festmények rohantak át egymáshoz, hogy megtárgyalják ezt a különös eseményt.
- Csalódtam benned, Black - szólalt meg a Báró, mikor már jó tíz perce haladtak.
- Bennem, Báró? - kérdezte Sirius meglepetten.
- A Mardekárba kellett volna kerülnöd, nem abba a muglipátyolgató Griffendélbe. Azok a szerencsétlenek, ahelyett, hogy a vért tisztelnék, mindenféle varázstalan csőcseléket maguk közé vesznek. Te pedig megdöntötted a nemes Black családban ezt a hagyományt, beléptél a muglipátyolgató népség közé.
- Sajnálom, ki kell ábrándítsalak, de Alphard bácsi és Andromeda is griffendéles volt.
- Te pedig a bölcs ősök helyett inkább azt a két bolondot követed?
- Ami azt illeti, igen. - Sirius elmés válaszán felnevettek a fiúk, mire Sabine megrovó pillantást vetett rájuk.
- Mi az, Sabie? - hajolt oda hozzá a bátyja.
- Matt, ő igazít útba minket, szóval nem kéne kiröhögni.
- Igazad van.
- Megérkeztünk - bökött a szellem ingerülten a két nyitott ajtószárnyra. Választ sem árva tovalebegett, a griffendéleseket szidva.
- Köszönjük! - kiáltott a Báró után Matt, de az már eltűnt az egyik falban.
A kis csapat besétált a Nagyterembe, s Albus Dumbledore tekintetével kísérve leültek a Griffendél asztalához, a többi elsős közé. Suttogás támadt a teremben, az újdonság varázsa, hogy az igazgató gyerekei is a Roxfortba járnak, még nem múlt el. Az eddigiekkel ellentétben a tanári asztalt is elérte a suttogás. McGalagony odafordult Dumbledore-hoz:
- Biztos okos döntés volt ez Albus, Matthew-t és Sabine-t a Roxfortba járatni?
- Kételkedik a döntésemben, Minerva?
- Távol álljon tőlem! Viszont tudja, a pletyka néha főnixszárnyakon tud szállni...- mentegetőzött a professzor.
- Véleményem szerint Sabie, Matt és Eryndis remekül fogja kezelni a helyzetet, és remek emberekkel kerültek egy házba.
- Úgy gondolja? Potter, Black, a Lupin fiú...
- Remusról tudnak.
- Micsoda? Maga elmondta nekik? Hiszen megkért, hogy ezt tartsuk a legnagyobb titokban.
- Nem szerettem volna, ha az egész iskola tud róla. Ha itt lesz az ideje, Remus elárulja annak, akit méltónak talál rá. Ami Pottert, helyesebben Pottereket, Blacket, Longbottomot meg a többit illeti, nincs kétségem, akkora csínytevők lesznek, hogy azt megemlegetjük életünk végéig, de mindig a helyes oldalon maradnak. Ebben biztos vagyok.
- Miért olyan biztos? Jól ismeri a Black családot.
- Igen, jól ismerem. Arról is értesültem, hogy augusztusban Sirius és Andromeda Alphard bácsikájukhoz költöztek.
- Remélem ezúttal is igaza lesz, mint általában. Jobb, ha elindulok felkészülni, mert velük lesz az első órám - állt fel McGalagony az asztaltól.
- Kitartást, Minerva - kacsintott rá Dumbledore.
A professzor vetett egy utolsó pillantást a háza asztalára mielőtt elindult megkezdeni ezt az emberpróbáló napot.
|