Az óriás hangja megrémítette a mugli származású elsősöket a sötét éjszakában, s mikor feltűnt Hagrid közeledő alakja, néhány mágusgyermek is megijedt.

- Mire vártok? Gyertek már! - Az óriás kezében felvillant egy lámpás, megvilágítva az óriást, a diákok már nem is találták annyira félelmetesnek.

Hagrid intett, hogy kövessék, majd elindult a tó felé. A legtöbb diák nyugodtan követte, azonban egy-két diák fennakadt rajta. Lily odahajolt Sabine-hoz, és olyan halkan, hogy a lány is alig hallotta, a fülébe suttogta:

- Ugye nem úszva megyünk a Roxfortba?

- Dehogy Lily! A csónakok ott várnak a tó szélén, az elsőéveseket mindig azzal viszik - nyugtatta meg a vörös hajú lányt, bár a vigyort nem tudta eltüntetni az arcáról.

- Remek. Az úszáshoz nincs most megfelelő idő - jelentette ki megkönnyebülve, mire Sabine felnevetett.

Dory, aki néhány lépéssel előttük járt, kérdőn hátrafordult, mikor meghallotta Sabine-t nevetni, ám nem tudta meg a lány jókedvének okát, Hagrid felharsanó hangja ugyanis félbeszakította.

- Minden csónakba négy diák üljön, és lehetőleg tessék a csónakban maradni, mer' én bizony nem ugrom senkifia után. Mellesleg Rubeus Hagrid vagyok, a Roxfort kulcs- és háztájőrzője. Na meg a vadőr.

Néhány perc múlva a csónakok halkan siklottak a vízen a távolban feltűnő kastély felé. Lily, Sabine és Matt hármasához egy Caylin Grenville nevű lány csatlakozott, James és Sirius egy cingár fekete hajú fiúval, aki nem volt hajlandó elárulni a nevét, és egy Abigail Jenkins nevű lánnyal került egy csónakba. A tó közepe felé járhattak, mikor Caylin felsikoltott.

- Mi történt? - kiáltott hátra Hagrid az első csónakból.

Caylin nem mondott semmit, csak remegő kézzel a vízre mutogatott. Sabine és Matt kíváncsian kihajoltak a csónakból, Lily csak a széléről tekingetett, de egy sötét árnyon kívül más figyelemre méltót nem láttak. Matt visszakiáltott az óriásnak:

- Semmi baj, Hagrid! Csak a poliptól rémült meg.

- Milyen polip? - kérdezte Lily gyanakodva, majd hozzátette: - És mit eszik?

- Az óriáspolip, akit még a pár száz évvel ezelőtti igazgató, Phineas Nigellus hozott ide. Valami rémisztőt akart, miután a Durmstrang sárkányháton jelent meg a Trimágus Tusán...

- Egy pillanat! Mi az a Durmstrang és a Trimágus Tusa? - szakította félbe Sabine magyarázatát. Időközben Caylin is legyőzte a poliptól való félelmét, s érdeklődve hallgatta a barna hajú lányt.

- A Durmstrang egy másik varázslóiskola, a Trimágus Tusa pedig olyan verseny, mint a mugliknál a... - Matt megakadt, mire Sabine mosolyogva kisegítette: - Olimpia.

- Végül nem jött össze, mert az óriáspolip olyan, akár a kezesbárány. Három éve a kezünkből ette a pirítóst - fejezte be a történetét.

- Értem, és... - Lily nem tudta feltenni a következő kérdését, mert ekkor a csónak orra nekiütődött a tó szélének, és felharsant Hagrid hangja:

- Kiszállás!

Miután kiszálltak, Hagrid ellenőrizte a csónakokat, s végignézett rajtuk. Fekete szeme végü Jamesen és Siriuson állapodott meg, s jól hallhatóan ezt mormogta:

- Nem tetszik nekem a képetek. Már most lerí rólatok, hogy sok gondom lesz veletek. - Megcsóválta a fejét, mikor a két fiú nevetni kezdett a kijelentésén. - Gyertek, már várnak ránk! - Az óriás vezetésével elindultak, a fűszálak meghajoltak utánuk, mintha már most sejtenék, hogy ezeken az embereken múlik majd a világ sorsa.

oooooooooooooooo

Mire a régi tanterem ajtaja nyikorogva becsukódott McGalagony mögött, a tanárnő már szigorú arccal méregette leendő diákjait a katedra mögül.

- Először is üdvözlök mindenkit a Roxfortban, s remélem nem leszünk kénytelenek megvállni önöktől az évek során. Másodszor pedig mindenkitől jó magaviselet várunk el, én főleg azoktól, akik majd a házam tanulói lesznek. Most átvonulunk a Nagyterembe, ahol a Teszlek Süveg beoszt mindenkit a maga házába. Mindenki utánam jön csendben, elvégre elsősök, nem a kentaurcsorda. Potter, Black, tüntessék el az arcukról azt a vigyort. Majd visszatehetik, ha nem a Griffendélbe kerültek. - McGalagony, miután szigorú arccal mégegyszer végignézett rajtuk, elindult a Nagyterembe. A gólyák néma csendben vonultak a professzor után, akiről már most megállapíthatták, hogy nem érdemes vele kukoricázni.

Amint beléptek a Nagyterembe, az összes szempár rájuk szegeződött, a gólyák viszont a terem közepére felállított háromlábú széket és a rajta levő régi süveget tanulmányozták. McGalagony odasétált a székhez, és átvett egy hosszú pergamenlapot Flitwick professzortól. A süvegen közben kinyílt egy repedés, s a kalap dalolni kezdett.

- Ez normális? - kérdezte Lily Dorytól, miután sikerült legyőznie a megdöbbenését.

- Süveget dalolni még én sem hallottam, de hidd el, ebben a világban semmi sem lehetetlen - vonta meg a vállát a lány, és felfelé mutatott.

Lily szeme követte az irányt, s amikor meglátta a mennyezetet, alig bírt elfojtani egy meglepett sikolyt. McGalagony hangja azonban fájdalmasan rövid időn belül elszakította a csillagoktól.

- Abott, Anabelle. - Egy hosszú szőke hajú kislány ment ki a székhez és remegő kézzel a fejére tette a süveget, ami pár másodperc múlva felkiáltott:

- Hollóhát! - A kislány félszeg mosollyal odaszaladt a leghangosabban tapsoló asztalhoz.

- Bianchi, Jennifer. - A fekete hajú kislány már kicsit magabiztosabban sétált oda a székhez. A süveg alig egy percnyi tanakodás után döntött:

- Griffendél!

- Black, Narcissa. - Sirius szőke unokahúga sétált a székhez, mielőtt leült vetett egy pillantást a zöld terítékű asztalra. A pillantása félelemmel volt tele. A süveg hosszasan tanakodott, míg végül:

- Mardekár!

- Black, Sirius. - Sirius, amint a fejére tette a süveget, jól láthatóan mondott valamit, mire a süveg rögtön elkiáltotta magát:

- Griffendél! - A fiú boldog mosollyal szaladt oda a vörös asztalhoz.

Sirius után a süveg Doran Brownt a Hugrabugba, Alice Cuprist pedig a Griffendélbe osztotta. A következő név hallatán a teremben néma csönd támadt, abbamaradt minden sugdolózás.

- Dumbledore, Eryndis. - A szőke hajú kislány arcán halvány mosoly jelent meg, mikor mindenki abbahagyta a sugdolózást. A diákok tekintete oda-vissza cikázott Eryndis és az igazgató között. Senki nem volt meglepve a süveg döntésétől:

- Griffendél! - Hová máshová kerülhetne egy Dumbledore?

Az első meglepetést rögtön követte a másik, Dumbledore-gólyából három is volt.

- Dumbledore, Matthew Brian.

- Griffendél!

- Dumbledore, Sabine.

- Griffendél!

- Evans, Lily - Mikor a diákok számára ismeretlen név hangzott el, a sugdolózás folytatódott, amin a négy Dumbledore jót mulatott. Lily közben feltette a süveget, amely ismét a Griffendél mellett döntött.

A süveg a Hollóhátba osztotta Caylin Grenville-t, Gerard Horstot, Jacob Patilt, Russell Teague-t és Suzanne Wrightot, a Hugrabugba Abigail Jenkinst, John Macmillant, Adelhaid Martent, Priscilla Morgant és Peter Pettigrewt, a Mardekárba Gilbert Larkint, Brogan Monstrot, Casey Nottot, Perselus Pitont - a fiú, aki nem akarta elárulnia nevét Jamesnek és Siriusnak -, Margarethe Seymondot és Sheryl Warnert, a Griffendélesekhez pedig Frank Longbottom, Remus Lupin, Dory és James Potter és Fabian Prewett csatlakozott.

Miután minden elsőéves helyet foglalt újdonsült házánál, Horatius Lumpsluck bosszús arccal az elégedetten mosolygó McGalagony fülébe súgta:

- Ilyen szerencséje nincs mindenkinek, Minerva.

- Tudja Horatius, nem lehet mindig a maga házában a legtöbb tanuló - suttogta elégedetten. -, néha másnak is kell a dicsőség. Mellesleg Filiusnak vagy Pomonának sokkal több oka lenne panaszra.

Lumpsluck rábólintott, igazat adva kollégájának, Dumbledore szólásra emelkedett.

- Vannak helyzetek, ahol szükség van a szavakra, ám ez nem az a helyzet. Most csak két szó illik ide: Jó étvágyat! - Tapsolt egyet, mire az aranytányérok megteltek minden mágikus jóval.