Egy fiatal nő futott a néma utcán. Idegesen visszanézett, hogy nem követik-e, és úgy sietett, ahogyan csak bírt. Hosszú szőke haja lobogott, kicsi szoknyáját is fellebbentette a szél. Hamarosan elérte az utca végét, majd belépett az egyik udvarba. Egy kopottas ház előtt állt, de ügyet sem vetett az épület kinézetére. Megfogta a kígyó alakú kopogtatót, és kopogott. Hamarosan nyílt az ajtó, és a férfi nyakába ugrott, aki felbukkant a nyílásban.
- Jaj, Perselus. Megint megvert! – sírta el magát a nő, és nem engedte el a férfit. Piton körbe nézett, hogy nem látják-e őket, majd becsukta az ajtót.
- Cissy! Már megint? Jesszus… – Megijedt, ahogyan ránézett. A nő arca félig el volt torzulva. Homlokán egy lilás folt éktelenedett, egyik orcája tűzpiros volt, és a szája felrepedt. – De megint miért? – Karon fogta a nőt, és besegítette a nappaliba.
- Akartam egy manót – zokogott Narcissa –, hogy ne kelljen mindig takarítanom és főznöm. Ezekhez nincs érzékem. Mikor ezt mondtam neki… megvert. De miért? Ó, Perselus… – hajolt közelebb a férfihez. – Mivel érdemeltem ezt ki? A szüleim kényszeríttettek, hogy menjek hozzá. Én csakis téged szeretlek, senki mást. Miért kell Lucius Malfoy mellett megöregednem? Én csakis veled akarok lenni.
- Jól van, nyugi. Itt vagyok, nincs semmi baj – ölelte át a zokogó nőt.
- De miért? – csattant fel Cissy.
- Tudod, a mai szülőknek fontos, hogy egy gazadag férfihez menjen hozzá a lányuk. Látod? Én nem vagyok az – nyugtatta a nőt.
- Gyűlölöm – szipogott, és egy kicsit megnyugodott. – Látod? A pénzes férfiak gonoszak, te, aki szegény vagy, neked nagy szíved van. Bárcsak én is megszöktem volna veled, mint ahogyan a húgom tette a szerelmével.
Piton ezen egy kicsit elmosolyodott. Ő is azt kívánta, hogy megszökhessen Cissyvel. Tudta is, hogy hová, de ezt nem mondhatta el neki.
- Tudod, az élet néha nehéz. Ami benne van a Sors Könyvében, az ellen nem tudsz mit tenni. Gyere – megfogta a nő állát, végig cirógatta az orrát, az arcát és az ajkát, majd finoman megcsókolta. Érezte, hogy a nő ellágyult, és sírása abbamaradt. Hosszan csókolóztak, míg ki nem fulladtak, majd egymásra néztek, és mindketten elmosolyodtak. Piton könnyedén felkapta a nőt, és bevitte a hálószobájába.
A szoba ápoltnak tűnt. Szinte minden zöldben pompázott, a bútorok újaknak tűntek. Az ágy az egyik fal előtt állt. A férfi óvatosan letette a könnyű testet. Csókolóztak sokáig, míg Piton el nem húzódott, és aggódva nézett a nőre.
- Cissy…
- Sss… Nem kell semmit mondanod – mondta halkan, és mutatóujjával elhallgatatta kedvesét.
- De…
- Semmi de! Gyere… – súgta, és megcsókolta. Pitont annyira lebénította a vágy, hogy többé nem tudta kontrollálni magát. Csak azért akarta abbahagyni, mert Cissynek be kellett volna vennie a Baby-főzetet. Annyira belemerültek a csókolózásba, hogy mindent elfelejtettek. Nem érdekelte őket többé, hogy hol vannak, mi történt a nővel, csak magukkal foglalkoztak. Piton ajkával végigcsókolta a nő testének minden porcikáját. Cissy is így tett, de jobban a férfi mellkasával és az izmos vállaival foglalkozott. Mikor érezték, hogy a vágy egyre erősödött, Piton a nőbe hatolt, mire Cissy halkan felnyögött, majd hosszan sóhajtozni kezdett.

Szeretkezés után hamar elaludtak egymás karjaiban, és csak néhány óra múlva ébredtek fel. Cissy haja immár kócos volt, és Pitoné sem volt jobb. Mikor meglátták egymást, elnevették magukat. Megcsókolták egymást, de nem folytatták ott, ahol az éjjel abbahagyták, mivel Cissy menni akart; félt a férjétől.
- Maradj itt ma éjszakára is – kérlelte kedvesét Piton. – Szerintem, nem foglalkozik veled. Nem arról volt szó, hogy ma éjszakai szolgálaton van?
- Tényleg, elfelejtettem – derült fel a nő, és abbahagyta az öltözködést. Piton sem volt rest, meztelenül mászott ki az ágyból, odament a kedveséhez, és újra vetkőztetni kezdte, miközben csókolgatta mindenhol.
- Ne… Perselus, most ne – kérte a nő, de a férfi nem hagyta magát. – Várj, azt hiszem, van egy kis gond. – Ez megtette a hatását, mert Piton megdermedt. Neki is az járt a fejében, mint Cissynek.
- Bevetted a Baby-főzetet az előbb? – kérdezte tőle idegesen.
- Nem, sajnálom. Elfelejtettem – mentegetőzött a nő.
- Tudod, mi lehet ebből? – morgott a férfi. – Ha terhes leszel tőlem, akkor tudod, hogy lebukunk. Nem hiszem, hogy Lucius örülne a hírnek – zsörtölődött Piton.
- Talán van megoldás. Egyben reménykedhetünk: talán nem lettem terhes – szontyolodott el Cissy. Arra gondolt, hogy ha teherbe esik, akkor Pitonnal elszöknének külföldre a babával.
- És ha mégis?
- Nem akarsz gyereket? – csattant fel Cissy, majd könnyek gyűltek a szemében.
- Öhm…
- Nem! Látom. Akkor tudod, mit? Elmegyek… örökre. – Ez a hír ostorcsapásként érte Pitont. Nem akarta elveszíteni a szeretett nőt, de gyereket is csak úgy akart, hogyha Cissy csak teljesen az övé, de kedvese egy idegen férfié volt, és csak átmenetileg az övé. Ez mindig is bántotta.
Cissy kapkodva öltözött.
- Cissy… kérlek! – Megfogta a csuklóját, de a nő elrántotta. Gyorsan begombolta a blúzát.
- Hagyj békén! – kiabált. – Csalódtam benned! Tudod, miben reménykedtem? Abban, hogy ha terhes leszek tőled, akkor elszökünk külföldre. De te nem akartad; akkor, viszlát! – Elkészülve az öltözéssel kirohant az ajtón.
- Cissy! – Kirohant utána, de mielőtt elkapta volna a nőt, dehoppanált. – Kérlek… – rogyott össze Piton. – Szeretlek – suttogta a néma szobának.


Narcissa hazahoppanált. Félt a férjétől, meg ami várt rá otthon. Nagyot csalódott Pitonban, minden reményét és álmát elveszítette. Most már csak ez a brutális férje maradt meg neki. Utólag megbánta, hogy otthagyta Pitont. Szíve mélyén szerette őt, de most félelemmel telt meg, ahogyan ránézett a néma házra. Remegő térdekkel sétált a hátsó bejárathoz. Meglepődve vette észre, hogy az ajtó nyitva volt, de mindenhol sötétség honolt. Gyanús volt neki ez a csend. Felkapcsolta sorjában az összes villanyt, ahogy elérte a nappalit.
- Hello, Cissy! – köszönt neki egy ismerős hang. Narcissa ijedtében ugrott egyet, amint meglátta férjét egy fotelben. Bosszús volt, tudta, hogy megint baj lesz. – Merre kószáltál?
- Egyik barátnőmnél – hangzott az ideges felelet.
- Nem kell hazudnod. Tudom, hogy szeretődnél voltál – állt fel a fotelból a férfi, és közeledett a reszkető nőhöz. – Kinél voltál? – kiáltott rá, és erősen megszorította a csuklóját.
- Én nem ott voltam – hebegett, és sírni kezdett a fájdalomtól.
- Ne hazudj! Oké, te tudod. Gyere! – Felráncigálta az emeletre, belökte a hálószobájukba, és durván tépkedni kezdte Cissyről a blúzát és a szoknyáját.
- Luc, kérlek… ne… – könyörgött neki sírva.
- Megérdemled! Ha a piszkos szeretőddel lefeküdték, akkor nálam már nem lesz fájdalmas. Igaz? – vigyorgott rá, mikor a meztelen nőt az ágyra lökte, majd ő is vetkőzni kezdett.
- Kérlek, ne… – könyörgött, és a takaróval fedte be magát. Most mindenét odaadná, hogy Piton megvédje őt, de nem jött sem ő, se senki más. Lucius meg bőszen vetkőzött tovább, és amikor meztelen lett ő is, bebújt a takaró alá.
- Nee… – sikított Cissy, de ezt nem hallotta senki. – Kérlek…
Lucius, mint egy felbőszült bika, megragadta a könnyű testet, és durván beléhatolt.
- Ááá… – sírta el magát Cissy, de már késő volt. A férfi brutálisan megerőszakolta.
Negyed órával később a feleségét kidobta az ágyából, és a sarokba lökte. Cissy sírva kuporodott össze. Lucius felöltözött, mintha tökéletesen elvégezte volna a dolgát, és otthagyta a feleségét. Cissy hallotta, hogy hangosan becsapódott a bejárati ajtó; Lucius elment a házból. A nő még sokáig a sarokban kuporgott. Mikor érezte, hogy fázik, magára terített egy pokrócot, és írt egy rövid levelet Bellának, a nővérének. Miután a baglyot elbocsátotta, az ágynak dőlt, és ismét zokogni kezdett. Átkozta a férfiakat, a szüleit és a saját sorsát. Egyetlen támasza volt, a nővére.
Tíz perc múlva egy pukkanást hallott az udvar felől. Remegve nézett ki az ablakon, de megkönnyebbülten sóhajtott, hogy Bella volt az érkező. Látta, hogy bement a házba.
- Bella! – kiáltott, majd hangos lábdobogás hallott.
- Mi van, Cissy? Jeszusom… – rémüldözött a nővére, amikor meglátta a véres ágyat és a pokrócban kuporgó, sérült húgát. Odaszaladt a testvéréhez. – Mondd, mi történt?
- Meg… megtudta… – dadogott Cissy, vörös szemekkel nézve a nőre.
- Jaj, sajnálom. És mi lett az arcoddal? Jól van, majd elmondod. Most összepakolom a cuccaidat, és elviszlek. Egy pillanat, írok egy levelet. – Elővarázsolt egy pergament és egy pennát. Írt egy rövidke levelet, majd a visszatérő bagolynak a lábára kötötte, és elbocsátotta. Varázslattal bőszen pakolta Cissy ruháit egy ládába, és így hamar végzett vele. – Cissy, gyere! Támaszkodj rám! Elviszlek egy biztonságos helyre – biztatta, és felsegítette Cissyt a földről. – Kapaszkodj, hoppanálni fogunk. – Cissy kissé gyengén kapaszkodott, és dehoppanáltak a bőrönddel együtt.
Hamarosan a Mungóban találták magukat. A közelükben két gyógyító állt, és egy hordágyat tartottak a kezükbe. Arra fektették Cissyt, és elvitték, Bella pedig aggódva ment utánuk.
- Mi történt vele, hölgyem? – kérdezte tőle egy harmadik gyógyító, aki utólag csatlakozott hozzájuk.
- Megerőszakolták. Az arcán a sérüléseit nem tudom, hogy hogyan szerezte. Nem nagyon tudott beszélni – hadarta gépiesen Bella.
- Jól van, kérem, várjon itt. Megvizsgáljuk. – El is tűnt a gyógyítókkal és Cissyvel. Bella idegesen járkált fel-alá a folyósón.

Két nappal később.
- Hogy vagy? – kérdezte húgát aggódva Bella, mikor látta, hogy ébredezni kezdett.
- Kicsit jobban – mondta csendesen Cissy, de nem úgy nézett ki, mint aki rendben van. – Mi történt? Mióta alszok?
- Megsérültél, és én idehoztalak. Két napig csak aludtál, el sem mozdultam mellőled – mutatott a másik ágyra, amiben aludt. Cissy mosolyogva nézett a szomszédos ágyra. Az, mint mindig, ha Bella aludt valamelyik ágyban, az össze volt gyűrve. Hálás volt nővérének, amiért segített neki. – Elég erős vagy ahhoz, hogy beszélj velem? Kérlek, mondd el pontosan, mi történt!
- Megpróbálom. Aznap Lucius egy manó miatt megvert, azért voltak sérülések az arcomon – sóhajtott. – Így elmenekültem Pitonhoz. Megvigasztalt, és odáig fajultak a dolgok. De hibát követtem el, mivel elfelejtettem inni a Baby-főzetből – suttogta, míg Bella bólogatott. – Beszélni kezdtünk a gyerekről, és ő nem akarta. Megsértődtem, és otthagytam örökre. Mikor hazamentem, éreztem, hogy valami történni fog, mert a hátsó ajtó nyitva volt. Lucius - sírta el magát – a nappaliban várt rám, és erőszakkal felvitt az emeletre. Ott… ott…
-… elintézett eléggé csúnyán – fejezte be testvére mondatát Bella.
- Igen. És akkor dobott oda a sarokba. Írtam neked, a többit tudod – fejezte be gyorsan. Az emlékek fájdalmasak voltak neki, nem akart többé emlékezni, nem akart tudni semmi az elmúlt napokról. Fájdalma erős volt, a Piton iránti szerelme, Lucius gyűlölete, ez mind-mind sok volt neki.
- Cissy – szólalt meg hosszú csend után Bella –, el kell mondanom neked valamit.
- Ne rossz hírt! – remegett bele a fiatalabbik testvér.
- Hát, nem tudom, hogy neked jó vagy rossz. Nekem jó, az biztos, és én támogatlak.
- Bökd már ki! – nézett rá mélyen.
- Terhes vagy – felelt gyorsan, és lesütötte a szemét. Narcissa nem volt ezen meglepődve. Számított erre, de most kitől?
- De most kitől? – mondta hangosan is.
- Hát… ez az, én sem tudom.
- Jó lenne, ha Perselustól és…
-… rád hasonlítana – fejezte be a nővére. Cissy meglepődött. – Én is így éreznék. Mondd, meg akarod tartani, vagy elveteted?
- Enyém lesz, úgyhogy megtartom – mondta Cissy, és ösztönösen megfogta a hasát.
- Támogatlak. Ha kiengednek, akkor hozzánk költözöl, míg megszületik a kicsi. Roddal ezt már megbeszéltünk. Továbbiakat majd meglátjuk – mosolyodott rá.
Két testvér egy szobában: mindenben segítették, és támogatták egymást. Cissy hálás volt a nővérének. Bella szerencsésebb volt, mint ő. Ő egy béna férjet kapott, a házukban ő az úr, nem úgy, mint Cissyéknél.

Egy év múlva.
Bella halkan kopogott Cissy szobájának ajtaján. Belláéknál laktak, és a baba azóta már megszületett. Szerencséjükre Narcissára hasonlított.
- Hogy van Draco? – kérdezte húgát Bella, amikor belépett a kicsi szobába.
- Ó, remekül. Csak most sikerült elaltatni. Menjünk ki – kérte, és elhagyták a szobát. – Nos, mi lett az eredmény?
- Hát… – nézett a kezében tartott levélre. – Minden esetre szerencséd, hogy a te vonásaidat örökölte. Az apja…
- Igen? – kérdezte idegesen.
- Perselus Piton – fejezte be a mondatát.
- Jaj, de jó! – fakadt sírva Cissy, majd átölelte a mosolygós nővérét. A kiáltásra felsírt a baba is. – Jaj, ne! – Berohant a szobába, és Bella nevetett. Örült, hogy a húga végre boldog. Arra gondolt, hogy erről Luciusnak nem szabadna megtudnia semmit, Pitonnak viszont már írt levelet.


Az elkövetkező években Cissy visszaköltözött a Malfoy-kúriába, de ezentúl a házaspár külön szobában aludt, és Draco az anyja mellett kapott helyet. Piton sírt boldogságában, mikor megtudta a hírt. Már bánta, hogy beállt halálfalónak, mikor Cissy elhagyta őt. Lucius élete végéig úgy tudta, hogy Draco az ő fia.

Szerző: Nanny Kate                                        Kritika