Éppen nyaralásról érkeztetek haza. Hol jártatok?
Tom: Bill-lel és az egyik producerünkkel a Maldív-szigeteken jártunk, Georg pedig az egyik szomszédos szigeten volt.
Georg: Igen, és nagyon király volt. Nagyokat pihentem a családommal, és ráadásul megcsináltam a búvárvizsgámat is! A vizsgával már 30 méter mélyre is lemehetek. Tom és Bill csak pancsolt a nyaraláskor! (vigyorog)
Bill: Ez butaság. Mi ugyan nem búvárkodtunk, de azért egy tengeralattjáróval mi is lemerültünk. És sokat jetski-ztünk.

Tényleg bőgettétek a motorokat?
Tom: Na igen, Bill ült hátul, és én vezettem. Logikus, hiszen sokkal jobba tudok vezetni! (nevet) Hú, nagyon nagy muri és rettentő sok energiát ad.

Mi volt a lányokkal?
Bill: Semmi! Alig voltak ott emberek. A szigetünk nagyon kicsi volt, és szinte teljesen egyedül voltunk. Se rajongók, se lesifotósok, de sajnos lányok sem. Azért nagyon király volt, hogy végre nem voltunk folyamatosan a figyelem középpontjában.
Georg: Én legfeljebb a delfinekkel flörtöltem. (nevet)

Gustav, te hol jártál?
Gustav: Franciaországban voltam egy hegyi házikóban, és síeltem. Az is nagyon jó volt.

Az új single, az Übers Ende der Welt nagyot üt! A szöveg viszont kicsit komor.
Miről szól a dal?
Bill: Az üzenet az, hogy ne hagyjátok magatokat lehúzni, próbáljatok meg mindig új célokat elérni. Ezt a mi utunk is nagyon jól példázza.
Gustav: Nagyon jól átültették ezt a klipbe. Kihúzzuk az embereket a letargiából. Eddig ez a legdrágább és legkirályabb videoklipünk!

Hol van az a Zimmer 483, azaz a 483-as szoba, ami az új albumotok címadója lett?
Bill: Titokzatosan hangzik, ugye? A 483-as számú szoba tulajdonképpen nem is igazi szoba…

Hanem?
Tom: Egy Spanyolországi kis házikóról van szó, pontosabban szólva egy bungalóról, aminek 483-as volt a száma. Ott voltunk tavaly júniusban, és ott kezdtünk el dolgozni az új dalokon. Itt készült többek között a Wir sterben niemals aus (sose halunk ki) és a Wir schließen uns ein (összefogunk). Ez volt a kezdete az új albumnak.
Georg: A híres szülők arról a városról szokták elnevezni a gyerekeiket, ahol összehozták őket, mi arról a helyről neveztük el az albumunkat, ahol elkezdtünk rajta dolgozni.

Ennek ellenére a cím titokzatos és teret enged a spekulációnak. Az interneten már a legőrültebb teóriát is olvasni lehet. Tudtátok, hogy az Ärzte 2000-nek is van egy dala, amelynek N48.3 a címe?
Tom: Nem, tényleg? Még soha nem hallottam.

És hogyan hangzik a dal az új lejátszón?
Bill: (áradozik) Őrült jó! Kicsit túlsúlyba került a gitár. Nyugodtabb és pörgősebb dalok váltják egymást. Szerintem a legtöbb szám nagyon jól fog hangzani élőben. Mindenesetre állatira várjuk a rajongók visszajelzéseit a turnén!

Van olyan szám, ami nagyon sokat jelent a számotokra az albumon?
Gustav: Nem, mind a tizenkettő abszolút egyenértékű. Mindegyik a kedvencünk!

Március 16-án indul az eddigi legnagyobb turnétok. Mit várhatnak a rajongók?
Tom: Igazán nagyon ütős show lesz. Csak annyit mondhatok, ütni fog! Lesz sok meglepetés.
Georg: Minden dalt eljátszunk az új albumról, és reméljük, hogy a rajongók is velünk fognak énekelni. De persze lesz pár szám a Schrei-ről is.

Bill, ezúttal gyakrabban fogsz átöltözni a show alatt?
Bill: Könnyen lehet, hogy lesznek különböző ruhák rajtam, de minden az adott pillanatbandől el. Ha szükségesnek látom, akkor átöltözöm, de nem ez a legfontosabb,  Hiszen rockkoncertet adunk, nem musicalt.

Milyen speciális effektekre számíthatnak a rajongóitok?
Tom: Semmi popos giccs! Csak menő pirotechnikai izék és robbanások.

Hogyan fogtok utazni?
Bill: Ezúttal nem hotelben fogunk aludni, hanem egy lakóbuszban. Éppen most építik át a kívánságunk szerint.
Tom: Bizony, nagyon pöpec lesz. A felszerelésünket legalább három kamion fogja szállítani, én pedig  készíttettem pár új gitárt a turnéra. A legutóbbi alkalommal már nyolc volt.

Másik téma: Mi a helyzet a jogosítvánnyal? Már készül?
Georg: Hogyhogy készül? Az enyém már két éve megvan!
Bill: Én még nem foglalkoztam ezzel, de azért szeretném még a 18. szülinapom előtt megszerezni. De persze egyáltalán nem tudom, mikor fogom tudni letenni a vizsgákat. A naptárunk egész évre dugig teli van felkérésekkel.
Tom: Úgy sem fogod tudni megcsinálni! (vigyorogva)
Bill: (hülyén vigyorogva) Majd te!
Tom: Valószínűleg egy szünidei gyorstalpalón fogjuk letenni a jogsinkat.

Mi van a sulival?
Tom: Ó, ezt a témát egy kicsit lazán kezeltük, de neki kellene ülni és megcsinálni. Mindenesetre túl leszünk rajta.
Bill: Bizony. Mindig tanulunk, ha éppen van rá időnk. Néha-néha be kell adnunk egy kiselőadást, meg kell írni egy dolgozatot. De a vizsgáink egyre csak közelednek. Majd meglátjuk, mit tudunk összehozni. .

Sok rajongó aggódik, hogy a TH feloszlik, ha valamelyikőtöknek be kell vonulni katonának. Hallottatok már erről valamit?
Georg: Engem kirostáltak, így nincs mitől félnem! A sorozáson meglátták a lúdtalpamat, és máris tiszta sor volt, hogy nem kell bevonulnom!
Gustav: Velem is ez a helyzet, kirostáltak. E-kategóriát kaptam, ennél nincs rosszabb. (mindenki nevet)

Tom: Mi még nem hallottunk erről semmit, de csak 18 éves kor után számíthatunk a behívóra.
Bill: Igen, és ha megjön, akkor mindent meg fogok tenni azért, hogy kirostáljanak. Ha nem sikerül, akkor polgári szolgálatos leszek. De emiatt nem aggódom még.
Tom: De a banda emiatt biztosan nem fog feloszlani.
Ha kell, akkor tartunk egy kis szünetet, vagy megpróbáljuk valahogy összeegyeztetni a dolgokat.

Mi a helyzet szerelmi fronton? Van barátnőtök?
Tom: Totál szélcsend van szerelem és szexügyben is, sajnos! Az elmúlt hetekben alig volt szabadidőnk, így nem is volt lehetőség flörtölni vagy szerelmi kalandba bonyolódni. Szerintem most senki sem szerelmes közülünk!

De mindig keringenek pletykák komoly barátnőkről…
Georg: (nevet) Persze, és mindegyik a POPCORNban volt benne!
Bill: Komolyan, mindannyian facérok vagyunk, és ez valószínűleg így is marad egy darabig – sajnos!

(Popcorn)