„Helló, én vagyok a Bill!” Fent tombolt a színpadon, mint egy forgószél, egy egyszerű srác, aki olyan törékeny és vékony alkat, mint egy lány: sminkelt, nagy szemek, manga frizura, vékony, magas hang, amely néha megbicsaklik – mutál. Az öltözékében lázadóbbnak látszik, mint amilyen valójában. Bill Kaulitz még csak tini, de már megvan benne a rocksztárok karizmája. Egy csiszolatlan gyémánt. A szemében viszont már most olyan tűz lobog, ami megbabonázza a rajongók szívét.

Bill különleges figura. Hozzá hasonló csillag csak minden tizedik évben tűnik fel a pop egén. 2005 júliusában, amikor a müncheni Weyrton stúdióban tartotta a Tokio Hotel az első koncertjét, mindenki érezte, Németország felett egy szuper monszun fog végigsöpörni.

Magdeburg, 2005. július 25. Az első fotózás a Popcornnal. Még senki sem ismeri a Tokio Hotelt, a Durch den Monsun ugyanis csak három hét múlva fog megjelenni. Bill és Tom az édesanyjával érkezik a fotóstúdióba. Bill izgatott és nagyon fel van pörgetve. Folyton kérdezi a mamájától, vajon mindent jól csinál-e. De nincs rá szüksége, Bill ösztönösen és természetesen pózol, követi a megérzéseit. Van benne valami, ami csak a sztárokra jellemző, mégis egyéni – az interjúban is, azt mondja, amit érez. Nem beszél mellé.

Nyolc héttel később A Durch den Monsun és a Schrei című album a német lista első helyén nyit. Németország TH-lázban ég! 2005. szeptember 25-én Bill korábbi gondtalanságnak nyoma sincs. A fiatal srác fáradtnak tűnik, rossz a kedve, egyfolytában a mobilján beszél, és hisztizik a ruhák kiválasztásánál. De minden az ő akarata szerint történik. Csak az interjúban visszafogott, az intim kérdéseknél közbeszól a menedzsment. Ennek Bill nagyon örül – már nem akar mindent kiadni magából, ami a szívében történik. A médiagépezet csúcsjáraton pörög, a rajongói őrület robban, az Interneten felbukkannak az első utálók. Mindez összezavarja az érzékeny Billt, túlságosan sok ez neki.

Berlin, 2005. november 20. A siker magabiztossá tesz. A bizonytalanságnak nyoma sincs. A nyomás, a stressz és a fájdalom elfelejtve. A Tokio Hotel megkapja az első aranylemezét, és az aranylemezt hamarosan követik az elismerések, díjak, a Comet, a Popcorn-díj és az Echo is. Bill úgy örül, mint egy kisfiú, teljesen fel van húzva, szórakozik, és mindenkivel nagyon kedves. Észreveszem, hogy az elismerés nagyon jót tett neki.

2006. január 28. Hatalmas viharok dúlnak Bill új frizurája miatt. Lesimítva hordja a haját, és eltűnt a szemébe lógó tincs. A rajongók azt sem tudják, hol áll a fejük, vadul vitatják az Interneten a részleteket. Sok kritika éri a fiút. Bill megtört és elbizonytalanodott. „Soha nem gondoltam volna, hogy az új frizurám miatt ilyen szörnyű nagy kavarodás támad” – mondta akkor Bill. A fotózás előtt bezárkózik a vécébe, és ellenőrzi a haját, azt akarja, hogy tökéletes legyen.

Herford, 2006. július 7. A Tokio Hotel turnézik, a hisztéria a tetőfokára hág. Eufória uralkodik a bandában is. Bill beszédesebb, mint valaha, nyíltan beszél az álmairól, vágyairól. A hangja mélyebb, a válaszai átgondoltabbak, finomabbak, a fellépése profibb és fegyelmezettebb. Mr. Tokio Hotel megtalálta a szerepét. Bill most már tudja, hogyan működik a show-biznisz nevű szörnyeteg. És megértette, hogy aki túl magasra tör, az nagyot tud esni. Ezért a kontroll a lényeg. Az új album munkálatainál (februárban jelenik meg) a bandát teljesen elszigetelték a nyilvánosság elől. Túl sok minden forog kockán, a rajtuk lévő nyomás szinte elviselhetetlen: a TH-nek túl kell szárnyalni saját sikerét! És ez nehéz. Bill tudja ezt. És azt is tudja, hogy még a legerősebb monszunból is elfogy egyszer a lendület.

(Popcorn)