Ikerterhesség, ikerszülés

A Babázótól azt a felkérést kaptam, hogy írjak az ikerterhességről, mindjárt kiderül, hogy miért tétováztam.

Az ikerterhesség veszélyeztett terhesség

Veszélyeztetett terhességnek olyan terhességet tartunk, ahol veszélyben van a baba és/vagy a mama is, a leggondosabb ellátás mellett is gyakori a sikertelen terhesség.

Jó gondozás mellett pl. a cukorbetegség 1%, a súlyos magas vérnyomás esetén a terhességek 3-6% -a sikertelen, ami alatt azt értjük, hogy a magzat súlyosan károsodik, esetleg el is hal méhen belül, vagy be kell fejezni a terhességet oly korán, amikor a magzat még nagyon éretlen.

Nos, a sikertelenségi arány az ikerterhesség esetén 6-10%, azaz jelenleg azt mondhatjuk, hogy az ikerterhesség a terhesség legsúlyosabb szövődménye! Tovább rontja a képet az, hogy az ikerterhesség viszonylag gyakori, tehát sok ilyen eset van! Sajnos ez nincs a köztudatban, ezért igen sokan gondolják úgy, hogy milyen jó dolog az, hogy egyszerre lesz két gyerekünk.

Sokan vágynak ikergyerekekre, ne tegyék!

Normál teherbejutási körülmények között 80 szülésre esik egy ikerterhesség, 6400 szülésre egy hármasiker, 60000 terhességre egy négyes. Ötösiker az elmúlt 20 évben (tudomásom szerint) kettő volt Magyarországon.

A bajok (?) már a koraterhességben kezdődnek. Koraterhességi vizsgálatok (5-7 hetes korban) során észlelt ikerterhességek egy részében az egyik embrió gyakran elhal, ilyenkor nyom nélkül felszívódik, legfeljebb kisseb vérzés (és persze az ultrahang vizsgálat) jelzi, hogy mi történt. Talán ez az utolsó időpont, amikor a természet "gyógyít".

A fő veszély a koraszülés

 Az ember nem két, hanem csak egy magzat kihordására van "kitalálva", kettő, (vagy több) "túlfeszíti a méhet" és gyakran okoz koraszülést, az esetek jelentős részében olyan terhességi korban, amikor még a magzatok esélyei igen csekélyek. 

A koraszülés megelőzésére használt módszerek hatékonysága ikerterhesség esetén még rosszabb, mint egyes terhességben. A koraszülés gyakorisága a 40%-ot is eléri, szerencsére a koraszülések nagy része 34-37 hét között történik, amikor már a neonatológusok (újszülöttek kezelésére szakosodott gyermekorvosok) erőfeszítéseinek hatására a koraszülés okozta ártalmak a minimálisra csökkenthetők.

Ennek ellenére itt is rosszabbak az esélyek, mint az ugyanilyen korú egyes terhességből származó koraszülöttek között, mert, és ez közismert, az ikrek születési súlya minden terhességi korban kisebb, mint az egyes terhességben.

Gyakoribb a terhességi magas vérnyomás (toxémia) és cukorbetegség is, ami tovább rontja a magzatok/újszülöttek életkilátásait. Ezek a terhességi kórképek gyakrabban okoznak méhen belüli oxygénhiányos állapotot, ugyanakkor a magzati észlelésre használt módszereink hatékonysága (CTG, UH, flow) rosszabb, mint az egyes terhességekben (ahol szintén messze nem 100%!).

Különösen az egypetéjű ikreket fenyegeti az a veszély, hogy a lepényen belül az ikrek vérkeringése összekapcsolódik és az egyik magzat túl kevés, másik túl sok vért, táplálékot, oxygént kap, ez mindkét magzatot súlyosan veszélyezteti.

Kétpetéjü (külön burokban fejlődő) ikrek esetén viszonylag gyakran fordul elő, hogy egyik magzat fejlődése elmarad a másik mellett, az egyik magzat már abban a terhességi korban súlyosan károsodik, amikor a másik teljesen egészséges lenne.

Ilyenkor óriási dilemma elé kerülünk: befejezzük-e a terhességet az egyik magzat élete érdekében, és ezzel kockáztassuk a másik magzatot is, aki emiatt lesz koraszülött és esetleg csökkent értékű. Nem csak szakmai, hanem súlyos etikai probléma is. Egészen koraterhességben (20-26 hét között) ilyenkor úgy járunk a legjobban, ha az egészséges magzatra figyelünk. A károsodott magzat ilyenkor gyakran elhal méhen belül. Fontos tudni, hogy ezekben az esetekben általában semmi jelentős nem fog történni, de a folyamatos anyai ellenőrzés elengedhetetlen, mert az elhalt magzatból-lepényből felszabaduló anyagok néha súlyos vérzékenységhez vezethetnek (nem pedig fertőzéshez mint ez hibásan "köztudott").

Szintén egypetéjű ikrek esetén, ha nincs a magzatok között hártya, fenyeget az összeakadás veszélye, összecsomósodhat a két köldökzsinór, ami életveszélyes szövődmény. Ezeket a szövődményeket követni is alig tudjuk, legtöbbször a tragikus végkifejlet idején jövünk rá, hogy mi történt, hiszen semmilyen módszer nem jelzi előre az eseményeket.

Mit tehetünk, mit teszünk?

Mindezek miatt javasolt olyan helyen gondozni - szülni ikerterhességet, ahol koraszülött osztály van.

Tudni kell, hogy ikerterhességben vannak olyan vizsgálati eredmények, melyek eltérnek az egyes terhesség normálértékeitől. Ilyen a szérum AFP vizsgálat, amelynek értéke szinte mindig magasabb, mint az egyes terhességben.

Mindazonáltal nem nyugodhatunk bele abba, hogy az AFP magasabb, mert fejlődési rendellenességek ikerterhességben is előfordulnak, és a gondos, magasan képzett szakember által végzett vizsgálat nélkül nem tudhatjuk, hogy rendellenesség, vagy "csak" az ikerterhesség okozza az emelkedett értéket. Sajnos az is előfordul, hogy csak az egyik magzatot érinti valamely fejlődési rendellenesség, ennek megoldása komoly etikai probléma. Egyes esetekben - speciális centrumokban - van lehetőség a beteg magzat elölésére, így az egészséges életét megmenthetjük....

A terhesgondozás során a szokásos ultrahang vizsgálati gyakoriság nem elegendő, a 28. héttől két hetente ajánlatos teljes körű ultrahang vizsgálatot végezni, melynek során mérjük a magzatok fejlődési ütemét, a magzatvíz mennyiségét és a "flow"-t, amely alkalmas arra (persze nincs 100%), hogy  a magzatok állapotát egyenként ellenőrizze.

A szülés több mint 50%-ban császármetszéssel történik

1. mert a terhességet olyankor kell befejezni, amikor a méhszáj állapota nem teszi lehetővé a spontán szülést,
2. koraszülés esetén, hogy a magzatoknak optimális körülményeket biztosíthassunk,
3. az egyik magzat helyzete (pl. harántfekvése) miatt a szülés csak császármetszéssel oldható meg.

Azt hiszem, fentiek meggyőzően tanúsítják, miért nem írtam meg szívesen fenti cikket, nem akarok senkit ijesztgetni. Az a tény, hogy az esetek 10-15%-a nem végződik kedvezően, ugyanakkor azt is jelenti, hogy mintegy 85%-ban, a nehézségek ellenére egészséges gyermekeink lesznek. A pozitív gondolkodásmód igen hasznos, sok nehézségen segít át, de az orvos dolga az, hogy lássa a nehézségeket, arra készüljön fel, mert így lesz esélye, hogy időben közbelépve sikert érjen el