Mottó: 
„És ma mit csinálunk, anyu? 
– Mit csinálnánk, hát iskolába megyünk!
– Megint?!”

A készülődés már hónapok, évek óta tart. Dönteni kellett, hogy maradjon-e a kicsi óvodában vagy menjen iskolába. Választani a rengeteg fajta iskolatípus között, megismerni a tanárokat, végiggondolni a közlekedést. És mindig beszélni, magyarázni, mesélni. Hiszen a gyereknek is fel kell készülnie az új életre.

Új rend a családban

Az új feladat minden gyereket megvisel. Reggeli kelés, készülődés, alkalmazkodás, fegyelmezettség… éppen ezért a szülőknek mindent meg kell tenniük, hogy könnyebbé tegyék az első hónapokat.

Tippek:

• Otthon is legyen napirend!
Az új életformához elengedhetetlen, hogy rendszer legyen a gyerek életében. Már nem lehet esténként fent dorbézolni, hiszen másnap is korán kell kelni, figyelni az iskolában. Nagyon fontos, hogy ne maradjon ki soha a reggeli, és a kisiskolásokra sokáig oda kell figyelni: ne hagyja otthon az uzsonnáját, bepakoljon a táskájába.

• Pihenjen sokat!
Még ha nem is látszik a kicsin, valószínűleg rendesen lemeríti az állandó odafigyelés vagy éppen csak az egy helyben ülés. Iskola után legyen módja lepihenni, vagy ha éppen arra vágyik: üvöltve kitombolni magát a játszótéren. Esténként pedig ne a tévé jusson főszerephez, meséltessük el a gyerekkel a napját, kérdezgessük.

• Egyen rendesen!
Nyílt titok: a magyar iskolai menzák legtöbbje hagy maga után némi kívánnivalót. A hiányzó tápanyagokat nekünk kell pótolnunk: uzsonnára csomagoljunk gyümölcsöt, estére kerüljön sok zöldség, tejtermék az asztalra. És próbáljunk arra is figyelni, hogy mennyit és mit eszik a gyerek az iskolában.

Egy kicsi mozgás…

Bőven elég idő – talán még sok is –, amit az elsősök a padban görnyedve töltenek. Az a legjobb, ha a kicsinek a könyveit sem kell hazavinnie, nehogy véletlenül tovább görnyedjen az asztal felett. Nem győzik a gyerekpszichológusok sem elégszer hangoztatni: a legnagyobb hiba, ha a szülő otthon még gyakoroltatja a kisiskolást, hogy szebb legyen az írása. Hogy miért? Azon túl, hogy tovább stresszelik a gyereket, a csontjainak, a gerincének se tesz jót a sok ülés.

A heti 35-40 órán keresztül való ülés a nem megfelelő ülőbútorokon, a kevesebb mozgás, a szűkebb élettér, az iskolai stressz („lelki tartáshiba”), a túlterhelés (pl. a nehéz iskolatáska), majd az egyoldalú, ülő helyzetet igénylő szabadidős elfoglaltság (tv, videó, számítógép) ártalmas hatásai nagyon hamar megmutatkoznak. Egy felmérés eredménye szerint a kisiskolások több mint kétharmadánál észlelhető valamilyen fokú tartáshiba. 

Tippek:

Rendszeres mozgás

A legtöbb gyereknek kevés az órák közti szünet és a tornaóra a mozgásigény kielégítésére. Ebben a korban már érdemes elkezdeni sportolni a kicsiknek. A rendszeresen végzett mozgás, torna, úszás, labdajáték és egyéb sportágak nemcsak kielégítik a gyermekek mozgásigényét és javítják edzettségüket, kondíciójukat, hanem megelőzhetik számos mozgásszervi rendellenesség kialakulását is, illetve a már meglévő elváltozásokat jótékonyan befolyásolják.

Túl nagyok az elvárások?

A legtöbb családban túlságosan is nagy jelentőséget tulajdonítanak az iskolakezdésnek. Természetesen nagy változás ez a család, a gyerek életében, mégse érdemes folyton ezzel a témával foglalkozni.
Az egyik véglet, amikor afféle álomgyárnak festik le az iskolát, így aztán nem csoda, ha a gyerek hamar csalódik.
A másik esetben pedig riogatják a kicsit, hogy na, majd lesz ott nemulass, és megtanulod, mi a magyarok istene…
Aztán ahogy elkezdődik az iskola, az egész család tűkön ül és várja, hogy végre kiderüljön: a gyerekük zseni. Egyedülálló tehetség, kimagaslik mindenki közül, akár már egyetemre is mehetne… S aztán nem is titkolja senki a csalódását, mikor ez nem derül ki az első héten. Arról nem is beszélve, ha netalán a gyerek valami kis megrovást kap (sajnos, még mindig akadnak tanító nénik, akik képesek fekete pontokat osztogatni az első időkben).
Természetesen mindenki azt szeretné, hogy sikeres legyen az iskolakezdés. Hogy a gyerek megtalálja a helyét az iskolában, a társai között, a tanár nénik kegyében! De ne feledjük, nem mi kezdtük el az iskolát. Nem erőltethetjük az elvárasainkat, elképzeléseinket, tempónkat a kicsire. Nem tanulhatunk, nem élhetünk helyettük!

Tippek:

Csak természetesen

• Próbáljuk megértetni a kicsivel, hogy a világ rendje úgy szól, hogy a kicsi ovis lesz, aztán iskolás, majd dolgozni kezd. Nem jutalom és nem büntetés az iskola, hanem hasznos és szükséges.

Milyen kérdéseket NE tegyünk fel a kisiskolásnak? – Na, milyen az iskola?  – Sajnálod az óvodát?  – Szeretsz iskolába járni? – Milyen a tanító néni? – Vannak már barátaid?  – Mi a kedvenc tantárgyad? – Kaptál már piros pontot? – És feketét?

• Kövessük gondosan nyomon, hogy mivel foglalkoznak az órákon, figyeljünk oda minden apró jelzésre! De nem kell folyton ezzel foglalkozni, és egy-egy apró kudarcnak túl nagy jelentőséget tulajdonítani. (Mint ahogy a piros pont sem egyből a zsenialitás bizonyítéka.)

• Hagyjuk, hogy kialakuljon a gyerek saját tanulási ritmusa, érdeklődése, felelősségtudata, ami akár több évig is eltarthat. Kikérdezés helyett inkább beszéltessük a gyereket, és igazi, érdeklődő kérdéseket tegyünk fel (ne azt, hogy na, mi volt az iskolában, és már kavargatjuk is tovább a rántást)!

Ha gondok adódnak

Az iskolakezdés sikere vagy kudarca hosszú időre meghatározza a gyerek fejlődését, ezért is olyan fontos, hogy jó időben kerüljön a kicsi iskolába. Előfordulhat azonban, hogy mégis túl korán került a gyerek az iskolapadba, és a maga módján tiltakozik a túlzott szigor ellen. Megváltozik a viselkedése, fegyelmezetlen, szétszórt, nyugtalan lesz, képtelen egy helyben ülni, koncentrálni, előbb-utóbb összeütközésbe kerül a tanítójával, társaival, szemtelenné, agresszívvá válhat. Szorong, feszült, rosszul alszik, fáradékony, rágja a körmét, könnyen elsírja magát, esetleg az addig megbízhatóan szobatiszta gyermek bepisil, vagy látható ok nélkül belázasodik, és még betegséget is képes produkálni.
Nagyon fontos, hogy ne erőltessük a beilleszkedést, az iskolaszeretetet, hanem adjunk időt a gyereknek. Legtöbb esetben a tünetek csak átmenetiek, ám ha hónapok múltán se változik a helyzet, érdemes gyermekorvoshoz, nevelési tanácsadóhoz, gyermekpszichológushoz fordulni.
Előfordul, hogy testi ok: enyhe halláscsökkenés vagy rövidlátás áll a figyelemzavar, a magatartási gondok hátterében. A gyermekpszichológus a viselkedészavar egyéb okait vizsgálja. Ne hagyjuk, hogy a gyerek a rossz tanuló, nehezen kezelhető gyerek skatulyájába bekerüljön, vegyük észre időben a segélykiáltást!