Nyári szösszenetek
A villamoson
Titkos pillantások a keresztbetett félmeztelen térdekre,
Rejtett gondolatok maradnak a férfiak fejében.
Vágyakat fakasztó mély dekoltázsok,
Erőlködünk, hogy a szemetekbe nézzünk, LÁNYOK!
A tengerhez érve
Sötétség, óriás, zúgás-morgás, hullámzás.
Felhőtlen kacagás, a puha homokban rohanás.
Kurjongatás, sikongás, a habok közé vágtatás.
Enyhén sós, langyos vízben pancsolunk,
És mi mégis milyen boldogok vagyunk!
Huzat
Kinyílt az ajtó, s az ablakon beköszönt egy szellemfüggöny.
Sejtelmes lehelettel, a meleg levegőt, hidegre cserélte,
Néma táncot járt, a szobában izzadók nagy örömére.
Megkönnyebbült sóhajtások járták át, a gondtól terhelt arcredőket.
Aznaposság
Elillan az öntudatlan sötét éj,
Nyöszörgős fejfájással érkezik a reggeli fény.
Az arcom kívülről sápatag, belülről egy sivatag.
Toalettbe ordítom a folyékony magánhangzókat.
|