Őrület!!!

Csak tudnám, mit akar!

Folyton néz, folyton körülöttem, kavar.

Csak tudnám mért követ!

Vajon elment az esze?

Vagy bántani akar?

A fenébe is annyira zavar!

Ó ha tudná, mit akarok!

Hogy álmaimban mindig karomban tartom.

Hogy ébren is csak róla álmodom,

S a sok bántó szót már annyira bánom.

Bár tudná, hogy nem akarom bántani.

Csak mindörökké szeretni.

Akkor sem szólók neki, ha megőrjít!

Csak rájön, semmi keresnivalója itt.

Majdcsak megunja egyszer.

S felhagy a követésemmel.

Úgysem fogom megmondani neki.

Nem akarom megrémíteni.

Megrémíteni? Tuti kinevetne.

Abba viszont én halnék biztosan bele.

Nem. Inkább hallgatok.

Jobb lesz így. Tudom.

Esküszöm, az őrületbe kerget!

Ez a célja, ha jól sejtem.

Én ezt már nem bírom tovább!

Mért nem keres valaki mást?!

Nyaggassa már az elsősöket is egy kicsit.

Had legyen nyugtom, ha csak egy percnyi is.

Nem megy ez így tovább.

Érzem, lassan megutál.

Vagy még a végén a mániám lesz.

Bár félek, ezzel elkéstem.

Kezdek tényleg megőrülni,

Hát bűn az, ha őt akarom szeretni?!

Nem bírom! Ennyi volt!

Követ, néz de, egy szót sem szól.

Holnap elé állok, igen délben,

S szépen megkérem, hagyjon békében.

S ha nem hallgat a szép szóra,

Sebaj az átok majd megoldja.

Azt hiszem, holnap megmondom neki.

Délben kitárom a szívem s ennyi.

Aztán lesz, majd ami lesz.

Ezt már úgyse bírja a szívem.

Hát eljött végre a nap.

Végre szombat van.

Ma végre lekoptatom.

Ma a szívem kitárom.

Épp a nagyterembe megy, ha jól látom.

Mögöttem, jön szemem sarkából, látom.

Jó most utána futok…

Nagy levegő. Megfordulok.

Épp tizenkettőt jelez az óra…

Delet mutat az óra mutatója…

A szemébe nézek…

Megfordulok végre…

Kinyitom a számat…

Hermione szeretlek! Draco utállak!

Szerző: B.a.l.u

 Kritika