Féltelek
Álmodnék.
Párnámra lehajtom fejem,
S arra eszmélek, féltelek kedvesem.
Ébredek.
S dolgom fél emberként végzem,
Felébredve is azt érzem, féltelek kedvesem.
Dolgom végzem,
Kínzok, ölök, parancsolok.
S közben imádkozom.
Csak most ne lássam arcod.
Dolgom végeztével ismét a Roxfortba rohanok.
S szemem kutatja drága arcod.
A tömegben végre meglellek,
Hozzád rohanok s hazugsággal, ölellek.
Csak egy igaz mondat hagyja el lelkem:
Félttettelek kedvesem.
Szerző: B.a.l.u
Kritika
|