Ezek után Hermióne Granger és Draco Malfoy felváltva használta kedvenc zugjukat a könyvtárban. Csodák csodájára hetekig nem futottak össze. Persze többször is találkoztak a könyvtár ajtajában. Ennek köszönhetően kezdték megszokni egymást és olykor már cseszegetések nélkül sikerült elmenniük egymás mellett. Egy nap Hermióne épp a könyvtárba menekült barátai és azok házidolgozatai elől. Ám amikor belépett és elondult kedvenc helye felé, elég furcsa látvány fogadta. Kedvenc helyét Draco Malfoy foglalta el. A fiú előtt tucatnyi könyv hevert és épp egy nagy kötet fölé hajolt. Majd idegesen beletúrt a hajába és félredodta a könyvet. -A francba, hogy sehogy sem tudom megírni!- morgolódott magában. -Nocsak! A nagy Draco Malfoynak nem megy valami? -Granger! Mi a francot keresel itt? -Ha nem tudnád ez egy könyvtár Malfoy. Ide bárki bejöhet. -Ha-ha! De vicces valaki! -De nem érti valaki a poént.- vágott vissza Hermióne- Mit nem tudsz megcsinálni? -Semmi közöd hozzá! Nem kell segítened! -Jól van! Bár látom már igénybe vetted a nem kellő segítségem. -Hogy mi bajod??? -Ezeket a könyveket én pakoltam össze. -De nem a te könyveid, úgyhogy ha megkérhetnélek, hagyj békén. -Jól van.- mondta a lány, majd odahúzott magának is egy széket, és leült. -A hagyj békénből pontosan melyik részt nem értetted? -Nem szeretem ismételni magam Draco! Ez egy könyvtár. Ide bárki bejöhet. Még én is. Főleg, hogy az én helyem is. -Jól van, csinálj amit akarsz! -Ne aggódj! Azt teszem. Pár perccel később Draco újabb könyvet dobott félre.- Nem igaz! -Nyugodj már le. Mi lesz jobb attól, ha csapkodsz? Különben is... -Ne szólj bele! -Persze! A nagy Draco Malfoy! Nehogy elfogadd bárkinek a segítségét! Szenvedj csak egyedül. -Milyen segítséget? -Látom a mágiatörténet nem megy. Gondoltam segíthetnék. De ha nem, hát nem. -Te segítenél? Nekem? -Volt már ilyen fura gondolatom, igen. De gondolom, te túl felsőbbrendű vagy ahhoz, hogy elfogadd egy sárvérű segítségét, és... -Megköszönném, ha segítenél.- vágott közbe a srác. -Igen? Na azt megnézném. -Ne kötöszködj! -Jól van! Na mond mi nem megy? -Nem találok semmit a középkori koboldlázadásról. -Miért nem nézed meg ebben?-nyújtotta felé Hermióne a Középkor legendás lényei és és történeteik című könyvet- Nézd csak. Kezd a 30. oldalon. Draco elégedetten dőlt hátra a széken.- Hát ezt sem gondoltam volna! -Mit is?- kérdezte fáradtan Hermióne. Már vagy fél órája ültek a dolgozat fölött, és az ő meglátása szerint egész jól sikerült. -Hogy egy mágiatörténetdogát érdekesen is meg lehet írni. -Na igen. Minden csak nézőpont kérdése.- Draco óvatosan ránézett és megköszörülte a torkát:- Khm...köszönöm! -Óh. Nos. Szívesen. Lepődött meg a lány. -Azt hiszem én megyek is. Vigyázz magadra Granger! -Meglesz. Viszlát Draco- köszönt el Hermióne pirult arccal. A Mardekár klubhelységében pár diák beszélgetett. Majd csodálkozva kapták fel fejüket, mikor egy társuk mosolyogva lépett be a társaságba. Már alapból furcsa volt egy mosolygó Mardekáros. Hát még, ha az a Mardekáros épp Draco Malfoy. Rögtön suttogás és pletyka kelt életre a klubhelységben. Ám ő ezt nem látta. A rettegett Mardekáros szeme előtt egy barna hajú, barna szemű lány lebegett. Másnap mágiatörténet órán Filtwick professzor épp Ron fejét mosta a házidolgozat miatt.- Édes fiam! Nem hiszem el, hogy ennyire nehéz lenne a koboldlázadásról írni! Ha láttad volna Mr. Malfoy dolgozatát! -Malfoyét?- horkant fel a vörös fiú. -Igen, Mr. Malfoy kítűnő dolgozatot írt. Már már ütötte Ms. Granger szintjét. -Elképesztő ez a tanár- morogta Ron, mikor már a folyosókat rótták. -Mi olyan elképesztő benne? -Na vajon mi, Harry? Méghogy nekem Malfoyjal példázódik! Az a kis görény utálja a mágiatörténetet. Mára, hogy írt volna olyan jó dogát? Baromság! -Nem hiszem, hogy Filtwick hazudott volna. -Nem, persze! De hogy Malfoy megüti Hermióne szintjét?! Hagyjál már! Mióne te meg min mosolyogsz? -Én? Á semmin! Túl nagy feneket kerítesz a dolgonak. Menjünk inkább enni. Rendben? -Jó ötlet! -Mehetünk!