Draco Malfoy feldúltan és kétségbeesetten rohant be a hálószobájába. -Úristen Malfoy! A szívbajt hozod ránk. -Á Crak. És Milicent. Csak nem megzavartam valamit?- gúnyolódott az említett. -Ó nem, dehogy! -Örülök- borul el a srác arca-kifelé! -Jól van. Megyünk már! Meygünk. A francba!- káromkodott magában a srác.- Hogy a francba felejtsem el Grangert ha folyton őt kell kísérgetnem? És különben is! Mi az, hogy én szálljak szembe az apámmal? Az ő kedvéért. Na jó, persze, nem akarom, hogy baja essen. Nagyon nem. De, hogy pont én védjem meg! A saját apámmal szemben! Na jó! Nem idegesítem magam tovább. Inkább megcsinálom a házit. A francba már megint egy házidoga mágiaismeretekből. Hermióne se volt éppen boldog. Fáradt és kétségbeesett tekintettel pásztázta a klubhelységet. -Á Giny! De jó, hogy megláttalak! Beszélhetünk? -Persze Mió! Mond csak. Mi a baj?- érdeklődött a vörös hajú lány, mikor meglátta barátnője feldúlt arcát. -Jaj képzeld! Draco lesz a testőröm. -Hogy mid??? -Várj...kezdem az elején, jó? -Rendben, hallgatlak! Mindeközben Draco rájött, hogy sehogy sem boldogul a mágiatörténettel. A gyakorlatban nagyon jól bánt a pálcával és a tudása meghaladta a társaiét. De az elmélet sehogy sem ment neki. Főleg a mágiatörténet. Így hát így döntött, hogy bemegy a könyvtárba és megiratja a háziját egy alsóssal. Ám terve kudarcba fulladt. A könyvtár ugyanis üres volt. -A francba! Hol egy kis taknyos, ha szükség van rá? -Hát ez nem semmi.- vallotta be Giny. -Hát nem. Mégis, hogy a fenébe kerüljem Dracot, hogy folyton a nyakamban lóg? -És miért olyan rossz az, ha a nyakadon lóg? Mármint testőrként és pasiként se rossz. -Mi van? -Úgy értem egy csomó átkot meg varázslatot tud és... -Persze! És valószínűleg engem fog velük védeni. Az apjával szemben. -Már elfelejtetted mit mondott neked? -Mikor? Mit? -Pár hete a folyosón. Azt mondta... -Tudom, hogy az apja miatt nem lehet. -Meg, hogy nem hagyja, hogy bántson. -Igen...de! -Nincs de! Próbáld meg a pozitívumokat nézni. Légy vele kedves. Akkor lehet, hogy ő is feloldódik. -Hát. Meg lehet próbálni. -Így van. Na nekem mennem kell. Még egy rakat házim van. -Persze! Menj csak! -Majd még beszélünk! Szia! -Szia! Azt hiszem jobb lesz, ha én is megyek és megírom a házim. Gondolkodott magában a lány. Majd kedvenc helye- a könyvtár felé vette útját. Mindeközben Draco talált egy tökéletes helyet a könyvtárban. Egy kis egyszemélyes asztal volt a hátsó részen. Az asztal mögött egy nagy ablak biztosított elég fényt és jó levegőt. -Tökéletes.- gondolta a fiú- ráadásul egy csomó hasznos könyv volt felhalmozva az asztalon és a környékén. Nem csak a tananyaggal kapcsolatban. -Nem is tudtam, hogy itt ilyen könyvek is vannak.- morogta maga elé a srác miközben egy kis fekete könyvet forgatott hosszú ujjai közt, ami a Legördöngősebb varázslatok nevét viselte. -Nos igen, Ms. Granger mindig is értett a jó és hasznos könyvek felkutatásához.- válaszolta a könyvtárosnő a polcok közül, nem törődve azzal, hogy a megjegyzés nem is neki szólt. -Granger? Mi köze van neki ehhez a könyvhöz? -Ő hozta ide. Meg persze az összes többit is. A tanuláshoz gondolom.- válaszolt ismét a nő, majd a könyvek pakolgatását elsiette, hogy rászóljon néhány hangoskodóra. -Szóval ide bújsz el Granger ha eleged van mindenből.- gondolkodott Draco hangosan- meg tudlak érteni. Majd leült a kis asztalhoz és nekilátott a házidolgozatához. A rengeteg könyv nagy segítségére volt. Persze a környezet is kellemesebb volt, mint amiben általában tanulni szokott. Most egy rajongója sem lihegett a fülébe és a kisebbekre sem kellett százszor rászólnia, hogy fogják már be végre. Pár óra múlva már a könyvtár előtti folyosón volt és előre örült a jó jegyének, mikor ismét belerohant valakibe. -A francba! -A jó istenit Granger! Nem tudsz vigyázni? Már vagy ötödjére jössz belém. -Én beléd? Te vagy az, aki nem néz a lába elé Malfoy!- válaszolta a lány és előre felkészült a fiú aljas visszaszólására. Ám az minden szó nélkül elindult és elment a lány mellett. Már csak a folyosó végéről szólt vissza:- Azért vigyázz magadra Granger! Rossz lenne, ha erre a kis időre is a suliba újabb sárvérűt kellene keresnem. A lány válasz képpen megeresztett egy halvány mosolyt:- Én vigyázzak magamra? Az nem a te dolgod?- érdeklődött kedvesen. -Én se lehetek ott mindenhol. -Hál Istennek. Percekkel később Madam Cvikker felkapta a fejét és mosolyogva nézte végig, ahogy kedvenc diákja halvány mosollyal arcán besétált a könyvtárba, leült kedvenc helyére és kezébe vette azt a könyvet, amit pár perccel ezelőtt egy szőke hajú fiú lapozgatott. -Furcsa, hogy milyen hasonló ez a két gyerek- morfordírozott magában. A testtartásuk, a mozdulataik. Mennyire hasonlóak.- mosolyodott el- és mégis mennyire különbözőek!