Pár nappal később Hermióne és barátai épp a vacsorájukat fogyasztották, mikor szárnycsapkodás töltötte be a levegőt és pár bagoly repült az asztalok fölé. -Furcsa! A posta reggelinél szokott érkezni.- csodálkozott egy lány Hermióne bal oldalán. Aztán megijedt, mikor az egyik bagoly épp Hermióne előtt szállt le, ezzel feldöntve a poharát. -Hééé! Óvatosabban! -Ez egy különkiadás a prófétából.- csodálkozott a lány, mikor kinyitotta a lapot. Majd egy éles sikoly kíséretében tolta barátai elé. -Mi az? Mit ír?- kérdezte a többi diák aggódva a közelben. -Tömeges kitörés az Azkabanból.- olvasta hangosan Harry- az alul felsorolt halálfalókat minden valószínűség szerint az akit nem nevezünk nevén szabadította ki. Bla-bla-bla. Mi ebben olyan különleges Mióne? Jó, rendben, rossz, hogy megint ennyien kiszabadultak, de szinte minden nap kapunk ilyen híreket. Már hozzászokhattál volna. -Nézd...- a lány nyelt egy nagyot.-Nézd meg a neveket. A fiú gyorsan átfutotta a névsort és hangosan felkiáltott- Mi a jó franc!!!!! -Most már érted mi a bajom? -Én...igen -Lehet, hogy Harry érti, de én nem.- vágott közbe Ron, aki eddig kívülállóként hallgatta két barátja beszélgetését.- Mi van? -Lucius Malfoy is kiszabadult Ron- suttogta Harry, miközben barátnője arcát kémlelte.- Mióne jól vagy? -Mégis, hogy lehetnék jól?- csattant fel a lány. -Úristen.- tért magához Ron is- Malfoy apja. Nem ő volt, akit te?- nézett kérdőn a lányra. -De igen.- válaszolta az- akit én átkoztam el. Aki hála nekem ült az Azkabanban. Én... -Megmentetted vele az életem.- szól halkan Harry. Mire a lány félénken elmosolyodott. -Hát igen- mottyogta- de most kiszabadult. És biztos, hogy bosszút akar majd állni.- A lány csak az álmára tudott gondolni. -Ne aggódj Hermióne.- szólt most Ron. -Igen. Dumbledor nem hagyja majd, hogy bajod essen! -Tudom! Csak... -Ms. Granger!- szólt mögöttük egy hang.- Velem jönne kérem? -Mc. Galagony professzor! Persze megyek.- felelte meglepődve a lány és kiment a tanárnővel az ajtón. -Öhm...izé! Tanárnő kérem! -Igen? -Hova megyünk? -Az igazgató úr beszélni kíván magával.- hallatszott a kimért válasz. Pár percel később már túljutottak az igazgatói irodát védő szörnyön és Mc. Galagony bekopogott az ajtón. -Szabad. Á Ms. Granger! Örülök, hogy megjött. -Jónapot igazgató úr.- köszönt félénken a lány.- Beszélni szeretne velem? -Igen. Igen. De még várunk valakire.- felelte mosolyogva az igazgató. És szinte végszóra ismét kopogtak az ajtón.- Igen, szabad! Á, Perselus, és Mr. Malfoy! Örülök, hogy önök is csatlakoztak.- a két érintetten látszott, hogy cseppet sem osztozik ebben az örömük. Sőt! főleg Malfoy arcáról rít le a döbbenet és undor furcsa keveréke, mikor meglátta a szobában tartózkodó két embert. De ahogy az igazgatóhoz fordult, már udvarias hangnemre váltott. -Uram! Beszélni óhajtott velem? -Igen Draco. Kérlek foglalj helyet. Remek. Nos azért hivattam ide önöket és a házvezető tanáraikat, mert- mint bizonyára azt önök is megtudták- Lucius Malfoy kiszabadult az Azkabanból. Úgy gondoltam... hogy önök ketten igencsak érintettek ebben az ügyben. -Ketten?- Draco és Piton szinte egyszerre mordultak fel. -Igen. Mint tudják Mr. Malfoyt egy Harry Potter elen intézett támadása alatt kapták el. -Akkor nem inkább Potternek kéne itt ülnie?- Draco úgy érezte pillanatnyilag bárki kellemesebb társaság lenne, mint a lány. -A helyzet nem ennyire egyszerű. Mikor Mr. Malfoy az Abszol úton megpróbálta megtámadni Harryt Ms. Granger egy, hogy is mondjam? Egy hiretelen ötlettől vezéreleve megátkozta őt. -Hogy mi? Granger megátkozta az apámat? -Igen Draco. Éppen ezért gondoltam, hogy ő legalább annyira érintett az ügyben, mint ön. Feltételezzük, hogy Mr. Malfoy megpróbál majd bosszút állni. Ezért van szükségünk a te segítségedre, Draco. -Az enyémre? -Bizony! -Attól tartok nem értem uram. Miben tudnék én segíteni? -Ez egyszerű Draco. Ha apád megpróbál bejutni a Roxfordba, ahhoz valószínűleg majd a te segítségedet fogja kérni. -Igen, talán. -Na már most. Ha nem így lenne, akkor is te ismered a legjobban az apádat. Te tudod a legjobban, hogy milyen helyzetben lenne Hermióne veszélyben. Így van? -Igen. -Remek! Na már most a dolgod csupán annyi, hogy segítesz nekünk. -Miben is? -Megvédeni Ms. Grangert. Természetesen.- hangzott a hátuk mögül Mc. Galagony válasza.- Azt kérnénk öntől, hogy legyen mellette és védje meg az esetleges támadásoktól. Vagy értesítsen minket, ha ilyenről tudomást szerez. -Mi? Hogy én testőrködjek egy sárvérű felett? -Vigyázz a szádra Malfoy!- Hermióne, aki eddig csendben hallgatta a beszélgetést már nem bírta tovább.- Dumbledor professzor. Köszönöm az aggódást, de erre igazán semmi szükség. -Most az egyszer egyet értek veled. Ha apám meg akar ölni, akkor fölös időpocsékolás részemről, hogy kísérgesselek. -Nos szerintünk nem- vágott közbe az igazgató. Úgyhogy ellenőrizni fogjuk, hogy rendesen végzi-e a feladatát Mr. Malfoy. -E feladat alatt nem az én nyaggatásomat, lesárvérűzésemet stb.-t értik. Bár tudjuk ebben nagyon jó vagy. -Nos igen. Talán nem fog olyan könnyen menni, mint ahogy gondoltuk. -Viccel?! Megölöm, ha a közelembe jön. -No de Ms. Granger! -Elnézést! -Nem lesz rá esélyed! Túl lassú vagy ahhoz! -Ne reménykedj Malfoy! -Elég! Nos talán, ha megkérhetném önöket, akkor ne öljék meg egymást, legalábbis ne itt! -Rendben! -Elnézést! -Köszönöm! Nos akkor viszlát! És sok sikert!