-Mi az, hogy rólam álmodtál?- döbbent le a fiú.- Meg az apámról? Bolond vagy Granger! -Oh, szűnj meg Malfoy! Nem érdekes.- a lány boldog volt, hogy valamennyire megfejtette álmát. Ám nem igazán értette, hogy miért álmodott a fiúval. Épp ezen a problémán kezdte el törni a fejét, mikor a fiú megrántotta. -Mi az, hogy nem érdekes?- kérdezte dühösen.- Ha rólam álmodsz az engem is érint. Szóval, halljam! -Mióta van bármi közöd neked az én álmaimhoz?- Hermióne kezdett dühös lenni.- Egyáltalán mióta van neked bármi közös hozzám? -Édes vagy, amikor haragszol.- csúszott ki a fiú száján. Ám mikor rájött, hogy mit mondott egyből átváltott lenéző hangnemre. Egyébként. Azóta van bármi közöm hozzád, mióta te rólam álmodozol. -Álmodozom?!- a lány teljesen felháborodott. Arca kipirult és dühös mozdulattal túrt bele a hajába.- Csakhogy tudd Draco! Nem álmodozom rólad. Ez csak egy álom volt. Hangsúlyozom egy álom. És az álmaimat sajnos nem tudom konrollálni.- már nagyon fáradt és dühös volt. Így köszönés nélkül indult meg a klubhelység felé. Ám a fiú elé állt és ismét megállította. -Mégis hova mész?- érdeklődött. -Megyek az ágyamba tovább álmodozni rólad.- válaszolta gúnyosan a lány. Majd elsétált a döbbent fiú előtt. Pár percel később már ismét az ágyában feküdt és a fiú reakcióján gondolkozott. Az utolsó mondata után a fiú arcára ugyanis nem csak döbbenés látszódott. -Mintha reménykedett volna.- suttogta még a lány elalvás előtt. Beszélgetőpartnerének már nem ment ilyen könnyen az elalvás. Folyton a beszélgetésük részletei kavarogtak a fejében: "rólad álmodtam" "megyek tovább álmodozni rólad" De az a mondat, ami a legjobban feldühítette nem is a lány szájából hagzott el: "édes vagy, amikor haragszol"- Hogy mondhattam ekkora baromságot? Mi a franc ütött belém? Jó... tény, hogy tényleg jól nézett ki. De akkor is. Hogy lehettem ekkora hülye? És mégis mi a fenét álmodhatott rólam?- gondolkozott hangosan a fiú, s arcán ismét egy reménykedő mosoly futott át. Másnap reggel Hermióne valamivel kipihentebb volt, mint az előző napok bármelyikén. Mosolyogva lépett barátaihoz a reggelinél. -Nocsak Hermióne! De jó kedved van.- köszöntötte Harry a belépő lányt. -Igen.- tódította Ron tele szájjal.- Csak úgy ragyogsz ma reggel. Mi történt? -Á, semmi!- válaszolta a lány pirulva. -Csak jót aludtam. Ennyi az egész. -Örülünk!- csámcsogták barátai és ismét a rántottájukra koncentráltak. Nem csak a két fiúnak tűnt fel Hermióne kora reggeli jókedve. A Mardekár asztalánál ülő sápadt szőkeségnek is feltűnt a lány szépsége és vidámsága. -Elképesztő- morgott magában.- Én egész este nem tudtam miatta aludni, és úgy érzem magam, mint a mosott szar. Erre ő belibeg ide, mintha mi sem történt volna és én megint nem tudom levenni róla a szemem. Á! Kezdek begolyózni. Most meg mit mosolyog? Rajtam nevet. Á! Leszarom! Kezdek tényleg beghülyülni. Hermióne épp a zabkásáját ette, mikor tekintete a Mardekár asztalához tévedt. Rögtön egy ragyogó mosoly jelent meg az arcán. Barátainak nem merte elmondani, hogy azért van ilyen jókedve, mert az este úgy szólhatott vissza Draconak, hogy annak elállt a szava. És erre még rátett a fiú reménykedő tekintete is. Ám most nem bírta ki egy mosoly nélkül. A fiú arca sápadt volt, szemével fáradtan pislogott, a haja pedig kócosan állt a fején. -De aranyos.- gondolta a lány és rámosolygott a fiúra. Mire az morcos arccal felállt az asztaluktól és kivonult a teremből. -Van egy olyan érzésem, hogy fogunk mi még beszélgetni Malfoy.- mondta mosolyogva a lány. -Nincs ez még letudva Granger!- morogta a fiú a folyosón sétálva.