Nem lehet.- Hermióne fejében napok óta csak ez az egy mondat keringett. Nem igazán érezte jól magát. Sápadt volt és fáradt. Olyannyira , hogy ez már barátainak is feltűnt. -Hermióne jól vagy?- kérdezte Harry a reggelinél. -Persze Harry megvagyok. -Csak mert olyan sápadt vagy. -Igen- tódította Ron- és már napok óta nem eszel rendesen. -Jaj, hagyjatok már!- a lány kezdett kijönni a béketűrésből.- Mondtam már. Jól vagyok. -Ok. Csak kérdeztük.- visszakoztak barátai. -Most már mennem kell. Sziasztok! -Viszlát Hermióne! -Igen! Vigyázz magadra! -Meglesz.- mosolyogta el a lány és a könyvtár felé vette útját. Draco Malfoy sem volt éppen jól az utóbbi napokban. A szokottnál is sápadtabb volt és a nap minden percében egy nyilvánvaló hazugságot próbált bemesélni magának. -Csak egy mocskos sárvérű! Nem szerettem bele! Csak egy mocskos kis sárvérű!- mondogatta éppen magának a reggelinél a már ezerszer ismételt mondatot. Ám mit sem ért ez a mondat. -Héj Malfoy! Mi bajod van? -Hm?- a fiú épp elmerült a Griffendél asztalánál ülő barnahajú lány tanulmányozásában- Mit akarsz Monstro? -Azt kérdem mi bajod van? -Miért?- a fiú nagy nehezen elfordította szemét a lányról és ránézett a mellette ülő srácra. -Már vagy fél órája ülsz egy darab fánk fölött.- mondta furcsálkodva a srác.- Nem kéred?- csillant fel a fiú szeme.- Elvehetem? -Persze tömd csak tele magad! Nehogy éhen pusztulj.- morogta Draco. -Tekintve, hogy legalább egy tonnát nyom ez a hülye, nem veszélyezteti ez a halál.- hallatszott egy nyávogó hang a fiúk mögül. -Áh, szia Pansy- morogta lehangoltan a srác.- Már csak te hiányoztál. -Jaj már Draco cica!- visított fel nevetve a lány- Ne legyél már ilyen gonosz. Úgy is tudom, hogy csak viccelsz. -Rosszul tudod.-- morogta a fiú. Majd felkapta fejét mikor meglátta, hogy Hermióne felpattan a Griffendél asztalától. -Vajon hova megy?- gondolkodott magában, nem vette észre, hogy hangosan is kimondta. -Az a kis stréber? Valószínűleg a könyvtárba.- válaszolta Pansy.- De miért érdekel? -He?! Érdekel? Engem? Dehogy!- a válasz kicsit heves volt. -Akkor miért kérdezted?- nyafogta a lány. -Nem tudom.- vont vállat a srác- csak úgy- kezdett dühös lenni- különben is mi a francot érdekel?- ráordított a lányra és kirohant a Nagyteremből. Dühében nem is gondolkozott azon, hogy merre megy. Így eléggé meglepődött, mikor a könyvtár ajtajában találta magát. Vállat vonva ment be a könyvtárba. Ám megdermedt a mozdulat közepén mikor megpillantotta a lányt. -Istenem, de gyönyörű!- mondta egy hang a fejében. -Gyönyörű?- szállt vele szembe egy másik hang.- Ez csak egy kis sárvérű! -Tudom...de! -Nincs de! -Mr. Malfoy?- egy érdeklődő hang zökkentette ki gondolataiból.- Mit óhajt?- kérdezte a könyvtárosnő. -Semmit amiben maga segíthetne. -Ezt a pofátlanságot!- tátogott a nő, de addigra Draco már a polcok közt sétált, eléggé földúltan. Épp ezért levert pár könyvet és hangosan káromkodott.- Ó, hogy az a jó...Rohadt! -Megtennéd, hogy nem itt bővíted a ....szókincsed? Egyesek tanulnának!- ripakodott rá az az ember, akivel ilyen állapotban egyáltalán nem akart találkozni.- Á Draco! Te vagy az? -Már mondtam, hogy ne hívj a keresztnevemen te sárvérű!- morogta dühösen a srác. -Óh persze! Elnézést!- a lányt nagyon megbántották a szavak, így dühösen vágott vissza- Szóval csak te vagy görényke- nyomta meg a csak szót. -Ne hívj így!- sziszegte a fiú és pálcát rántott. Ám a lány nyugodtan állt előtte. -Komolyan mondom neked már semmi sem jó!- mondta majd egy gúnyos mosoly kíséretében elsétált a fiú mellett- Viszlát Malfoy! -Viszlát Hermióne- suttogta a fiú lehajtott fejjel. De ezt a lány már nem hallhatta. Könnyes szemmel közeledett az asztalhoz és zokogva ült le megszokott helyére. Madam Cvikker, a könyvtárosnő sajnálkozva futott hozzá. -Kedvesem! Mi a baj? Jól vagy? -Óh. Igen, köszönöm. Semmi bajom. -Biztos benne? -Igen...Igen, köszönöm! -Hát jól van. Ha bármiben segíthetek, csak szóljon. -Köszönöm, szólni fogok. Mondta egy halvány mosollyal a lány. -Hát jó!- mondta bizonytalanul az idős boszorkány és elment. -Jaj Draco!- sóhajtott lágyan a lány- Miért kell még mindig reménykednem. Miért?- és újra elsírta magát. Nem sejthette, hogy egy szőke hajú fiú nézte sajnálkozva az egyik könyvespolc mögül. Szemében most nem volt semmilyen lenézés vagy düh. Csak szerelem és szomorúság lángolt a szürke szemében. -Ne reménykedj Hermióne!- suttogta halkan.- Bennem soha ne reménykedj!