Könnycsepp

- Merlinre, milyen gyönyörű! Csodálatosan fest még így is, hogy még maradt rajta egy kis súlyfelesleg. Milyen kecsesen igazítja meg a díszeket, hogy tökéletesen összhangban legyenek. Olyan jó nézni. Békét és megnyugvást hozott nekem, pedig nem érdemeltem meg. És ő megtanított engem szeretni.

Perselus Piton kissé gúnyosan húzta el száját, utóbbi ironikus gondolatára. Kedvenc foteljában üldögélt a kandalló előtt, élvezte a vidáman táncoló tűz melegét, és közben feleségét figyelte.

Karácsony szentestéje volt. Kint sűrűn hullt a hó, fehér takaróval borítva le a tájat. Csend volt és nyugalom. Már két és fél éve vége lett a háborúnak, Voldemort elbukott. Harry beteljesítette a jóslatot. Sokan elestek a harcokban, sok rendtag, köztük Remus és Tonks. A Weasley család is elvesztette két gyermekét, Ront és Fredet. De nem hiába vesztették életüket, mert a halálfalókat sikerült megállítani. Többségük meghalt, és az életben maradtakat a minisztérium ítéletére bízták. Szép számmal voltak akik az Azkabanban kötöttek ki.

Dumbledore halála után, Perselus még jobban megkeseredett, mert tudta, hogy a gyilkosságra, amit elkövetett, nincs bocsánat. Reményét vesztette, hogy valaha is jobb élete legyen. Nem akart ő boldog lenni, csak egy kis nyugalmat akart. Lelke nem tudott napirendre térni tette felett. Gyűlölte a Sötét Nagyurat, gyűlölte Dumbledore-t és még jobban gyűlölte saját magát. Hatalmas tudása ellenére sem tudta megakadályozni, hogy talán egyetlen barátja meghaljon. És pont ő tette ezt meg. Bár tudta, hogy talán egyszer eljön ez a nap, mert egyezséget kötött Albusszal. Hogyha szükséges és elkerülhetetlen, meg kell ölnie őt. Emésztette magát, de mint mindig, kifelé csak közönyös állarcát mutatta. Így Voldemort megbízott benne, s fontos feladatokkal látta el. Előfordult, hogy egy-két tervét is megosztotta vele. De Piton igyekezett a harcokban a háttérben maradni, hogy még több vér ne szennyezze kezét.

Az egyik támadás során, a híres trió tagja, Hermione Granger is a harcolók között volt. A lány bátran és ügyesen védte az átkokat. Miután a Sötét Nagyúr csatlósai módszeresen megkínozták, és megölték a rendtagokat, Hermionénak a tapasztaltabb halálfalókkal szemben nem sok esélye maradt. Értékes fogolyként magukkal vitték a Nagyúr elé. Granger hősiesen állta a gyötrelmes kínokat, a brutális verést, és nem alázkodott meg Voldemort előtt. Perselus elismerően figyelte a lány önfegyelmét, s egy idő után megsajnálta. Önként jelentkezett, hogy Roxfortos sérelmeiért, hadd vegyen bosszút rajta. Miután megkapta a félig eszméletlen Hermionet, szállására vitte, és ellátta sebeit. Óvatosan fejtette le ruháját, hogy megtisztítsa a mély sebeket. Nem akart még több fájdalmat okozni a lánynak. Hermione egy pillanatra magához tért, és volt professzorára nézett. Mikor tekintetük találkozott, Piton látta a lány szemeiben a hálát és még valamit, amit nem tudott megfejteni, mert Granger elájult. A férfi nézte a gyönyörű arcot, a finom vonalakat és a kósza fürtöket. Már régen feltűnt neki a volt diákja szépsége…

Másnap a háború fordulatot vett, a rendtagok Harry vezetésével, saját csapdájába csalták Voldemortot. Piton kihasználva a zűrzavart, kimenekítette a lányt. Hermione bár még nagyon gyenge volt, de igyekezett tudatánál maradni. Miközben futottak, beleütköztek a halálfalók egy csoportjába. Gyors felfogásuk miatt, hamar rájöttek, hogy Piton mire készül, és igyekeztek megakadályozni azt. Perselus a túlerővel szemben megállta a helyét, bár egy-két átok eltalálta, de szerencséjére nem a halálosak. Hermione összeszedve maradék erejét megragadta Pitont, összpontosított a főhadiszállásra, és dehoppanált volt tanárával.

A harcok még egy hétig folytak Voldemort bukása után. Pitont vád alá helyezték, s gyorsított eljárásban tárgyalták ügyét. Hermione amint jobban lett, a professzor védelmére kelt. Az ítélethirdetés előtt egy főnix madár szállt be a terembe, és egyenesen a mágiaügyi miniszter asztalára ejtett egy kis csomagot. Abban egy kis üvegcse és egy levél állt, rajta Dumbledore aláírásával és pecsétjével. Az igazgató halála előtt még rendelkezett, hogy megvédje barátját. A levélben leírta Piton neki tett esküjét és ezt megerősítésként elküldte emlékét is. A merengőben tett látogatás után a minisztérium felmentette a vádak alól Perselus Pitont.

Nagyon kevesen voltak azok, akik hamar elfogadták az igazságot. De köztük volt McGalagony, a Weasley család, Mordon és Hermione. A lány egyre többet kereste professzora társaságát. Piton visszament tanítani, és az utolsó tanévben Granger önként jelentkezett a tanár mellé laborasszisztensnek. Perselus bár kissé morgott, de nem bánta. Mély benyomást tett rá a lány fegyelme, kitartása és bátorsága. Szép lassan megkedvelte diákját. Tanította, és Hermione örömmel szívta magába a tudást. Leste Piton minden mozdulatát, hogy elsajátítsa a bájitalfőzés mesterségét, és legfőképpen, hogy emlékezetébe vésse professzora arcvonását, kezének könnyed játékát és a számára rabul ejtő, igéző pillantását.

Ahogy teltek a hónapok ő úgy lett egyre szerelmesebb. Nem tudta, miként viselkedjen, mert remélni sem merte, hogy Piton viszonozná érzéseit. Csak lopva figyelte, nehogy elárulja magát. Perselus eközben szintén figyelte a lányt. Nem tudott betelni szépségével, bájával. Kedvessége és tudásvágya, már nem idegesítette, hanem lenyűgözte. Szép lassan azon kapta magát, hogy szereti őt. Miközben rágódott, többször is magán érezte a lány tekintetét. Nem tudta mire vélni ezeket a titkos pillantásokat, és bár már megváltozott, azért nem hazudtolta meg önmagát. Legilimentálta a lányt, mikor az munka közben elkalandozott. Megdöbbent azon, amit ott látott, de örült is neki, hiszen ez azt jelentette, hogy van esélye nála. Már csak azt nem tudta, hogyan tudassa a lánnyal, hogy ő is szereti.

Egyik este, miután már majdnem megfőzték az aznapi gyógyitalt, Hermione, gondolatban egészen máshol járva, megégette magát. Felszisszent és a hideg vízbe mártotta kezét. Piton aggódva figyelte a sérülést, levett az egyik polcról egy fiolát, s óvatosan megfogta a lány kezét. Kinyitotta a tenyerét és rácsöppentette a bájitalt. Hermione kissé megremegett a fájdalomtól, majd tanárára nézett. A férfi is őt nézte, és a lány valami egészen megdöbbentőt vett észre a tekintetében. Gyengédséget, féltést és ... vágyat. Csak nézték egymást. Majd Piton egyre közelebb hajolt, végül félénken megcsókolta. Hermione sóhajtva, kezét nyaka köré fonta és viszonozta a csókot. Percekig álltak így összefonódva, ajkaik édesen kóstolgatták egymást. Nem siettek, mert tudták, érezték, hogy most már életük együtt folytatódik tovább.

Hermione iskolaelsőként végezte el a Roxfortot, és felvételt nyert a Mágia Tudomány Magasiskolája egyetemre, bájitaltan mesterfokon szakra. Mivel nem akartak egymástól távol lenni, McGalagony igazgatónő engedélyével, Granger odaköltözött a férfihoz. Reggelenként a kapun túl hoppanált, majd a tanórák végeztével igyekezett vissza kedveséhez, így esténként együtt lehettek.

Első közös karácsonyuk Perselusnak több meglepetést is hozott. Számára szokatlan volt, hogy szép is lehet ez az ünnep. Hermione pici díszekkel tette meghitté lakrészüket, néhány fagyönggyel és szegfűszeges-fahéjas narancsgömbökkel. A nappali méretéhez képest hatalmas fájuk, csillogott a girlandok, gömbök és cukrok sokaságától. A kandalló tüze meleg fénnyel árasztotta el a szobát, és a két szerelmes kényelmesen dőlt el a leterített puha szőrméken. Hermione Perselus mellkasán pihentette fejét, miközben egy bűbáj segítségével hallgatták a Roxmorts utcáit járó kórus dalait. Később Piton egy apró csomagocskát nyújtott át a lánynak, mely egy gyönyörű jade kövekkel kirakott karikagyűrűt rejtett. A professzor feszengve nézte a lány reakcióját, hogy elfogadja-e őt élete társának, de Hermione csak könnyes szemmel rámosolygott, és bólintott. Piton megkönnyebbülten húzta magához, és csókolta meg szenvedélyesen. Mikor ajkuk szétvált, a lány is odaadta az ő ajándékát. Egy pár picike varázscipellő bújt meg a dobozban. Perselus kérdőn nézett rá, majd a felismerés pillanatában fekete szemében fény csillant, és még valami.

A februári, egyszerű kis esküvőjükön Hermione szülei és közeli barátaik voltak tanúi fogadalmuknak. Harry is beismerte és elfogadta, hogy gyűlölt volt tanára szereti legkedvesebb barátnőjét. Granger az első tanévét már nagy pocakkal fejezte be. Piton leste minden kívánságát, féltőn óvta még a széltől is. Esténként a lány hasát simogatta és közben mugli meséket olvasott fel a kis pocaklakónak. Az őszi színek kavalkádját, már hármasban csodálták. Kislányuk, Hanna, édesanyja zöld szemeit és édesapja sötét haját örökölte. Csodaszép arcocskája, mindig rabul ejtette Perselust mikor ránézett. Az esti felolvasásokat folytatta, bár tudta, lánya még nem értheti, de ő ragaszkodott ezekhez a meghitt percekhez. Szinte észre sem vette, és már más ember lett. Megváltozott. Felesége szerelme, és ez a törékeny kicsi lény, aki az ő saját vére, és aki a születése első pillanatától, feltétel nélkül szerette őt, reményt adtak neki. Újra tudott ő is szeretni.

Most, hogy itt ül, ölében a kis Hannával, és Hermionét nézi, mint díszíti hatalmas fenyőfájukat, végtelen melegség járta át szívét. Granger mintha megérezte volna, hogy figyelik, megfordult és szelíden mosolyogva nézte a két legfontosabb embert az életében. Nézte a férjét és édesen alvó piciny lányát. Tekintetük egybefonódott, majd lassan odasétált Perselushoz, és lágyan megcsókolta.

- Szeretlek! - mondta csendesen, majd mikor elfordult, Piton arcán egy könnycsepp folyt le.

                                                By: Vianda