A vörös hajú asszony meg sem várta, hogy a férfi megszólaljon, azonnal belépett a nappaliba.

- Öhm, minek köszönhetem a látogatást, Molly? – kérdezte zavartan Piton.

- Perselus, mindketten nagyon jól tudjuk, miért vagyok itt… - torkolta le a nő. – Szereted Hermionét?

- Igen – vágta rá a férfi gondolkodás nélkül – Illetve ehhez senkinek semmi köze!

- Megcsaltad őt? – kérdezte számonkérő hangon Mrs Weasley.

- Szóval panaszkodott a fényképek miatt. Természetesen nem én vagyok a képeken, semmi közöm nincs ahhoz a nőhöz – azzal elmondta, mit művelt Adrianne.

- Láthatnám a képeket?

Piton a boszorkány kezébe nyomta a fotókat, aki gyanakodva nézegette őket, aztán hirtelen elmosolyodott.

- Perselus, tűrd fel az inged a bal kezeden! – a férfi túl jól ismerte a nőt, ezért nem mert ellenkezni, szó nélkül végrehajtotta a parancsot, a következő pillanatban pedig már előkerült a bőrét elcsúfító Sötét Jegy.

Mrs Weasley az orra alá nyomta az egyik képet, amin az ál-Piton bal keze tisztán látható volt, a jegynek pedig nyoma sem volt rajta.

- Hát persze, ezt a Százfűlé főzet nem tudja lemásolni! – sóhajtott fel a férfi.

- Elég lett volna ezt megmutatni Hermionénak… És most gyere a főhadiszállásra, és engeszteld ki őt!

- Szó sem lehet róla! Nem fogok minden hisztije után könyörögni a bocsánatáért! Hinnie kellett volna nekem, de ő meg sem hallgatott!

- Úgy tudom, azzal kezdted, hogy ostobának nevezted… - szólt közbe az asszony.

- Akkor sem fogok könyörögni neki, hogy térjen észhez! – a férfi karba fonta a kezét, és dühösen nézett a boszorkányra.

- Nagy bolond vagy te, Perselus Piton! – mondta lemondóan Mrs Weasley, miközben felállt. – A képet viszont magammal viszem – azzal magára is hagyta a dühösen bámuló férfit.

Hermione egész nap a szobájában sírdogált, miután Mrs Weasley magára hagyta őt. Nagyon fájt neki, hogy Ginnyék nem keresték őt, de a szíve mélyén megértette a haragjukat. Már majdnem dél volt, amikor újra kopogtak az ajtaján, de ismét csak az eddig is őt vigasztaló asszony tért vissza, a kezében pedig egy nagyon ismerős képet tartott.

- Ez hogy került ide? – kérdezte mérgesen Hermione.

- Ne foglalkozz most ezzel… Nézd meg a képen Perselus bal karját!

- Én semmit sem látok rajta… Ó, a Sötét Jegy nincs rajta!

- A képen Frics van, akivel Miss Dubois Százfűlé főzetet itatott…

- Szóval nem csalt meg? – kérdezte boldogan a lány.

- Nem, úgyhogy végre kibékülhettek! – mosolygott rá az asszony.

- Perselus eljött értem? – vigyorgott a lány, és már indult is kifelé.

- Ö, nem egészen… Tudod, rosszul esett neki, hogy nem bíztál benne… Úgyhogy neked kellene a Roxfortba menni.

- Azt már nem! Ostobának nevezett, aztán kinevetett! Neki kell bocsánatot kérnie!

- Ti tényleg összeilletek… Két ilyen szörnyen makacs embert még nem láttam – sóhajtotta lemondóan az asszony, aztán magára hagyta a puffogó Hermionét.

„Azt lesheti, hogy könyörögjek neki! Honnan tudhattam volna, hogy Adrianne műve az egész… Hiszen tényleg eltűnt egész napra… Ha normálisan elmagyarázta volna, hogy nem ő van a képen, akkor el sem jöttem volna… Nem fogok mindig én engedni… Pár nap, és belátja, hogy neki kell idejönni.”

Perselus azonban egyáltalán nem jelent meg a következő napokban a Grimmauld téren, ehelyett folyamatosan a lakosztálya ajtaját nézte, és várta, mikor toppan be rajta Hermione. Pár nap alatt mindketten elunták a várakozást, és újra dolgozni kezdtek a saját laborjukban. A lány egyre ingerültebb lett, Mrs Weasley folyamatosan győzködte, hogy menjen el a Roxfortba, de Hermione megmakacsolta magát. Miközben a bájitalokat kavargatta, nagyon nehezére esett, hogy ne járjon folyton a szerelme a fejében, éjszakánként amúgy is mindig vele álmodott. Piton is újra visszatért a régi önmagához, szinte soha nem hagyta el a laborját, pedig akárhova nézett ott, mindig Hermionét látta maga előtt, mindenről a lány jutott eszébe. Voltak pillanatok, amikor majdnem elindult, hogy bocsánatot kérjen tőle, de a büszkesége mindig megakadályozta ebben. Nem is sejtette, hogy Hermione naponta többször is felöltötte utazóköpenyét, és végül mindig a főhadiszállás ajtajából fordult vissza ugyanebből az okból.

Már egy hete voltak külön, amikor a napi munka végeztével Piton azt vette észre, hogy leült a számítógépe elé. Hetek óta nem kapcsolta be, most azonban ösztönösen csatlakozott az internetre. Ugyanebben a pillanatban Hermione is a számítógépe előtt ült, és már épp ki akarta kapcsolni, hiszen nem volt elérhető az, akivel beszélni akart. Aztán hirtelen Perselus is belépett a programba… Pár másodpercig dermedten nézték a monitort, aztán egyszerre kattintottak…