Piton leroskadt a lány ágyára, és magát átkozta, amiért nem követte Hermionét még az éjszaka, és nem magyarázta meg rögtön a helyzetet. Így azonban volt ideje rádöbbenni, hogy élete legnagyobb tévedése lenne ellökni magától a lányt, talán a halálfalóságot leszámítva. Először nem akarta elhinni, hogy valaki szeretheti őt, ráadásul egy ennyire fiatal, intelligens és csinos valaki. Mióta az eszét tudta, tudatosan próbálta elkerülni a csalódást, egy falat vont maga köré, és próbálta távol tartani magától az embereket. Az Adrianne-ban való csalódás tovább növelte a bizalmatlanságát, így történhetett meg, hogy nem vette komolyan Hermione érzéseit. Némán meredt a párnára, amin tegnap este még a lány feje pihent, és teljesen elmerült az önsajnálatban. Aztán egy szörnyű gondolat furakodott az elméjébe: Ha Hermione elhagyta a kastélyt, akár bajba is kerülhetett. Az átok miatt még nagyon gyenge, ha rátámadnak, nem tudja megvédeni magát. Azonnal felpattant, és mint az őrült szalad ki a lakosztályából. Csak a bejárati csarnokban torpant meg, amikor rájött, nem tudja, hova menjen. A következő pillanatban azonban kinyílt a kapu, és Adrianne lépett be rajta.

- Mi történt, Perselus? Csak nem rám vársz?

- Nem láttad Hermionét? – kérdezte idegesen a férfi.

- Nahát, már nem Miss Granger? – kacagott fel a boszorkány, de a következő pillanatban abba is hagyta a nevetést, mert Piton megragadta a vállait, és megrázta. De nem ez volt benne a legijesztőbb, hanem a pillantása, a szemei ugyanis őrülten szikráztak.

- Azt kérdeztem, hogy nem láttad-e!

- De… - hebegte a nő, de aztán visszatért belé az erő, és gúnyosan folytatta. – Nagyon feldúlt volt a kis barátnőd, szinte szaladva hagyta el a birtokot úgy egy órája, és hátra sem nézve dehoppanált.

Piton azonnal elengedte őt, és hamarosan már az iskola birtokán szaladt lélekszakadva. Mikor végre elérte a birtok határát, ő is dehoppanált. Elindult a Grimmauld téren a tizenegyes és a tizenhármas ház felé, felidézte magában a főhadiszállás címét, és gyorsan belépett az épületbe. A konyhában Molly Weasleyt találta.

- Perselus, maga hogy kerül ide? Hónapok óta nem járt itt!

- Hermione… Hermione visszajött ide?

- Nem, de hát mi történt vele? Hiszen magának kéne ápolnia! – kérdezte rémülten a nő, Piton azonban válaszra sem méltatta, már el is hagyta a házat.

Reménykedett benne, hogy a lány visszatér a barátaihoz, de a szíve mélyén sejtette, hogy nem fogja a főhadiszálláson találni. Kissé elbizonytalanodott, hogy most hova menjen, végül úgy döntött, megnézi az összes olyan helyet, ahová Hermione mehetett. Először a Szent Mungóba hoppanált, ez volt az egyetlen hely, ahol nem akarta megtalálni a lányt. Örömmel vette tudomásul, hogy aznap még egy fiatal, barna hajú nőt sem szállítottak be, így aztán azonnal tovább indult. Egész nap meg sem állt, minden lehetséges helyen járt, ahol Hermione megfordulhatott: a Foltozott Üstben, az Abszol úton, könyvtárakban és könyvesboltokban, de sehol nem járt szerencsével. Már esteledett, amikor úgy döntött, visszatér a főhadiszállásra, és nem is bánta meg, ugyanis ott már Ginny Weasley várta őt egy levelet szorongatva.

- Professzor úr, anya elmondta, hogy Hermione eltűnt, ezért azonnal utána küldtem egy baglyot, és ő válaszolt is!

Piton szó nélkül vette ki a lány kezéből a pergament, és izgatottan olvasni kezdte.

Kedves Ginny!

Ne haragudj, nem akartam rátok ijeszteni, csak úgy éreztem, szükségem van egy kis egyedüllétre, ahol rendezhetem a gondolataimat. Nem kell aggódnotok értem, biztonságos helyen vagyok, és már nem is érzem magam rosszul, szinte teljesen meggyógyultam, Kérlek, ne keressetek, ha összeszedtem magam, azonnal hazamegyek.

Ölel:

Hermione

A férfinak le kellett ülnie egy kicsit, attól tartott, hogy eluralkodik rajta a düh, és a falba fogja verni a fejét. „Hogy nem jutott eszembe, egyértelműnek kellett volna lennie, hogy oda fog menni. Mit keresett volna az Abszol úton? Teljesen meghülyültem, hogy nem oda mentem először…” Ginny Weasley nem az első ember volt, akit aznap szó nélkül hagyott faképnél, de most nem foglalkozott ezzel, inkább sietve elhagyta a házat, és a csendes kisvárosba hoppanált, Remélte, hogy hamar megtalálja a házat, de nem ment olyan könnyen, hiszen még csak egyszer járt itt. Végül nagy nehezen rábukkant a kis családi házra, és nagyon megkönnyebbült, hogy az egyik helyiség ablakából fény szűrődik ki. Az ajtóhoz sétált, és óvatosan bekopogott rajta, pedig szíve szerint azonnal berontott volna, de nem akart ráijeszteni a lányra. Mikor azonban Hermione résnyire kinyitotta az ajtót, nem hagyta, hogy a lány rácsapja, gyorsan belépett a házba.

- Mit akarsz itt? – kérdezte könnyes szemmel Hermione.

- Téged! – Azzal Piton magához rántotta, és szenvedélyesen megcsókolta, a lány pedig ezután már nem tiltakozott, csak óvatosan belökte az ajtót, majd az emelet felé húzta a férfit.