|
6. fejezet
Nanny kate 2007.08.30. 20:29
Szerző megjegyzése:
Nagyon sok köszönetet mondok bétámnak tundibogyónak, aki az összes művemet bétázta. :-)
Hát egy hónapig halogattam a dolgot, sokat nyaraltam, ezért elnésést a késésért.
Fejezettel kapcsolatban, hosszú szünet után mintha elfelejtettem volna írni, ezért nem érzem túl jónak ezt a fejit. Azért írjatok véleményt, hogy milyen lett. :-)
Másnap reggel Hermione felkelt, lassan felöltözött, rendbe szedte magát a mosdóban, majd elpakolta a táskáját. Mikor készen állt, elindult lefelé a lépcsőn. Be akart menni a konyhába, de az ajtóban megtorpant. Megpillantotta a férfit, aki háttal ült neki és újságot olvasott. Óvatosan ki akart osonni a bejárati ajtó felé, mikor megszólalt egy hang a háta mögött.
- Nocsak, bujkálunk? – kérdezte tőle Piton mosolyogva.
- Nem bujkálok, csak sietek a suliba. Ha nem tudná, még mindig tanuló vagyok – vetett rá egy mogorva pillantást a kérdezett.
- Elviszem autóval.
- Nem kell, odatalálok – hangzott a felelet.
- Oké, akkor azonnal jöjjön haza, amint végez! – szólította fel Piton.
- Ezt maga mondja? Nem az apám, úgyhogy ne parancsolgasson nekem! – Hermione nyúlt a kilincs felé, de a férfi megfogta a csuklóját. – Hagyjon engem békén!
- Nem! – nézett rá szigorúan. – Nálam él két hónapig. Amíg itt van, akkor azt kell tennie, amit mondok. Megértette?
- Hm… – morgott a lány és kisietett az ajtón.
Perselus sóhajtva leült a kanapéra és a földet bámulta. Teljesen értelmetlennek tartotta, hogy a lányt fogva tartsa. Az volt a célja, hogy Hermione beismerje az igazát és megbocsásson neki. De tévedett. Csalódottan indult az emeltre, hogy átöltözzön, mielőtt a munkahelyére indul.
***
Délután Hermione kilépett az Aurori Mágusakadémiának nevezett épületből. Lassan sétálni kezdett a Piton házához vezető úton. Az egyik tér sarkánál megtorpant, mert észrevett egy vörös üstököt.
- Ginny! – kiáltott barátnőjének Hermione.
- Hermione! – Odaért a barátnőjéhez és átölelték egymást. – Hogy vagy? – kérdezte aggódva.
- Hát… most jól, de ott… – morgott válaszul Hermione.
- Megkaptam a baglyot, de féltem válaszolni, nem akartam balhét – mondta szomorúan Ginny. – Nem tudom, hogy milyen rendszer van nála.
- Eddig még semmilyen. – Leültek az egyik közelebbi padra. – Nem foglalkozok vele, parancsolni akar, de nem hallgatok rá.
- Te tudod. Mondom, légy óvatos vele! Bár én megbízok benne, jó üzletember. Az mondják, hogy igazi férfi… – itt elhallgatott.
- Hogy értve? – kérdezte meglepetten barátnője. Nem tudta elképzelni Pitont, mint kemény férfit, de nem kételkedett Ginny szavában. Hirtelen eszébe jutott a férfi meztelen felsőteste, amit előző este volt szerencséje látni. Gyanítani kezdte, mire célzott a lány, és lassan elképzelte Pitont meztelenül. Nem vette észre, hogy barátnője szólongatja.
- Hahó, itt vagy? – intett kezével Hermione előtt, ezzel akarta visszarántani az álmodozásból.
- Ja… igen, bocsi – hebegett a lány.
- Merre kalandoztak a gondolataid? Megemlítem neked Pitont, te meg álmodozni kezdesz? Ugye nem estél bele?
- Én? – pattan fel, és úgy nézett a barátnőjére, mintha amaz bolond lenne. – Soha! Azok után… – hebegett.
- Ülj le! – szólt rá parancsoló hangon Ginny. Hermione elmosolyogott, és egy pillanatra olyan érzése volt, mintha Mrs. Weasleyt hallaná. Engedelmeskedett Ginnynek és visszaült a padra.
- Bocsi. Mondd, honnan tudsz Piton magánügyeiről?
- Hát, tudod, sok nővel dolgozom együtt a Minisztériumban, és hallottam ezt-azt.
- Éspedig?
- Azt mondják – itt suttogóra fogta a hangját Ginny –, hogy… hogy nagyon nagy étvágyú – fejezte be a mondatát. Hermione tudta, hogy nem ezt akarta mondani.
- És még mit mondtak róla? – kérdezte kíváncsian.
- Semmit – mondta, és nem mert a barátnője szemébe nézni, ezért figyelni kezdte a galambokat, amik a téren csipegették fel az elszórt morzsákat.
- Naa… – könyörögni kezdett.
- Hermione, ezt nem szeretném elmondani. Majd Piton elmondja, ha akarja. Remélem, megértesz! Nem akarok pletykás lenni és azt sem, hogy tőlem tudd meg.
- Megértelek. De azt hiszed, hogy Piton ezt elmondaná?
- Két hónap hosszú idő. Tuti, hogy megtudod. Ezt nem lehet sokáig titkolni – biztatta barátnőjét Ginny.
- Mi újság nálatok? – kérdezte témát váltva Hermione.
- Mindenki rendben van, bár Ron eléggé letört… De megérdemli! –mordult fel Ginny. – Főleg azután, ami köztetek történt.
- Ne foglalkozz ezzel! Régen volt, el van felejtve –nyugtatta barátnőjét.
- Nekem nem úgy tűnik. Másképp viselkednél Pitonnal, ha így lenne. Engem nem tudsz becsapni – szólt rá fenyegető hangon, de nevetve a vörös hajú lány.
- Jól van, megadom magam. Jaj, mennem kell! – mondta Hermione, miután megnézte az óráját. – Tudod, igyekszik szemmel tartani.
- Kár, légy jó és írj! – búcsúzott Ginny. – Majd legközelebb is megpróbálok elszabadulni Minisztériumból, és itt találkozunk – biztatta.
- Oké, akkor, szia! – búcsúzott szomorúan Hermione. Halk pukkanással Ginny dehoppanált.
Hermione lassan útnak indult. Magában töprengett, hogy Ginny pontosan mit akart neki mondani Pitonról. Nem is gondolta, hogy hamarosan a „börtönében” kapja meg a választ. Néhány percig bandukolt, mikor elhaladt mellette egy taxi. Pitont látta benne, vagy csak káprázott a szeme? Gondolt egyet, és dehoppanált.
Gyorsan megérkezett a házhoz, és magában reménykedett, hogy a férfi még nincs otthon. Egy varázslattal kinyitotta az ajtót, és halkan becsukta maga után.
- Professzor? – szólogatta halkan. Mikor megbizonyosodott, hogy a férfi nincs otthon, felsietett az emeletre. Megcélozta a dolgozószobáját, óvatosan kinyitotta az elért ajtót és belépett rajta. Elfelejtette becsukni az ajtót maga mögött, ahogy lassan az asztalhoz sétált és elkezdett kutatni fiókokban, szekrényekben. Jó sokáig időzött bent, de eddig semmi utalást nem talált arra, amit Ginny említett.
- Te mit csinálsz apa dolgozószobájába? – szólt egy mély hang. Hermione ijedtében ugrott egyet, és elővette a pálcáját. Az illető is előhúzta a maga pálcáját. A lányt meglepte az idegen, mert hirtelen Perselust látta maga előtt, húsz évvel fiatalabb kiadásban.
- Te ki vagy? – kérdezték egymástól egyszerre.
- Troy vagyok – mutatkozott be a fiú. – Az apám Perselus Piton. És te?
- Az-az apád, aki Minisztériumba dolgozik? Ő, aki megszólalásig hasonlít rád?
- Igen.
- Oh – könnyebbült meg a lány és nevetve leült az egyik fotelbe. Troy is szintén leült, és csodálkozva nézte a lányt. – Hermione Granger vagyok. Téged kerestelek.
- A fiókokban? – fintorgott a fiú.
- Nem – nevetett Hermione. – Csak hallottam valamit, de nem akarták elárulni nekem a részleteket. Utalást vagy bizonyítékot kerestem itt, hogy mire gondoltak. Lám, erre betoppantál és itt a válasz.
- Örülök, hogy segíthettem a keresésemben – vigyorgott rá. – Most jöttem meg taxival, jövök be és hallottam a motoszkálást idefent. De sajnálatos módon semmilyen papírt nem találsz itt rólam.
- Miért? – kérdezte óvatosan a lány.
- Hogy miért? Hát azért, mert az apám félig kitagadott engem, félig nem. Törvénytelen fia vagyok. Úgy húsz éve anyám megismerkedett apámmal. Fél évig tartott a viszony, mikor apám elhagyta anyámat. Később kiderült, hogy anyám terhes lett velem, amitől apám kiborult, és hogy ne mocskolják be a nevét, halálfalónak állt. Anyámmal éltem Amerikában, mikor nyolc éves koromban apám beállított. Akkor láttam először, de megszeretett. Akkor állt át a jó oldalra, egyedül anyám és Dumbledore tudták. Mikor az öreget megölte, mi is menekültünk anyámmal, mert féltünk, hogy minket is megöl. Azóta a háborúnak vége, tisztáztuk a dolgot és tartjuk a kapcsolatot, bár nem élünk együtt – fejezte be a mesélést Troy. – És te hogy kerülsz ide?
- Hát, az úgy volt, hogy… – kezdett bele a mesélésbe a lány. Troy figyelmesen megnézte Hermionét magának, és eldöntötte, hogy nagyon csinos. Hermionén laza fehér póló volt farmernadrággal. Tudta, hogy apjának nagyon jó érzéke van a nőkhöz. Azt is megállapította, hogy a lány nagyon okos. Meg kell szereznem, gondolta magában.
-… és így kerültem ide – fejezte be a mesélést Hermione.
- Akkor ezek szerint apám csak megvett téged – mondta gúnyos hanggal Troy.
- Mondhatnánk úgy is – komorodott el a lány.
- Apám bármire képes, úgyhogy vigyázz vele! – figyelmeztette a lányt.
- Fura, ahogy apádról beszélsz. Látom, hogy nem vagy valami boldog.
- Nem ám! Az utóbbi időben eléggé megromlott a kapcsolatunk. Mindegy, nem lényeges – legyintett, és felállt. – Nem jössz le egy kicsit kávét inni?
- De – hangzott a felelet.
Lassan elindultak a lépcsőn, le a konyhába. Troy egy pálcaintéssel elkészítette a kávét. Órák óta csevegtek életükről, mikor estefelé egy váratlan látogató berontott a konyhába.
- Troy! Mit keresel itt? – zengte egy hang.
Kritika
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
