3. fejezet
Nanny Kate 2007.08.30. 20:23
Szerző megjegyzése:
Folytatódik az Odúbeli jelenet. Találkozhattok már a többiekkel is. Ron megkapta a magáét Hermionétól, közben a lány levelet kap Perselustól...
Ron Weasley lépett be a szobába. Hermione egy sóhajtással felállt, és kinézett az ablakon. - Hello, Ron – köszönt vissza fáradtan. Ginny nézte a párost, kíváncsi volt, hogy mi fog ebből kisülni. - Ginny, menj ki! – szólt a húgának Ron. - Ne menj! – riadt meg Hermione. - Akkor mit is csináljak? – kérdezte Ginny meglepetten. - Hallgass rám! – mondta kórusban Hermione és Ron. Ginny csak megszeppenve nézett rájuk, majd Hermionénak elege lett és kirohant. - Hermione… – szólt utána szomorúan Ron. - Ezt jól megcsináltad! Így is elég baja van nélküled! – kiabált Ginny, és kiment, ott hagyva bátyját megsemmisülten.
Hermione gyorsan odament Mrs. Weasley-hez és segített neki mosogatni, hogy valamivel elterelje a figyelmét a Ronnal való találkozásról. - Te lány, mi ez a kapkodás? – lepődött meg Mrs. Weasley, mikor Hermione összetört egy tányért, amit az asszony egy intéssel újra összeragasztott. - Bocsánat, Molly – válaszolt szemlesütve Hermione. Ekkor lépett a háta mögé Ginny. - Hermione, hagyd az edényeket! Gyere egy kicsit sétálni! Beszélgetnünk kellene… – szólt hozzá a lány. - Jól van, menjetek – nézett rájuk nevetve Mrs. Weasley.
A lányok nem is húzták az időt, elmentek egy kis friss levegőt szívni. Néhány percig egyik sem szólalt meg, aztán Hermione kezdte. - Ezt nem fogom kibírni, Ginny! – fakadt ki. - Nyugi! Holnap elmész Pitonhoz… – szájához kapta a kezét, rájött, hogy mit mondott. - Semmi gond – nyugtatta meg Hermione, és a földet nézte. – Elegem van a férfiakból! Sose tudom elfelejteni a múltat. - Mi történt ? – kérdezte meglepetten a barátnője. - Te nem is tudsz róla? Ja, akkor voltál nyelvet tanulni Franciaországban – felelt Hermione. - Nos? – kérdezte a vörös hajú kíváncsian. - Hát… ez nem mese, ami velem történt. Szerencsére kevesen tudnak róla – szólt Hermione szomorúan. – Jól van, látom kíváncsi vagy, akkor elmesélem. Három évvel ezelőtt… – kezdett mesélésbe Hermione. Fél óráig mesélt, nem is vették észre, hogy nagyon messze elmentek az Odúból. Amikor Hermione befejezte a mesélést, Ginny olyan mérges volt, hogy majdnem kiabált. Nem Hermionét hibáztatta, hanem az elkövetőit. - Te jó ég! Már este hat óra van? – nézett az órájára meglepetten Hermione. Lassan visszabandukoltak a házhoz. Ginny egész úton magában szitkozódott, de mire a házhoz értek, már lecsillapodott valamennyire.
Hamarosan bementek a házba, ahol ínycsiklandozó vacsorával várt rájuk. Mrs. Weasley, aki remek ételeket készített mindenkinek. Távollétükben gyarapodott a Weasley család., mivel megérkezett Bill és Fleur a kicsivel, és az ikrek is hazaértek. Charlie még mindig Romániában dolgozott, Percy pedig meghalt még a háborúban. Hermione körülnézett a vidám társaságon. - Szervusz, Hermione! – üdvözölték kórusban ikrek. - Hello! – köszönt neki Fleur még mindig francia akcentussal, de már remekül beszélt angolul. - Hogy vagy? – kérdezte tőle Bill mosolyogva. Hermionénak gyanús volt, hogy mindenki jókedvű. Gyanította, hogy Mrs. Weasley szólt nekik a jelenlétéről. - Köszönöm, jól vagyok – válaszolt Bill kérdésére, és csak akkor vette észre Ront, aki a kandalló előtt ült, és elmélyülten gondolkodott. - Jól van gyerekek! Most már itt vannak a lányok, gyerünk vacsorázni – szólította fel őket Mrs. Weasley. Mindenki asztalhoz ült, és szinte néma csendben kezdtek el vacsorázni. A vacsora végzetével Ron megszólította Hermionét, és bár látszott rajta, hogy halkan akart kérdezni, de mégis hangosabbra sikerült, mint tervezte. - Hermione, nem alszol nálam? – bukott ki belőle a kérdés. A kérdezett felpattan, adott neki egy pofont, majd felsietett az emeletre. Ron elképedve nézett utána, majd visszafordult a többiekhez, akik bosszús arccal tekintettek rá. - Normális vagy, Ron? Azok után… – hápogott Ginny, és Hermione után ment. - Szerintem nem – válaszolt húga kérdésére Fred. - Ron, szégyellheted magadat a viselkedésért! – szólt hozzá mérgesen Mr. Weasley. - Jól van, kisfiam – mondta Mrs Weasley, és elvette előle a tányért –, ha nem érted Hermione problémáját, akkor a jövőben ne szólj hozzá! – mérgelődött. - Bocsánat! – mondta mindenkinek Ron.
- Jól vagy, Hermione? – kérdezte tőle óvatosan Ginny. - Igen, csak Ron kicsit kiakasztott – válaszolt a lány. – Csak azt nem tudom, hogy fogom kibírni vele holnapig. Tudod, mégis jobb lenne Pitonnál, mint itt vele. Pitont úgyis bosszantani fogom, de Ron meg engem piszkál. - Nincs semmi baj – nyugtatta őt Ginny. – Holnap elmész hozzá és meglátjuk, hogy mi lesz. Lehet, hogy más a szándéka, mint amire gondolnánk. - Remélem! – sóhajtott fel Hermione, és kinézett az ablakon. Figyelte a lemenő nap fényét, és ahogyan alkonyodik – mindig is szerette a napnyugtát. Tovább nem beszélgettek Ginnyvel, és lassan készülődni kezdtek az alváshoz. Miután lefeküdtek, Hermione gondolkodni kezdett a sötétben. Hallotta, hogy Ginny forgolódik, amiből rájött, hogy még ő sem alszik. - Alszol? – kérdezte a biztonság kedvéért barátnőjét Hermione. - Nem tudok. Nem megy ki a fejemből a múltad – hangzott a felelet. - Akkor beszélgessünk egy kicsit. Ugyebár te a Minisztériumban dolgozol? Akkor láthattad Pitont. Milyen lett? - Hú, Hermione. Jót kérdeztél – nevetett Ginny. – Hát, nem sokat láttam, de az biztos, hogy sokat változott az elmúlt három év alatt. Nem csak belsőleg mondom, hanem külsőleg is. Nem olyan modortalan, a külseje is jobb. Néha mosolyog, mostanában szoktam látni őt társaságban is – foglalta össze röviden tapasztalatait a lány. Azt már nem akarta megmondani barátnőjének, hogy volt már pár nő rajongója is egykori professzoruknak, nehogy ráijesszen ezzel Hermionéra. - És külsőleg milyen változásokon ment át? – kérdezte tőle kíváncsian a lány. - A haja nem két oldalt van már elválasztva, a ruházata sem sötét és az arca sem olyan fakó, mint régen. Hermione elképzelte maga előtt Pitont és nevetni kezdett. - Mi olyan vicces? – kérdezte tőle Ginny meglepett hangon. - Semmi – kuncogott Hermione. - Na, áruld el! Mert ha nem… – fenyegetőzött Ginny nevetve, mire Hermione hozzávágtott egy kispárnát, de célt tévesztett a sötétben. – Meg akarsz dobni? – kérdezte tettet sértődöttséggel barátnője. – Na, aludjunk! Holnap nehéz nap vár ránk – szólt a fal felé fordulva és elaludt. Hermione még sokáig nem hunyta le a szemét. Ideges volt a másnapi találkozó miatt. Milyen lehet most Piton?
***
Másnap reggel Hermione fáradtan és kicsit ziláltan ébredt. Alig aludt valamit az éjszaka, mivel álmában újra lejátszódtak a múlt jelenetei. Észrevette, hogy Ginny már nincs az ágyában. Biztosan el kellett mennie korán dolgozni, gondolta. Hermione lassan felöltözött és lement a földszintre, ahol a konyhában Mrs. Weasleyvel találkozott. - Jó reggelt, Molly! – köszönt Hermione. - Jó reggelt, drágám! Mit kérsz reggelire? – kérdezte tőle az asszony. - Egy kis pirítóst ennék, nem vagyok annyira éhes – válaszolt a lány. Mrs. Weasley gyorsan elkészítette neki a reggelit. Hermione unottan rágcsálta a pirítósát, és érezte, hogy egy falat sem akar lemenni a torkán idegességében. Egy bagoly röppent be a nyitott ablakon, csőrében egy levéllel, Hermionénak címezve. A lány felnyitotta, és egy sóhajtással félrerakta, majd folytatta a reggelizést. Mrs. Weasley sejtette, hogy mi állhatott a levélben. - Mikor kell elmenned a Minisztériumba? – kérdezte Hermionétól. - Egy óra múlva – hangzott a válasz. Hermione feladta az evést, és felment készülődni. Egyszerű, de ünnepélyesebb ruhát húzott fel. Tudta, hogy hová kell mennie, még előző nap Ginny útba igazította. Lassan elkészült, majd a konyhában elbúcsúzott Mrs. Weasleytől. - Vigyázz magadra! – kiáltott még utána, de a lány már dehoppanált.
Hermione hamarosan a Minisztérium főcsarnokában találta magát. Lifttel lement a negyedik szintig, kiszállt, és befordult jobbra a második folyósóra, ahol megtalálta a Külsőségi Balesetbizottságnak nevezett termet. Egy kis segítséggel megtalálta az igazgatói irodát is. - Jó napot kívánok – köszönt a titkárnak. – Hermione Granger vagyok, és az igazgatóval van megbeszélésem. - Egy pillanat – felelte a titkár, és bekopogott az igazgatói irodában.
- Tessék – szólt Piton. - Miss. Granger várja önt odakint. - Fáradjon csak be – hangzott a felelet. Kint a titkár intett Hermionénak, hogy bemehet. A lány egy sóhajtással megfogta az ajtó kilincsét, és benyitott.
|