Ezt a ficit nem én írtam, hanem Rui én csak lefordítottam. Ettől függetlenül a fic saját fordítás, ezért d'ont copy!!^^

Names

 Azt mondtam neked, hogy öld meg, amikor esélyed volt rá. Nevetett Zelas, miközben papja a fájdalomtól remegett előtte. Most nézz magadba. Egy sóhajjal és egy gyors korty borral a Beastmaster hátradőlt a trónjában. Mit kell mondanod magadnak, Xellos?

Sok erőfeszítéssel, a tábornok, kinyitotta az átlagosnál most sokkal sötétebb szemeit. A hasított szemei égtek, ahogy az a fekete energia, ami összetartotta az alakját, lassan kígyózott a szeme sarkából. Miközben Mazokuként fájdalmon élt, de a pap nem szokta meg, hogy ez a fájdalom több legyen a testi fájdalomnál. Ez a seb húzta a karmait minden idegén keresztül. Ez döfött a belé egyre mélyebb és mélyebb minden lélegzettel.

A szőke úrnő felhúzta a szemöldökét, ahogy Xelloss összegörnyedt, miközben összeszorította a fogait és próbálta elnyomni a szenvedés nyögéseit. A teste energiájának fekete cseppjei legurultak a homloka fölött és egyesültek a padlón miközben lila haja feketére változott.
Mindaz, amit a mestere tett vele, mind az amin keresztülment, helyes volt. Egyszer figyelmeztette. Bár közvetlenül nem keverte bele magát az ügyeibe, Zelas erősen érvelt amellett, hogy ez fájdalmas véget fog érni. Xellos megállapította, hogy arra gondolt, hogy ez fájdalmasan Filiának fog véget érni, nem neki. Még ő élt, teremtőjének minden joga meg volt rá, hogy szitkozódjon.

Tudok olyat is, amit jobban érzel, fiú. – dorombolta Zelas. A forró hasító érzésen keresztül a pap képes volt egy csekély félelmet érezni az alkalmi címe miatt. Bár ő teremtette, ritkán ismerte el a rokonságukat.
 
Minden, amit tenned kell, csupán annyi, hogy megölöd.

A szemei kinyíltak az ötletnél. Ez valóban egy olyan javaslat, ami egy iszonyú nagy ütés volt a már szenvedő mazokunak.

Ne nézz így rám. - mondta hűvösen a szőke hajú nő. Ez helyrehozná a hibádat és a barátaid búsulnának. Képzeld el a csinos érzelmeiket, utálat és bánat, amik hetekig és hónapokig táplálnak téged. Kétségtelenül ez begyógyítaná a sebeid és helyrehozná a hibáidat, és ezzel elsimítanánk mindent. A Lord a szemében egy elrévedő pillantást, ami mintha valami romantikus alakról álmodozna.

Ha hitt a romantikában, vagy ha álmodott.

Ha neki volt szíve.

Xellos nyitotta a száját, hogy tiltakozzon, de helyette csak egy mély nyögés tört fel a torkából.

Zelas önelégülten mosolygott, miközben nézte kegyeltjét. Mindaz, amit tenned kell, azért, hogy elég sokáig jobban érezd magad, csupán annyi, hogy fejezd be a feladatot. A válasza csönd volt. Mond, szereted őt?

A Beastmaster, Xellos elgyötört szemeibe nézett. Nem volt biztonságos, hogy Xellos választ adjon erre. Ha igent mondana, Zelas megölné, hogy elpusztítsa a bajok okát. Ha nemet mondana, akkor a mestere azt mondaná, hogy nem kellene problémának lennie annak, hogy megöli a sárkányt. Nem szabadott mondania semmit ez volt a legbiztonságosabb út.

Abból a hideg, vad kuncogásból, ami kitört Beastmasterből, tudta, hogy nagyon körültekintő volt a gondolatit illetően. - Értem. Mindig ügyes, voltál Xellos. - A vidám hangja jéghidegre változott. Kivéve most. Gondolt egyet és oda teleportált, térdelő pozícióba papja mellé. Miközben az ujjhegyei csúcsaira vitte a reszkető fia állát, és maga felé fordította az arcát, megkérdezte:-. Élni akarsz?

Könnyű kérdés, igen.

Azt akarod, hogy segítsek? - dorombolta Zelas. A habozását látva, a Beastmaster nevetni kezdett. Valaki meg fog halni, Xellos. Már megerősítetted, hogy nem te akarsz az a mártír lenni, aki meghal.

Eltűnne a fájdalom. Azt ígérte, hogy a fájdalom eltűnne. De hogyan élhetne egy dühös Linával a nyomában? Az egész csoport együtt gyűlölné, ha a sárkány, ahogy Zelas hívta őt, meghalna. Xellos biztos volt benne, hogy megölhetné őket, de ez az első gyilkosság volna, ami őt tesztelné.

Bízott benne. Esetlen volt bizalma. Ez kényelmetlen helyzetbe hozta őt és kifáradna attól, hogy elmegy meglátogatni a Váza és Buzogány boltot. Soha semmi nem volt ami meg gátolta volna, feladata elvégzésében.

Ha egy halállal kellett biztosítania a Lord Beastmasternek tett hűségét és csak azért mert a saját élete fontosabb, el kéne veszítenie Filiát.

- Végre…ha…hajtom…a…p…parancsodat. – dadogta Xellos.

A szőke nő előtte állt és nevetett. Hangja az egész termet kitöltötte. Valóban egy ügyes kis farkas vagy, Xellos. – mondta, miközben önelégülten mosolygott. Ha a lelkiismeretemre próbálsz hatni, akkor nem fog sikerülni, mert az, nekem nincs

. A szemei összeszűkültek.
- Öld meg. - sziszegte a nő. Azután figyelmeztetés nélkül a Lord kinyitotta a kezét, teremtménye irányába, és sötét energiát bocsátott a testébe. Xellos üvöltését az egész szigeten hallani lehetett.

Xellos soha nem érzett ekkora fájdalmat. Olyan volt mintha újra teremtenék. A teremtője tiszta negatív energiáitól elájult. Miért élek? Ez a vég! A szabadság. Ez volt! Aztán Zelas felélesztette, és eszébe jutatta, hogy ki is volt, és, hogy mi a feladata!

Az újonnan kölcsönadott erejével a Beastmaster kedvenc eszköze odamászott a térdeihez. Végre hajtom a parancsodat Lord Beastmaster.

Zelas felemelte az üvegét. - Akkor tedd meg.

***

Xellos nem volt túl boldog amiatt, hogy arra kényszerült, hogy öt km-t sétáljon Filia boltjáig, mert annyira legyengült, hogy nem tudott teleportálni. Nem rajongott azért, hogy volt valaki, aki tudta a titkait, és amióta erőtlen volt, még kevésbé örült neki.

Ez még mindig a reggel korai óráiban volt, amikor csendben kinyitotta a hátsó ajtót. Xellos már nem volt idegen itt, így ez felesleges volt. A Filiával eltöltött körülbelül két év alatt annyi dolgot tapasztalt, amikre, most keserűen emlékezett, a mestere kölcsönvett ereje miatt.

Miközben gyorsan haladt a fő bolti területen túlra és hosszú lépésekben a második emeletre, ahol a lány aludt. Xellos csak rövid szünetet tartott az ajtó előtt mielőtt belépett.

Az alvó nőstény nem mozgott, amikor közelebb csúszott hozzá. Nem hátrált meg miközben mormolt valamit, amitől egy kés jelent meg a kezében, amit az asztrális testéből hozott létre. A homályon és varázslaton keresztül Zelas védte őt, Xellos érzett valamit, ami egyre jobban eluralkodott rajta, valami, ami a rettegéshez hasonlított. Ez lehetetlen..

Mióta Zelas megtalálta Linát és kis csapatát, azt akarta, hogy ez az egész úgy nézzen ki, mint egy szörnyű gyilkosság. A kés azért kellett, hogy úgy tűnjön, mintha egy halandó tette volna.

A szemei lassan kinyíltak, az ametiszt színű szemei úgy tűnt, izzanak a holdfényben. Ő volt a rémálmom, abban az éjszakában lévő taszító hang volt, aki fent tartotta a takaróik alatt megbúvó gyerekeket. Xelloss egy mazoku volt és ezért kellett volna, hogy ezt ne munkának, hanem inkább valami szórakozás félének nézze. Ha levegőt venne, meghalna. A tiszta és egyszerű érzelem, ami emellett a nőstény mellett lüktetetett, elég volt ahhoz, hogy beteggé tegye őt.

Ez az érzelem kínozta kívülről és belülről egyaránt. Ha nem siet ez akár, végzetesnek is  bizonyulna.

Xelloss nem akarta azt, hogy úgy emlékezzenek róla, mint a Beastmaster papja, akit megmérgezett ez az egyszerű teremtmény.

Az ujjai erősebben fonódtak a tőr markolatára. Ha ezt megtenné, soha többet nem menne közelebb Liná-hoz 20 mérföldön belül, vagy akár a többiekhez Megölnék őt, vagy legalább megpróbálnák.

Miközben a levegőbe emelte a kést, megint szünetet tartott. Hallott egy nyugodt hangot a fejében, ami egy élősködő ami, reménytelenül azt kiáltja, hogy ne tegye ezt. Mi viszi rá, hogy a saját életét állítja a lányéval szemben?

A válasza csak ennyi: szörny volt. Xellos a sötétség egy teremtménye volt. Ölni és háborúzni… mindkettő elkerülhetetlen volt. Harcolt az életéért és kellett lennie valaminek, ami meg győzi arról, hogy ez helyes

Az alvó nő ezt mind elfeledtette vele.

Miért érdemelné ezt, hogy talán azért mert az elmúlt hónapokban annyit szenvedett miatta?.

Ez nem az ő hibája volt. Ennek semmi köze hozzá..

- Csak a túlélő ösztönöm miatt tenném?

Minden bátorságával, amit sikerült, Xellos összeszűkítette a szemeit és egy gyors mozdulattal a feje fölé emelte a tőrt. És lesújtott vele.
A kés az utolsó másodpercben mellément, és mélyen a sárkány papnő feje mellé a párnába fúródott.

Xellos szemei nagynak és rémültnek látszottak, amikor kinyitotta őket.
Érezte, a kölcsön kapott hatalom eltávozását.
Miközben térdre esett sóhajtott.
Az utolsó parancsara távozott az átkozott házból

***

Zelas egy hideg, önelégült mosollyal nézett, ivott a borból és a másik kezében lustán forgatta a cigarettáját.

Egy olyan kellemetlenség… mint az ez az egész sárkányverseny csak egy hatalmas probléma volt a háború egy oka, amit el kellett törölni a föld színéről. Egy mazoku volt… nyilvánvalóan gonosz és lekezelő, amíg az egész háborút egy szent célnak álcázta. Képmutató.

Miközben henyélt a piros bársonytrónjában, a Beastmaster arról elmélkedett, hogy ő gonosz vagy képmutatóan gonosz.

Ez számított? Engedd meg a sárkányoknak, hogy úgy tegyenek, mintha erényesek volnának a Földön töltött rövid idejük alatt. Mindenképpen ugyanúgy fejeződne be, minden visszatérne a Lord of Nightmares teljesen szép káosz világába.

Minden gondolatot megszakítottak mikor egy ismerős hangot hallott, teleportálás… Zelas lustán pillantott abban az irányban, ahonnan a hang származott.

Egy egyszerű pillantás elég volt… és nyers és vad  haragja,  átment a kezébe és összetörte a poharat.

A sziget mestere dühében ráütött az első dologra, ami most éppen a szék lába volt. Zelas a széket átdobta a szobán keresztül. Az ütések egyre lassultak, mint Xellos szívverése. A feldühített nő gyorsan odalépett és megragadta a papja, lila haját, aztán aztán az öklével egy hatalmasat ütött az arcába.

Mit tettél? Miért él még mindig? A fájdalmat a pap az egész fáradt testén keresztül érezte.

Én… nem tudtam. – mondta Xelloss, miközben Zelas undorral és egy önelégült mosollyal nézett a lábai előtt fekvő mazokura.

Ezt nem hiszem el! - ordította. Te több ezer ember és sárkány gyilkosa vagy… és most azt akarod mondani, hogy nem tudsz még egyet megölni?? Zelas összeszorította a fogait, miközben a sötét energia örvénylett körülötte, még egyszer leült a trónjába.

Xellos nem vágott vissza a kiáltására. Nem adott egy kacsintást se vagy egy mosolyt vagy bármi mást, ezt már megszokta. Feküdt a padlón és érezte, hogy az úrnője kiszívja az életenergiáját. Azok az érzelmek, amiket a Beastmaster magából sugározott, elég volt ahhoz, hogy megölje, mert ő semmit nem tudott tenni annak érdekében, hogy leállítsa. Az úrnőjének a szeretet ésszerűtlen volt. Neki viszont ez olyan természetes és normális volt, mint a légzés. Ez pedig bosszantotta a Lordot. De a Juu-ou-sama hiába hitte, hogy ez nem így van, ez akkor is így volt. Xellos-nak ez természetes volt. Aztán a Beastmaster, fia, visszatér a farkasszerű megjelenésébe.

Használva azt a kevés hatalmát, amit még mindig birtokolt, a pap kényszeríttette a testét, hogy visszaváltozzon vissza az ember formájába. – N… nem értenéd. – mondta halkan.

- Úgy vélem tényleg nem. - válaszolta kereken. Gondoskodtam a problémáról, mielőtt ez kérdés lett. Zelas nem menthetné meg őt. A hatalma egészével ez nem segítene. A sötét energia addig fog áramlani benne, amíg meg nem hal. A nő szemeiben megcsillant a csalódottság. Megállt. Csak néhány dologban volt biztos, de azt mindegyikőjük tudta, hogy Xellos halállal elkezdődött.

A Beastmastert kényszerítenék, hogy még több energiát terjesszen ki és csináljon, egy új teremtményt, hogy helyettesítse azt a szánalmas, ziháló alakot, aki itt van a tróntermében, azután, kényszerítse az új  teremtményt, hogy építsen fel magát, egy új hírnevet. Xellos már egy jól ismert gyilkos volt.

Átkozott - Morgott. - Miért nem tetted meg?

Xellos csönddel válaszolt.

Zelas nem engedte meg neki, hogy ellen szegüljön.

Xellos erős volt. Akkor miért nem tudta megölni a sárkány papnőt? Ő egy büszke és erőteljes mazoku volt, amíg nem találkozott vele.

- Mi idézte elő szánalmas és kínos bukásodat?

Ő… - mosolygott kedvetlenül, de önelégülten Xellos. De a sötét energia végzett vele mielőtt be tudta volna fejezni a válaszát, de az az önelégült mosoly, amit viselt, akkor se nem hagyta el az arcát, amikor elenyészett.

Zelas üvöltés megrázta az egész palotáját.

Reggel Filia rémült és zavarodott volt amikor meglátta a párnájába vágott tőrt.

Back