| 31.
A helikopter fülsiketítő zajjal szállt le. Egy barnahajú, napszemüveges férfi lépett ki belőle és a leszállópálya mellett álló férfihoz sétált. - Jack! Örülök, hogy újra találkozunk! – üdvözölte Daniel az érkezőt. - Hello Daniel! - Nem tudtam, hogy te is eljössz! - Gondoltam személyesen jövök el értük. – mosolygott Jack. - Van valami hír? – kérdezte Daniel, miközben a főépület felé sétáltak. - Sajnos semmi! – komorodott el Jack – Nem találjuk Sanders-t. Nem tudjuk mire készül. - A fenébe! – káromkodott Daniel. – Jó lenne, ha már vége lenne. - Igen. – bólintott Jack. – Most, hogy tudja, Tara hol van, már nem biztonságos itt. - Legalább Barnes-t sikerült elfogni. - Igen. Arról az oldalról már nincs veszély. A pasi úton az irodába. – mondta Jack – És a mi kis párocskánk? Merre van? - A reggeli óta nem láttam őket. – felelte Daniel – Szóltam nekik, hogy jön majd a helikopter, így szerintem a házban vannak, hogy összepakoljanak. Menjünk, odakísérlek. - Kösz. Gyönyörű ez a hely. – mondta Jack, amint Tara és Bobby szállása felé tartottak. – Sue-nak nagyon tetszene. - Szívesen látlak benneteket. Tara-ék majd mesélnek. Nagyon jól érezték magukat. – mosolygott sejtelmesen Daniel. - Történt esetleg valami….. - Mr. Parker! – szakította félbe Jack-et egy fehér egyenruhás alkalmazott. – Elnézést a zavarásért, de szükség lenne Önre. Történt egy kis baleset a konyhán. - Megyek azonnal. – válaszolta Daniel. – Figyelj Jack, menj végig ezen az úton egészen az étteremig, ott fordulj balra, a negyedik ház az övék. – mutatott Daniel az úton előre - Majd megyek én is. - Kösz. – Jack folytatta az utat. Nagyon szép ez a hely. Szerintem Sue nagyon örülne, ha ide jönnénk. Azt hiszem elfogadom Daniel ajánlatát. – morfondírozott Jack útközben.
Tara a teraszon állt és a távolba meredt. Vége! Életem legszebb napjait töltöttem itt a szigeten. Soha nem gondoltam, hogy ez meg fog történi. – elmosolyodott. - Kész az utolsó bőrönd is. – mondta Bobby - Tara, kedvesem mire gondolsz? – lépett a lány mögé és magához ölelte. - Arra, hogy milyen boldog voltam itt és, hogy most vége. – sóhajtott fel a lány. - Nem lesz vége. Visszajövünk ide. - Vissza? – fordult meg Tara. - Igen. – nézett mélyen a lány szemébe. – Visszajövünk, de akkor már nem csak úgy teszünk, mintha házasok lennénk. - Mi? – nézett rá csodálkozva Tara. - Szeretlek, Tara és el akarlak venni feleségül. – megfogta a lány kezét. - Gyerekeket akarok tőled, és melletted szeretnék megöregedni. Veled akarom eltölteni életem hátralévő részét. Mit szólsz hozzá? Tara szeme megtelt könnyel. - Igen. – suttogta – Jobban szeretlek, mint gondoltam. Sosem hittem volna, hogy ennyire lehet szeretni valakit. Bobby elengedte Tara kezét és szorosan átölelte, a lány a vállára hajtotta a fejét.
Jack a házhoz ért. Kopogott, majd kinyitotta az ajtót, belépett. A nappaliban már útra készen álltak a csomagok. Hangokat hallott és a nyitott teraszajtó felé indult. Megkönnyebbülten mosolyodott el, amikor meglátta barátait. Nem állt szándékában kihallgatni őket, de mégis fültanúja volt a lánykérésnek. Végre! Ideje volt már, mindketten megérdemlik, hogy végre boldogok legyenek. Hirtelen betolakodónak érezte magát, lassan a bejárati ajtóig hátrált, majd hangosan újra kopogott. - Hahó! – kiáltotta Jack – A Manning házaspárt keresem! – elmosolyodott, ahogy látta, hogyan rebbenek szét. – Halihó! Jó helyen járok? - Jack?! – fordult a belépő felé Bobby – Jack! Hogy-hogy itt vagy? Nem is említetted, hogy te is eljössz! - mosolygott Bobby barátjára, miközben üdvözölte. - Hirtelen ötlet volt. – vonta meg vállát Jack. – Tara! De örülök, hogy látnak. – ölelte át a lányt. - Jack! Jó újra látni. – mosolygott vidáman Tara. – Értünk jöttél? - Bizony! – bólintott – Hogy vagy? Minden rendben? - Igen. – egy gyors pillantást vetett Bobby-ra – Nagyszerűen érzem magam. Néhány horzsolásom még sajog néha, de az, semmiség. És ti? Nálatok is minden rendben? – kérdezte Tara. - Igen. Már nagyon hiányoztatok. Myles lassan az idegeinkre megy. – nevetett fel Jack. - Van valami fejlemény? – érdeklődött Bobby. Jack megrázta a fejét – Sajnos nincs. Nem találjuk Sanders-t, pedig két csapat is keresi. Figyeljük a bankszámláit, lakását, munkahelyét, szülei házát. Lehet, hogy félve a lebukástól elhagyta a várost. - Innen hova visztek? – kérdezte Tara szomorúan. - Egyelőre vissza Washingtonba, aztán majd meglátjuk. - Gondolom, haza nem mehetek. – sóhajtott fel a lány. - Nem, egy szállodába viszünk. - Rendben. Jó lesz újra találkozni a többiekkel. Megyek, megnézem, hogy mindent összeszedtünk-e. – mondta és bement a házba. - Tényleg minden rendben? – fordult Jack barátjához. – Kicsit furcsán viselkedik. - Tényleg. Megviselték a történtek, de….most már kezd túl lenni rajta. - Gondolom ehhez neked is van némi közöd. – jegyezte meg Jack mosolyogva. - Mégis mire gondolsz? – nézett rá értetlenül Bobby. - Na, ne csináld, haver! Kettesben egy ilyen csodálatos szigeten…. – vigyorgott Jack - Jack! – kiáltott fel Bobby. – Mégis mit gondolsz rólam? Egyszerűen hihetetlen, hogy minden barátom azt hiszi, hogy képes lennék kihasználni egy védtelen helyzetben lévő nőt – mondta dühösen Bobby. – Először Daniel, aztán most te! Ennél jobban is ismerhetnétek. - Nyugi-nyugi, nem gondoltam semmi rosszra. – próbálta nyugtatni barátját Jack. – Jól ismerlek. Viszont azt is tudnod kell, hogy ideje észrevettem, hogy Tara nem közömbös számodra. Bobby felkapta a fejét. - Igen, észrevettem – bólogatott Jack – És hadd mondjam meg, hogy örülök neki. Féltem, hogy azután, amit Darcy tett veled bezárkózol, és nem engedsz senkit közel magadhoz. - Bocs, nem akartam kiabálni. – mondta Bobby és mélyet sóhajtva leült az egyik székre. – Tudod nagyon sok minden történt ez alatt a néhány nap alatt. Az életem teljesen új irányba indult. Szeretem Tara-t. – vallotta be. - Vettem észre. – mosolygott Jack barátjára. - Megkértem a kezét! Jack próbálta a meglepetett játszani, mint aki nem tud róla. - Tényleg? Nem korai még? - Nem. Ismerhetnél már! Tudod, hogy nem teszek lépten-nyomon felelőtlen ajánlatokat a nőknek. Komolyan, feleségül szeretném venni Tara-t. - Akkor gratulálok. – veregette meg vállát Jack. - Minden rendben, fiúk? – lépett Tara hozzájuk. - Természetesen. – vágták rá egyszerre. - Miről beszélgetettek? - Erről is, arról is. – válaszolta Bobby csibészes mosollyal. Tara kérdőn nézett egyikről a másikra. – Bobby? - Remélem, nem fogsz megharagudni – megfogta Tara kezét – de elmondtam Jack-nek. - Bobby! – kiáltott fel Tara – Arról volt szó, hogy egyelőre nem szólunk senkinek. - Tudom, tudom, de…. - Nem Bobby hibája. – szólt közben Jack. – Ahogy beléptem rögtön láttam, hogy valami megváltozott köztetek. - Ennyire látszik? – pirult el Tara. - Bizony. – bólintott mosolyogva Jack. - Halihó emberek! – sétált be Daniel – A pilóta kérdezteti, hogy mikor indultok? - Megyünk máris! – mondta Jack.
A helikopter már indulásra készen állt. Forgólapátjai által kavarta szél felborzolta a közelben állók haját. A bőröndök már a fedélzeten voltak. Tara és Bobby elköszönt Melanie-tól, már csupán Daniel-től kellett búcsút venni. - Vigyázz rá Bobby. - Úgy lesz. Nem hagyom, hogy baja essen. – biztosította Bobby, kezet ráztak, majd távolabb húzódott, hogy Tara is elköszönhessen. - Vigyázz magadra kincsem! Kerüld a bonyodalmakat. Tara elmosolyodott. - Nem ígérhetek semmit. Daniel megölelte a lányt. - Köszönök mindent Daniel. – mosolyogott rá hálásan. – Tényleg mindent. - Nagyon szívesen. Menj, már várnak. Aztán várom a meghívót az esküvőre. – megpuszilta Tara-t. - Viszlát Daniel. Sarkon fordult és a géphez ment, ahol Bobby és Jack várta. | |