| 30.
- Jack? Bobby vagyok. Minden rendben.
- Ennek nagyon örülök. – sóhajtott fel megkönnyebbülten Jack. – Mindenki jól van?
- Igen. Egyetlen lövés sem dördült.
- Jó volt a terv. Szólok a helyi zsaruknak, hogy hozzák el, közben indítom a mi gépünket. Néhány óra és ott vannak az ügynökök, hogy behozzák.
- Rendben. Mi a helyzet Sanders-sel? – kérdezte Bobby. Észrevette, hogy a fekete ruhás férfi a név hallatán felkapja a fejét.
- Ráállítottunk egy csapatot. Ha bármi történik, szólok. Nem sokára találkozunk.
- OK. – felelte Bobby és letette a kagylót. – Látod, - fordult a férfihoz - sok mindent tudunk. Csupán néhány részlet nem világos. Talán tudnánk egymásnak segíteni. Egy F.B.I. ügynök, nem is – megrázta a fejét, közben közelebb lépett – hanem kettő ügynök elleni gyilkossági kísérlet…
- Kettő? – nézett értetlenül.
- Igen, sőt, ha jól számolom lesz az három is. – tette hozzá Daniel.
- Ezt….nem….
- De igen. A bomba a kocsiban….
- Az nem én voltam! – kiáltott a férfi.
- Ugyan már Mr. Barnes! – nevetett fel Bobby – Ugye nem gondolja, hogy ezt elhiszem.
- Pedig, így van. A park.. az én voltam, de a bomba…az nem.
- Ez nevetséges. – mondta Bobby. – És a két autós támadás?
- Autó? Miről beszélnek? – nézett csodálkozva a férfi – Nem tudok semmilyen autós támadásról!
- Na, ne!
- Higgyék el, ez az igazság. –könyörgött a férfi. - Elmondok mindent.
- Bobby én hiszek neki. – mondta Tara, kezét Bobby karjára téve.
- Na halljuk a mesét. – ült le a férfival szemben Daniel
- Néhány héttel ezelőtt egy bárban ücsörögtem. Nem olyan régen érkeztem Európából, hogy szerencsét próbáljak…
- Szerencsét, mint bérgyilkos? – kérdezte gúnyosan Daniel.
- Nem – rázta meg a fejét a férfi – sokfelé próbálkoztam, de nem sikerült munkát találnom. Aztán egy este megkeresett egy férfi, hogy úgy hallotta munkát keresek, neki lenne ajánlata. Azt mondta, hogy ha van elég bátorságom sok pénzt kereshetek.
- És természetesen ráállt! – jegyezte meg Bobby.
- Nem volt pénzem. Egyszerűnek tűnt az ügy. Követnem kellett őt – mutatott Tara-ra – és amikor alkalmasnak találom a helyzetet, lépjek akcióba. Sikerült is volna, ha nem lépnek közbe. A sikertelen akció miatt nagyon ideges lett a megbízóm. Aztán az újságokból értesültem a robbanásról, de esküszöm, hogy nem én voltam.
- Rendben. – bólintott Daniel – Utána mi történt?
- Újból felvette velem a kapcsolatot, hogy kerítsem elő a nőt. Napokig nem jártam sikerrel, aztán… - hirtelen megvilágosodott – maguk voltak. Maguk szivárogtatták ki, hogy hol van!
- Bizony. – bólintott mosolyogva Bobby.
- Jól behúztak a csőbe.
Megcsörrent Daniel asztalán a telefon. A férfi felkapta.
- Parker.
- Hello Daniel! Jack vagyok! Bobby ott van?
- Igen, adom. Jack az! – nyújtotta át a kagylót, közben jelzett embereinek, hogy vigyék ki a fickót.
- Szia haver! Mi történt!
- Most jött egy jelentés a laborból. Találtak egy részleges ujjlenyomatot a bomba egyik darabján.
- És? – kérdezte sürgetően Bobby.
- Bobby mi… - szólalt meg Tara, de Bobby mutatta, hogy várjon.
- Megvan a gazdája. Leon Sanders!
- Akkor elkaptuk! – vigyorodott el Bobby.
- Mi történt? – kérdezte idegesen Tara.
- Bizonyítékok vannak Sanders ellen. – mondta Bobby. – Megtalálták az ujjlenyomatát a bombán.
- Ez…ez nagyszerű – sóhajtott fel megkönnyebbülten Tara. – Mikor tartóztatják le?
- Jack, mikor tartóztatjátok le?
- Sajnos, ebben az ügyben rossz híreim vannak…. – elhallgatott egy pillanatra – elvesztettük. Meglépett a figyelő csapat elől.
- Ez nem lehet igaz! – kiáltott fel dühösen Bobby.
Tara és Daniel kérdőn nézett rá.
- Sanders meglépett.
Tara arcából kiszaladt a vér. Dermedten állt.
- Fel a fejjel! – próbálta bátorítani Daniel.
Bobby magához húzta Tara-t.
- Minden rendben lesz kicsim. – súgta.
- Mihez kezdünk most?
- Valahogy elő kell csalogatni Sanders-t. – mondta Daniel.
- Itt vannak a rendőrök – szólt be Daniel egyik embere.
- Jack, megérkeztek a rendőrök. Átadjuk nekik a pasit. Majd még beszélünk, próbálunk ki találni valamit.
- Rendben. Legyetek óvatosak, ki tudja, mire készülhet.
Úgy 1 órával később mentek vissza a házba, miután átadták a férfit a rendőrségnek. Először Tara ment a fürdőszobába, és alaposan lezuhanyozott, belebújt egy bő pólóba. Amikor végzett, Bobby ment el zuhanyozni. Tara megállt a hálószoba hatalmas ablaka előtt és gondolataiba elmerülve a messzeséget nézte.
Az az érzés kerítette hatalmába, hogy hamarosan történni fog valami, valami rossz. Aminek köze lesz Bobby-hoz. Újra eszébe jutott álma, hogy Bobby elmegy. Lemondani simogatásairól, testének melegéről, szenvedélyes öleléséről olyan volt, mintha a hallását, látását vagy az életét veszítené el. Hirtelen magán érezte a férfi tekintetét. Hátrafordult. Ott állt Bobby, mindössze egy levágott szárú farmer volt rajta. Testén még ott gyöngyöztek a zuhanyozás vízcseppjei. Csillogó szemmel nézte a lányt. Tara ajka akaratlanul is szétnyílt.
- Szerelmem…!
- Odamehetek hozzád? Megölelhetlek? – kérdezte a férfi.
Válaszra nem volt szükség, a lány arca legtitkosabb vágyait is elárulta. Szótlanul a férfi felé nyújtotta a karját. Bobby odalépett hozzá, magához húzta, és szorosan átölelte. A következő pillanatban már mindketten a mahagóni ágy hűs lepedőjén feküdtek. Bobby gyengéden megcsókolta. Nem volt több futó érintésnél, Tara-t azonban borzongás járta át. A férfi végig simított karján. Tara lehunyta a szemét, és élvezte az izgató simogatást. Majd Bobby szájával megérintette a homlokát, a halántékát, a szemhéját és a szája sarkát.
- Szeretlek, Tara – suttogta gyengéden, s közben forró lehelete a lány halántékát simogatta.
- Én is szeretlek. – szeretetteljesen simogatta meg a férfi arcát – Szükségem van rád, Bobby! Olyan nagyon szükségem van rád!
Bobby olyan szenvedéllyel csókolta, ahogy még soha. | |
AJÁNLOM AZ OLDALT
