|
17.fejezet-Békesség
Eliza 2007.09.16. 18:41
A karácsonyi szünetet Hermione és Piton együtt töltik
Reggel felébredve, Hermione először azt sem tudta, hogy hol van, aztán eszébe jutottak a tegnap este eseményei és boldogan elmosolyodott. Perselus már ébren volt, és elmosolyodott, hogy Hermione nem bánta meg a dolgot. Megsimogatta az arcát, majd megcsókolta, mire Hermione visszacsókolt.
Egyre szenvedélyesebben csókolóztak, végül ott kötöttek ki, mint ahol tegnap este. Tökéletesek voltak együtt, testük minden porcikája érezte. Ez a szeretkezésük sokkal jobbra sikerült, mint a tegnapi, az egy kicsit esetlen volt Hermione fájdalma miatt. A mostani viszont tökéletes volt, a lány legalábbis úgy érezte.
Boldogan feküdtek még egy fél órát az ágyban, majd felkeltek, mivel már éhesek voltak. Már volt vagy tíz óra, mire kikecmeregtek, valamint megtalálták az összevissza szétszórt ruháikat. Egyszer Perselus talált egy bugyit, máskor Hermione egy inget. Mire mindenki felvette a saját ruháját, igencsak felerősödött a gyomruk korgása.
Aztán észrevették, hogy egy ajándékcsomag hever az ágy végében. Perselus elhúzta a száját.
- Dumbledore mindig küld egy csomag citromport – adta meg a magyarázatot.
- Mmmm, azt én is szeretem. – vigyorgott Hermione.
A férfi grimaszolva odament a csomaghoz, és kibontotta, majd meghökkent arcot vágott. Felemelte az ajándékot, és most már Hermione is látta a megrökönyödés okát: az ajándék két csomag citromporból állt.
- Jaj, nem mondtam még? – harapta be Hermione az alsó ajkát. – Dumbledore valószínűleg tud rólunk….
- Micsoda?! – kiáltott fel Piton.
- Tegnap este összetalálkoztam vele a folyosón, amikor jöttem hozzád. Egyáltalán nem volt meglepődve. Először megkérdezte, hogy hova megyek, de aztán azt mondta, hogy nem kell elmondanom, mehetek tovább…
Piton felsóhajtott.
- Hát ennyit a titokról… Bár valószínűleg nem fogja senkinek elmondani, de azért nem pont az igazgató előtt kellett volna lebuknunk…
- Szerintem jobb, hogy ő tudta meg. Képzeld el, ha McGalagony jött volna rá hamarabb. Így legalább valószínűleg titokban is marad. De most már menjünk reggelizni, mert a citrompor nem jó reggeli…
Így hát elindultak a nagyterembe. Ott leültek egymás mellé az asztalhoz. Csak a két hollóhátas diák volt ott, a legtöbben valószínűleg az édességhalmot ették reggelire, amit ajándékba kaptak. Ügyet sem vetettek kettőjükre, csak Piton miatt beszélgettek egy kicsit halkabban.
Miután komótosan megreggeliztek, Hermione beinvitálta Pitont a Griffendél klubhelységébe. Meg akarta nézni az ajándékait, valamint meg akarta mutatni Pitonnak, hogy hol lakik év közben. A férfi gyorsan körülnézett. Három ágy volt a hálószobában, Hermione ágyán hevert két könyv, mi más? Az ágya végén pedig egy halom ajándék várta.
A szülei egy nyakláncot küldtek neki, ami csodálatos volt, egy picit Hollóhátiéra emlékeztette, természetesen nem volt olyan értékes. Mrs. Weasley és Ginny nevében finomságokat kapott, valamint Ginnytől egy üdvözlőkártyát, amiben tájékoztatta őt Harryék jóllétéről. Ron és Harry is küldött neki ajándékot: gyönyörű pennákat. Az utolsó ajándékon nagyon meglepődött: édesség volt, Dracotól kapta. Biztosan a tegnapi édesség halomból volt, amit vett a barátainak, valamint főleg magának…
Miután alaposan körülnézett, Perselus leült Hermione ágyára. A lány felbontotta Draco ajándékát, és az ölébe ült. Megkínálta Piton az édességből, de ő nem kért:
- Nem szoktam vele élni, köszönöm.
- Akkor mivel szoktál? – húzta fel a szemöldökét Hermione.
- Veled – vigyorodott el gonoszan a professzor. A lány felnevetett, majd bekapott még egy kocka csokit, aztán ezt mondta:
- Csak nem kedélyjavításra használsz? Ez igazán nem szép tőled…
Piton halványan elmosolyodott, majd elkezdte Hermione hátát simogatni, mintegy kiengesztelésként. Hermionénak hirtelen eszébe jutott valami:
- Most legalább megtudtam, hogy a lányhálóba fiúk is bejöhetnek, ha tanárok…
- Te meg erre használsz… Hogy felfedd a Roxfort titkait. Szép kis pár vagyunk, mondhatom… – dörmögte erre Piton is.
Ekkor nyávogva előbújt Csámpás az ágy alól, és felugrott Hermione ölébe. A lány rögtön elkezdte cirógatni, és elmesélte neki, hogy ki is az a Piton. A macskának nem volt ellenére a férfi, Pitonnak viszont nem tetszett a cica.
- Tudtad, hogy a macskák alattomosak? Ravasz kis dögök tudnak lenni, mindig csak az evésen és az alváson jár az eszük… Egy kutya sokkal hűségesebb, a bagolyról nem is beszélve.
- Nem baj, Csámpás nagyon jó cica! – ellenkezett Hermione. A macska pedig Piton szavait mintha megértette volna, hátat fordított neki, így a farkát épp a férfi arca előtt lengette.
- Most mindent elront… Nézd meg… Ideteszi a bozontos farkát… – durcáskodott Perselus.
- Akkor hova menjünk? – kérdezte Hermione, mivel látta, hogy Pitonnak nincs kedve Csámpással egy helyen maradni.
- Hát hozzám.
- Oké, de előtte kimehetnénk a tóhoz sétálni – nézett rá Hermione ártatlan szemekkel.
- Hjajj… Ugrándozunk is kézen fogva? – kérdezte gúnyosan, de Hermione nem idegesítette fel magát.
- Ha azt szeretnél… – tágította még nagyobbra a szemét.
Piton elhúzta a száját, majd megpróbált megmozdulni, de mivel Hermione és Csámpás is rajta ült, ez nehezebben ment, mint gondolta. Felemelte a lányt, akin a macska volt, és lerakta maga mellé az ágyra. Csámpás leugrott a griffendélesről, aki utána kapott, de Piton megelégelte, hogy a macskának több figyelem jut, így megfogta kedvese derekát, és szenvedélyesen, akaratosan megcsókolta.
A lány nem hagyta magát, ugyanolyan hévvel csókolt vissza. A macska közben felugrott Parvati ágyára, de a pár észre sem vette, csak a másikkal foglalkoztak.
A szenvedély még magasabbra csapott, így körülbelül ugyanott folytatták, ahol reggel abbahagyták. Hermione ágya egy picit keskenyebb volt, a férfi intésére azonban kiszélesedett franciaággyá, ahol már kényelmesen feküdhettek. Szeretkezésük után csak elterültek, boldogan simogatták egymás mellkasát vagy épp haját.
- Annyira szeretek veled lenni – mondta Hermione boldogan. Piton válaszul megpuszilta.
Alig tudták elhinni, hogy ilyen boldogság is létezik, amikor nincs semmi dolguk, csak egymás mellett fekszenek és élvezik a másik társaságát. Mintha megállt volna az idő, a háború…
Aztán akaratlanul is megtörték ezt a békés állapotot, hiszen nem fekhettek ott a végtelenségig. Piton megcirógatta Hermionét, mindketten felöltöztek, majd kivánszorogtak az ágyból. Lementek a klubhelységbe, ami természetesen üres volt. A portrén először a lány mászott ki, majd miután meggyőződött a folyosó ürességéről, visszament tanáráért.
A nap hátralevő részében lent voltak a férfi lakosztályában, ugyanilyen békésen. A lány ajándéka, a növény még mindig ott volt az asztalon, így Perselus bevitte a hálószobájába. A növény piros színű lett, mintegy jelezve a szerelmüket.
Este aztán a lánynak támadt egy remek ötlete. Mivel ezt az éjszakát is Pitonnál töltötte, ott kellett volna fürödnie a tanár kádjában, de neki e helyett egy sokkal romantikusabb kép jutott az eszébe. Fogta a hálóingét, talárját, törölközőjét és ezekkel együtt bement a szobába, ahol kedvese olvasott, de a látványra kérdőn felnézett.
- Támadt egy remek ötletem – szólt Hermione titokzatos mosollyal. – Fogd a fürdős cuccod, és gyere utánam. – Piton nem mozdult, csak továbbra is kérdőn nézett. – Na, gyere, ne kéresd magad! Remek móka lesz!
Tanára végül csak feltápászkodott, hozta a fürdős dolgait, majd kérdő tekintettel Hermione után ment, de a folyosón megtorpant.
- Együtt akarsz fürödni? Akkor inkább mondd meg, hogy hova menjek, mert ha így meglát minket valaki… Elég félreérthetetlen a helyzet, nem gondolod?
- Ja, persze…. – vörösödött el Hermione. A szerelem tisztára elvette az eszét a mai napon. – Akkor gyere a második emeleti prefektusi fürdőbe, a jelszó hipogriff…
Hátat fordított neki, majd elindult felfelé. A fürdő üres volt. Megtöltötte a medencét illatos vízzel, óriási buborékokkal, matrachabokkal. A levegőben isteni illat terjengett. A medence alját barnára varázsolta, hogy a víz színessé váljon tőle, majd összefogta a haját, és belemászott.
Öt percet kellett várnia, aztán megjelent kedvese. Ő is levetkőzött, majd belemászott a vízbe, közvetlenül Hermione mellé. A lány boldogan elmosolyodott, majd az ölébe mászott. Csodálatos volt, ahogy a vizes testük egymáshoz ért.
- El kell ismernem, ez nagyon jó ötlet volt – jegyezte meg Piton.
A fürdőben is szeretgették egymást, sokkal meghittebben és szabadabban, mint eddig bármikor. Később már kezdtek álmosodni, így befejezték a fürdést, és visszamentek – persze külön-külön – Piton szobájába.
A téli szünet ilyen meghitt hangulatban telt, de aztán – mint mindennek – ennek is vége lett egyszer. A diákok visszatértek a kastélyba, újra megteltek a folyosók élettel, hangokkal, nevetéssel, kiabálással, egyszóval gyerekekkel.
Hermione úgy érezte, hogy ez volt eddigi élete legszebb karácsonyi ünnepe és szünete. Nehezére esett visszazökkenni az iskolai életbe, ahol nem mutathatta ki érzelmeit, csak azokon a külön órákon, amikor bájitalokat főztek.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
