Dominika sztorija

Linke kiabálásra ébredt. Mióta közös lakást bérelt 5 zenésztársával, nem volt olyan nap, hogy békés madárcsicsergésre ébredjen, vagy legalábbis ébresztőórára, esetleg egy lány dallamos duruzsulására, de míg kezdetben sokat morgott emiatt, mára megszokta. Kinyújtóztatta nyomott tagjait, majd a zaj forrását kereste, ami - mint kiderült - Jantól származott, akit Juri egy párnával püfölt érthetetlen csataordítások közepette.

            - Hagyjátok már abba, korán reggel van... - nyöszörgött Timo (Tudom, hogy T:mo a művészneve, de nem érdekel, itt Timo és kész), akit úgy látszik szintén a két hadakozó egyén keltett fel.

            - 11 óra van, nem korán reggel. - tájékoztatta őt David, aki egy füzetbe körmölt valamit.

            - Nekem az még korán reggel, ne kötözködj... - morogta Timo az alhasát vakargatva, a boxere vonalánál, és a hűtőhöz ment, feltételezhetően valami kajáért, de pár másodperc múlva csalódottan csapta be frigóajtót - nem talált mást, csak egy pizzamaradékot, és pár doboz sört.

            - Hol van Franky? - nézett David Timoról Janra és Jurira, akik addigra lenyugodtak, és azon vitatkoztak, hogy Lindsay Lohan jobb csaj-e, mint Hilary Duff.

            - Lement cigiért. - tájékoztatta őt Jan.

Erre Linke megforgatta a szemét. Ő maga nem bírta a cigifüstöt, és a piát se, de a többiek esetében csak kamu, hogy nem szeretik. Naná, hogy minden bulin volt pia és cigi. Nagyon idegesítette, de 5-en 1 ellen nem jó arány, ezért sose szólt semmit.

            - Aztán megint felhoz valami csajt, hogy megmutassa a bélyeggyűjteményét, vagy a szalvétacsokrait, vagy mittomén, és elkésünk a stúdióból. - kapcsolódott be a beszélgetésbe ő is.

            - Nem hiszem, az az esti program szokott lenni, mikor nincs buli - röhögött Juri.

            - Helló, mindenki, megjöttem! - jelezte érkeztét Franky, és nyomatékosította egy ajtócsapással is, ha valaki nem hallotta volna éles hangját. - Na mi a szitu, mindenki megvan? - kérdezte miközben rágyújtott. Az utcán kockázatos lett volna, mivel ki tudja, mikor találkozik egy paparazzival, vagy rajongóval. - Indulhatunk?

            - Ne rohanj annyira, Linke és Timo csak most kelt fel. - intett fejével feléjük David, a hosszú haja, pedig repült utána.

Linke figyelte, ahogy a haj újra a vállára omlik, és azon merengett, vajon mennyi csaj pisilné össze magát, ha ilyen közelről látná a srácot, mint ő. Aztán arra gondolt, hogy ha ilyen mértékkel nő a népszerűségük, lassan nekik is csak annyi felügyelettel szabad az utcára lépnijük, mint a Tokio Hoteles srácoknak. "Szegény Bill..." - töprengett - "Nem csodálnám, ha már üldözési mániája lenne..."

            - Tetszem? - vigyorgott rá David, és Linke csak ekkor vette észre, hogy végig a gitárost bámulta.

Erre röhögve megszólalt:

            - Hát nem te vagy álmaim netovábbja!

            - Szedjétek össze magatokat, 12-re a stúdióban kell lennünk. - csapta össze a tenyerét Franky, Jan és Timo pedig öltözni kezdett, míg Juri telefonált egyet.

            - Mivan, Linke, te nem jössz? - kérdezte David, mikor látta, hogy a srác csak áll és félig kómásan nézi, hogy készül az együttes többi tagja.

            - Ja, de... - ocsúdott fel a fiú, és némi szlalomozás után eljutott a fürdőszobába.

A klippforgatás nem túl nehéz munka, csak az utasítások szerint kell cselekedni. Néha azonban így is rendesen el tud húzódni, és a vártnál kevesebb dologgal lesznek kész egy nap alatt. Linkét kifejezetten bosszantotta, hogy soha nem jó a rendezőnek, ahogy a fejét tartja, vagy ahogy gitározik, vagy a mozdulataival volt baj. Persze nem csak az ő mimikájával és gesztikulációjával volt baj, mindenki másba is belekötöttek, de aznap valamiért ingerlékenyebb volt, talán kevesebbet aludt, mint szokott.

            - Hova mész? - kiáltott utána Juri, mikor a forgatás szünetében feltápászkodott a székéből, és az ajtó felé indult.

            - Vécére. - morogta, hogy Juri érezze: rohadtul semmi köze hozzá.

            - Jól van na... - vont vállat a srác, és Franky felé fordult, de hogy mit mondott neki, azt Linke már nem hallotta, mert addigra hallótávolságon kívül került.

Igazából nem kellett vécéznie, csak idegesítették a többiek. Egyébként jól elvolt velük, de néha a legjobbfej emberekből is elég.

            - Fogl... - szólalt meg valaki, mikor Linke kinyitotta az ajtót, dehát addigra már nyitva volt.

A vécé tetején David kuksolt. Linke enyhe megdöbbenéssel fogadta a látványt, nem is emlékezett, hogy David nem volt ott a többekkel, ráadásul miért ül a lehajtott vécétetőn? Ja, hogy már megint ír valamit. Biztos egy újabb dalszöveg, talán reggel is azon dolgozott.

            - ...alt... - fejezte be a mondatot David és a srácra vigyorgott, de látszott, hogy kellemetlenül érzi magát.

            - Te mit csinálsz itt? - tudakolta Linke.

            - Én csak... ööö... szeretek a vécében ücsörögni. A kellemes levegő és a gyönyörű kilátás miatt. Ajánlanám neked is, dehát csak egyszemélyes...

            - Aha... - röhögött Linke. - Ezt nem magyarázod ki. - célzott bizonyos egyedül elvégzendő dologra, amit a srácok gyakran csinálnak, majd összefonta karjait a mellkasán és újra beszédre nyílt a szája, de mielőtt megszólalhatott volna, valaki elrohant a folyosón fellökve őt, így szegény Davidon landolt.

Linke először nem is fogta fel, mi történt, nem látott semmit, csak David szívverése, meg egy fura sziszegő hang hallatszott és David parfümjének kellemes illata érződött. Lassan eljutott a tudatáig, hogy belökték a fülkébe, így mindketten a vécé mellett landoltak, David alul, ő felül. Aztán derengeni kezdett valami fájdalom a bal karjánál, és nyögött egyet.

            - Jól vagy? - tudakolta David valahonnan alóla, és a vállán érezte a fiú kezét, ami valahonnan alóla nyúlt ki.

Valami mocorgást érzékelt odalent a... khm... nemiszerve tájékán, ami kellemesen bizsergető volt, de egyben kellemetlen is, hogy pont David előtt fog felállni neki, ezért felpattant, hogy ne érezze, valamint, hogy megtudja, mi volt az. Mint kiderült, David keze, ami az eséskor beragadt Linke alá, és megpróbálta onnan kihúzni. Linke még kínosabban érezte magát, az egész arca vörös pírban égett, de mielőtt David rákérdezhetett volna, visszasietett a többiekhez, nem törődve a bal kezében érzett fájdalommal, és azzal, hogy David mennyire ütötte be magát az esés közben.

A forgatáson aznap már semmi izgalmas nem történt - szerencsére - Linke végig kerülte Davidot, de ez csak neki tűnt fel, és nem hozta szóba, bár börült volna, ha megbeszélik a dolgot.

Linke nem tudott aludni. Folyamatosan "arra a dologra" gondolt, miközben David lélegzése halk horkolásba ment át a másik ágyon. A lakás, amit béreltek, három szobás volt, így minden szobában ketten aludtak. Az egyikben Franky és Jan, a másikban Juri és Timo, a harmadikban pedig David és Linke. Ez egészen eddig az estéig nem zavarta Linkét, de most kényelmetlenül érezte magát, és jobban örült volna, ha nem vele van együtt.

"Ez nem jelentett semmit, csak véletlen volt... Ha egy csajjal történik, ugyanez lett volna, szóval nem Davidon van a hangsúly." - filózott, de akarva-akaratlanul is eszébe jutott David parfümje, a szívverése, a lélegzése, a teste a testén... a keze a micsodájánál... ott lent... David keze...

Linke önkéntelenül is odanyúlt és érezte, hogy dudorodik a boxere egyre jobban, ahogy arra gondol, mi lett volna, ha David kiveri neki. Hiába tudta, hogy amikre gondol, az gusztustalan, már nem volt megállás, érezte, hogy teljesen megmerevedik, és kényeztetni kezdte magát, egyre jobban vonaglott, de próbálta elfojtani a nyögéseit. Fantáziált magáról, meg Davidról, arról, hogy David keze van ott, nem az övé, hogy ő meg David... együtt... Persze, már nem kellett sok idő, hogy elmenjen, utána pár percig mozdulatlanul pihegve, remegő tagokkal és szívvel feküdt.

Undorodott magától azért, amit csinált, és nem értette, hiszen egészen addig, míg David keze "ott" nem volt, nem érdekelték a fiúk. Elhatározta, hogy úgy tesz, mintha nem történt volna semmi, hiszen ő nem buzi, ez csak... csak egy kis kitérő volt, de csak mert rég volt csajjal, és... Sikerült megnyugtatnia önmagát, és szép lassan elnyomta az álom.

            - Linke, kelj fel - ébresztették másnap kitudja hány óra körül.

Valami iszonyat hülye álma volt a vécéről, amibe beleesett, meg Davidról, aki utánaugrott, hogy megmentse, és félig még mindig a hatása alatt volt.

            - Hagyjál... - motyogta és a fal felé fordult.

            - 2 óra van, kelj már fel! - rázta meg a vállát David, ami eszébe juttatta a tegnapot, ezért dühösen lökte el a fiú kezét.

            - Ne érj hozzám! - kiáltotta ingerülten.

            - Jól van na! - hátrált felemelt kézzel David - De ha egyszer nem akarsz felkelni...

Linke szó nélkül vonult át a fürdőszobába, ahol remegő kézzel locsolkolta magára a hűsítő vizet, és egyre tisztább fejjel tudott gondolkodni.

"Minek kellett ilyen idiótán viselkednem?! Tegnap már tisztáztam magamban, hogy semmi nem történt, most meg ilyen hülye vagyok... Ha kimegyek, normálisabbank kell lennem Daviddal, mert ha nem, akkor tuti rákérdez, mi bajom..."

Mielőtt folytathatta volna magában a gondolatmenetet, valaki belépett, és bezárta maga mögött az ajtót.

            - Húzzál ki, nem látod, hogy fogl... - fordult hátra, hogy elküldje az anyjába a "látogatót", de a torkára forrt a szó. Természetesen David volt az, és mielőtt Linke magához tért volna, megszólalt:

            - A többieket előre küldtem a stúdióba, mondtam, hogy megyünk utánuk.

            - Minek? Mindjárt kész vagyok, mehettünk volna velük is, nem...

            - Hallottalak tegnap éjszaka. - vágott közbe David, mire Linke vörös lett. - A nevemet ismételgetted maszturbálás közben. - Linke erre ha lehet még vörösebb lett, és érezte, hogy az izzadtság végifolyik a hátán, de David higgadt maradt, viszont úgy látszott, kissé ő is tanácstalan.

            - Az... az... ne..nem is... - Linke dadogva próbált valami elfogadható magyarázatot kitalálni, de leblokkolt az agya.

            - És azt is tudom, hogy felállt neked, mikor tegnap rámestél. - fürkészően nézett fiúra, és Linke zavara egyre magabiztosabbá tette.

            - Az... izé...

            - Miért nem mondtad el, hogy bejövök neked? Vagy legalább azt, hogy meleg vagy? - David odalépett a még mindig sokkos fiúhoz. - Lehet, hogy akkor kétszemélyes ágyat vettünk volna, nem két heverőt. - kacsintott rá, és belemarkolt Linke intim testrészébe.

A fiúnak alakadt a lélegzete, és érezte, hogy ismét megmerevedik.

            - Da...David... - suttogta kiszáradt torokkal, és gyenge kísérletet tett, hogy hátrébb lépjen, de ez elég nehézkes lett volna, mivel közvetlenül a mosdó előtt állt.

            - Miért húzódsz el? Úgy látom, tetszik... - mosolygott a gitáros, és finoman ingerelte Linke nemiszervét.

Linke nyelt egyet. Kívánta Davidot, dehát ő nem meleg, ez annyira... annyira gusztustalan... mégis ellenállhatatlan. Szenvedélyesen csókolta meg Davidot, mintha már hónapok óta erre várt volna, a fiú pedig legalább ilyen hevesen viszonozta a csókot. Szinte önkívületi állapotban fosztotta meg farmerjától és pólójától, míg David egy mozdulattal lerántotta Linkéről a boxert... vagyis rántotta volna, ha az nem akad bele Linke ágaskodó tagjába. Linke felszisszent, mikor zenésztársa hozzáért, de nem a fájdalomtól, hanem a kívánástól.

Azonban mielőtt megtörténhetett volna az, amire mindketten olyan veszettül vágytak, zörgést hallottak. Gyorsan szétugrottak, de még mindig vágytól elhomályosult tekintettel néztek egymásra, aztán körbe a fürdőszobában.

Valaki a kilincset rángatta.

            - Linke, tudom, hogy rosszkor zavarlak, legalábbis a nyögésekből ez jön le, de engedj be, ottmaradt a sapkám! - dörömbölt Jan, mikor tudatosult benne, hogy az ajtó zárva. Persze azt nem tudta, hogy Linke nem egyedül van...

Mivel nem kapott választ, Jan folytatta a dörömbölést.

            - Én se szeretem, ha rejszolás közben zavarnak, de kell a sapkám.

Igazából nem volt fontos a sapka. Jan csak szerette volna megszívatni Linkét. A telefonjáért jött vissza, aztán meghallotta a hangokat a fürdőből, és gondolta megzavarja Linkét elfoglaltságában. Azt hitte, Linke bezárkózott, hogy kicsit egyedül lehessen, David meg a szobában készül, vagy ilyesmi.

            - Nincs itt a sapkád! - kiáltott ki Linke, és remélte, hogy nem remeg annyira a hangja, mint amennyire ő érzi.

            - De, biztos ott van... - röhögött Jan. Tényleg ott volt a sapkája, emlékezett, hogy a kád mellé dobta le egy órája.

            - Nincs itt! - ellenkezett Linke, pedig ő maga is látta a sapkát. Dehát nem engedhette be így...

            - Jó, mindegy, ha látod, hozd utánam! - mondta végül Jan, majd magában röhögve, hogy erontotta Linke "akcióját", elsietett.

Linke nagyot sóhajtott, majd Davidra nézett. Már nyoma sem volt benne az előbbi szenvedélynek, csak erős undort érzett önmaga iránt.

            - Folytatjuk? - mosolygott rá David, de Linke megrázta a fejét, és megszólalt:

            - Nem lehet.

            - Ugyanmár, tudom, hogy akarod... - lépett közelebb ismét a gitáros, az előbbi taktikát bevetve.

            - Nem arról van szó, hogy akarom-e. Az együttes miatt nem lehet. - érvelt - Még ha nem is lenne más ilyen alkalom, akkoris kitudódna, és semmiképp sem akarom, hogy a csúcs előtt tegyük tönkre a bandát.

            - Akkor ennyi? - nézett rá David.

            - Ennyi.

            - Nem értem, miért áltatod magad. Ami vagy, azt nem tagadhatod meg, még ha fáj is az igazság. Nem fogod kibírni. - mosolygott gúnyosan David, de igazából tudta, hogy Linkének igaza van.

            - Nincs mit kibírni. Ez meg sem történt. A tegnapi sem történt meg. Erről senki nem tudhat, érted? Nem miattam, hanem miattunk, 6-unk miatt. Nem vágom gallyra a bandát egy-két erekcióért. És ha eddig jók voltak a csajok, akkor ezek után sem lesz velük probléma.

            - Becsapod magad?

            - Nincs választásom, és nem is akarom, hogy legyen. Többet ne próbálj meg közeledni hozzám, mert nem tudnék ellenállni, és az a banda végét jelentené.

David bólintott. Bármennyire is le akart feküdni Linkével, a fiú határozottsága megállásra kényszerítette, arról nem is beszélve, hogy neki is fontos volt a csapat.

            - Tabu? - nézett rá komolyan Linke. Annak ellenére, hogy tulajdonképpen ő kezdte az egészet a tegnap éjszakai kis "akcióval", érezte, hogy ez volt az első és az utolsó. Talán ezzel is egy kicsit érettebb lett. Hogy a bandát a saját érdekei elébe helyezte, mindenképpen felnőtt viselkedésre vall, amit David nem vonhat kétségbe.

            - Tabu. - nézett rá komolyan David, és a kezét nyújtotta, hogy egy kézfogással is megpecsételjék.

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy titokban nem gondoltak, és nem néztek sóvárgóan egymásra, mikor fürdés után egy szál törölközőben vonultak végig a lakáson. De nem lehetett. Túl nagy volt a felelősség, semhogy felvállaljanak egy ilyen súlyos következményekkel járó dolgot. Sosem derült ki, hogy akkor a fürdőben Linkével David is ott volt, ahogy a titkos pillantások sem. Az élet ment tovább.