Hali!!

Na, szal magamról… Ismét feladtátok a leckét csajok!

1988. augusztus 10-én születtem Pesten a negyedik kerületben. Alig egy éves koromban Lőrincre költöztünk a Glóriett lakótelepre, és azóta is itt lakunk. Általánosba a Benedek Elek, később névváltoztatás után (de még mindig ugyanaz a suli) az 1. számú Etalonsport Általános és Sportiskolába jártam, ami kb. 2 percre van a lakásunktól. Szal 8 évig király életem volt, hisz 7:10 előtt sose keltem fel.

Aztán „alapos megfontolás” után Csepelre iratkoztam be a Vásárhelyi Pál Külkereskedelmi Szakközépiskolába. Teljesen egyedül voltam az idegen városrészben, hisz Csepelen azelőtt még sosem jártam. Nagyon féltem minden újtól, de szerencsére hamar sikerült beilleszkednem, és értékes barátokra tettem szert ez alatt a négy év alatt. Most, hogy vége és leérettségiztem, rettentő nagy ürességet érzek, mert tudom, hogy sokukkal csak nagyritkán fogok találkozni, hisz szeptembertől az Oktogonhoz fogok képzésre járni. De minden tőlem telhetőt megteszek, hogy ne felejtsük el egymást!

Na, de elég a szomorkodásból! Említettem, hogy most érettségiztem. Tudni kell rólam, hogy tanulás terén nagyon, nagyon, de nagyon lusta vagyok. Általában csak a gyakorlati részét értem a dolgoknak, az elméleti részeket nagy homály fedi… Így hát úgy kezdtem el az érettségit, hogy csak meglegyen, nem érdekel, hogy hányas lesz. Aztán az írásbeli után nagyon néztem… Három 5-t és két 4-t sikerült összeszednem. És a szóbelivel sem rontottam le nagyon a jegyeimet, pedig felelni sosem tudtam szépen. A hangom remegett és képtelen voltam értelmes mondatokat fogalmazni… De még így is sikerült a tanárokat meggyőznöm, és végül 4,2 átlagos érettségi bizonyítványt kaptam a kezembe. Csak „icipicivel” jobb, mint amire számítottam. Hát ennyit a tanulmányaimról.

Hmmm, mi is jöjjön most? A család. Van két bátyám és egy húgom. A húgom még csak hat éves, így mondhatni a két bátyámmal nőttem fel. Rengeteg időt töltöttünk vidéken a mamánknál, volt hogy 3 hónapot egy huzamban… De túl éltük, és azóta mindketten megnősültek. Az idősebbik bátyámnak most januárban született meg a fia, az édes unokaöcsém, Arzén. Úgyhogy, ha csak tehetem és a pénztárcám megengedi, utazom is hozzájuk Pécsre, hogy minél több idő tölthessek velük. Itt meg is említem, hogy miért is lettem Bai. Mikor a húgom elkezdett beszélni, akárhogy mondtuk neki, képtelen volt kimondani a nevem (Gabi) és csak Baira futotta. Aztán, mivel nem hagyta el, rám ragadt szép lassan. Először a közeli barátok hívtak így, majd az egész osztály, utána az Ofőm is, meg még 1-2 tanár. Hát, innen a nevem, amit IMÁDOK, szal ha lehet és meg tudjátok jegyezni, kérlek így hívjatok!

Nézzük… Még meg se említettem eddig a leges legjobb barátnőmet, Zsut, akit már 1997 óta ismerek és azóta is nagyon jó barátnők vagyunk. Sokat köszönhetek neki, sok mindenre megtanított az élettel kapcsolatban. Mindig mellettem állt és kiállt értem, bármi gond is merült fel. Úgyhogy ezúttal is köszönök mindent Zsu!

Lássuk mivel is töltöm a napjaimat. Rengeteget olvasok és gyorsan. Azóta szeretek olvasni, mióta elkezdtem a középiskolát, mert reggelente és hazafelé a több mint egy órás úton valamivel el kellett ütni az időt. Pedig azelőtt utáltam a könyveket, de az ember változik. Aztán otthon többnyire a gép előtt ülök és azt nyúzom. Mindent, amit tudok a gépekről a bátyámtól tanultam, ezért gyakran hívnak ismerőseim, hogy nézzem már meg az ő gépüket is. Pedig hiába mondom nekik, hogy a saját gépemet bármikor szétszedem és összerakom, viszont máséhoz nem szívesen nyúlok. Ekkor mindig az Ecdl vizsgámmal jönnek, pedig annak semmi köze a számítógépekhez (legalábbis nem a felépítéséhez). Szabadidőmben általában animéket töltök le és nézek a gépemen, mert imádom őket, és ezt nem is tagadom. Szerintem ezerszer jobbak, mint a mai pocsék filmek. A középpontban szinte mindig a tiszta, igaz szerelem, a barátság, a remény áll, és sok mindent lehet belőlük tanulni. Persze azért vannak kivételek. Sok kritika ér emiatt, hogy ilyeneket nézek, de nem érdekel mások véleménye ezen a téren. Kis koromban, mikor itthon is elkezdték adni a Sailor Moont (borzasztóan átdolgozva, köze nem volt az eredetihez, de azóta is a kedvenc animém), elkezdtem rajzolni és azóta is ha csak időm engedi rajzolok. Nagyon szeretek rajzolni, mikor belekezdek egybe, számomra megszűnik a külvilág, az idő és addig alakítom, míg számomra tökéletes nem lesz. Persze ezek csak számomra fontosak, nem szívesen mutogatom őket. Bár néhány azért megtalálható a neten is. Aztán ott van még a tánc. Nagyon szeretek táncolni, akár koreográfiát, akár csak úgy spontán, de sosem egyedül! Egyedül nem szeretek kiállni, annak nincs sok értelme, szerintem pont az a jó, ha többen táncolunk, akármit is, de mindenki élvezi és jól érzi magát.

Na, de most már abba hagyom, mert senkinek se lesz ereje ezt végig olvasni…

Pussz mindenkinek!

Csá-csá!!

Bai