Segítségek

Segítségeknek nevezzük azokat a „cselekvéseket” amelyeknek során a lóval megértetjük, mit szeretnénk tőle. A segítségek lovaglási stílusonként változnak. A tapasztalt lovasok már úgy adják a segítségeket a lónak, hogy abból egy kívülálló semmit sem lát. Megkülönböztetünk mesterséges és természetes segítségadásokat.

Természetes segítségek

• A combsegítség során külön-külön illetve együtt használod a lábaidat. A combsegítség tulajdonképpen azt, amikor megpiszkálod lovadat a sarkaddal, vagy a lóhoz szorítod lábszáradat, a sarkadat és a combodat.
• A szársegítségek során a lovas a száron keresztül kommunikál lovával. Megállíthatja, megengedheti és elfordíthatja lovát a kívánt irányba.
• A hangsegítségek során a lovas beszél a lóhoz. Különböző parancsokat mondhat neki, pl. Lépés! Üget! Galopp!
• A súlysegítségek során a lovas a testsúlyát helyezi a nyereg különböző részeire, így kommunikál a lóval. A ló háta nagyon érzékeny, ezért ezeket a parancsokat nagyon jól meg is érti.

Mesterséges segítségek

• A lovaglópálcát gyakran használja az ember. Ezzel a hosszú és vékony pálcával a lovas megérinti a ló vállát, nyakát, vagy farát. A jól idomított ló már tudja a dolgát egy pálcaérintésre is.
• A sarkantyú a saroksegítségek felerősítésére alkalmas eszköz. A csizmára csatolják. A lovas a lónak kicsit finomabb saroksegítségeket ad a sarkantyúval, mint a anélkül. A sarkantyúval nagyon finoman kell bánni, mivel nagyon „éles” is lehet, és kidörzsölheti a ló bőrét nem megfelelő alkalmazással.
• Az ostor szinte ugyanazt a feladatot szolgálja, mint a lovaglópálca. A különbség annyi, hogy az ember csak futószárazáskor illetve a lovas kocsi bakján ülve használja. Hosszú és vékony, a végéből pedig egy hosszú bőrszíj lóg ki. Ennek végére lehet bojtot rakni. A lovas illetve a kocsis ezzel megérinti a ló farát. Így ösztökéli gyorsításra.

A legfontosabb, hogy a segítségeket mindig összehangoltan adjuk a lónak, mert máskülönben nem érti meg, mit is szeretnénk tőle.

(c) Saját cikk! | Képek: toffiimages.de